kukucs

kukucs

2013. augusztus 4., vasárnap

Első szerelem- folyt köv.

Holnap megyünk Emiékhez gyerekestül. Viki közölte Dorkával, hogy azután bizony nem találkozik többet Marcival, mert ők elköltöznek Angliába és az naaaagyon messze van, sokára jönnek újra Budapestre . Dórikát ez a hír nagyon megviselte, sírásban tört ki, percekig közelébe sem mehettem, majd a nyakamba borulva vigasztalódott meg. Kellett hozzá, hogy elmondjam,hogy majd jönnek látogatóba vagy mi megyünk, mikor hazajönnek, de amikor csak lehet, találkozunk velük.
 Első alkalom, hogy nem amiatt sír, hogy én hiányzom neki :) Édes kincsem.

2013. augusztus 2., péntek

Hosszú hónap volt

Eseménydús hónap áll mögöttünk :)

Júliusban már nem volt suli, viszont nekem igencsak dolgoznom kellett. Ez nem panasz, csak megdöbbentett mennyire kevés vagyok fizikailag és szellemileg a túlórákhoz. Teljesen leengedtem a nyári szünet elejére, első éjjel 13 órát aludtam és lehetőségem volt ágyból filmet nézni és aztán kipihenten tudtam nevetve játszani a lányokkal :) Igazán jó indítása volt a majd' egy hónapos szabinak. Azóta sincs ok panaszra, szerencsére.

A hónap legfontosabb része a lakcímváltozás bejelentése volt. Több kör lett belőle, mert mondhatni evidens, hogy 2013 Magyarországán egy okmányirodába nincs bevezetve a net, így pl. helyrajzi szám alapján nem tudják ellenőrizni a tulajdonost...
Végül aztán alig 10 percet kellett az utolsó körben ott tölteni és sikeresen bejelentkeztünk. Két hétig nem volt  itthon net, azt is túléltük :)
Tegnap beirattam Vikit és Dorkát a suliba- oviba. Nagyon izgulok milyen lesz, Dorkát nem annyira féltem, igazán szimpatikusnak tűnnek a óvodában. Az  iskola más kérdés, ott aggódom rendesen, de sajnos a körzetesen kívül nem volt hely, így is 30 fős osztályok vannak mindenfelé. De legalább egy köpésre van a lakástól az iskola.
Igazán jól érezzük magunkat itt, kedvelem a lakást és a környéket is.Tetszenek a boltok,amiket megismertem, már van kenyérbeszerző helyünk és fagyizó is, ahol van tejmentes fagyi gluténmentes tölcsérrel, Dorka legnagyobb örömére. Végre egy hely, ahol nem kehelyben eheti a fagyit.
A hónap zárásaként tartottunk egy búcsújátszóterezést Emivel és Marcsival - és persze a fiaikkal :) Nagyon fognak hiányozni, nagyon remélem, hogy találkozunk minden hazalátogatásuk alkalmával és addig is jó barátunk lesz a skype és a facebook :)
Hétfőn megyünk még hozzájuk és tartunk egy naaagy búcsúbulit, őszintén remélem, lesz olyan finom amit vinni szeretnék, mint ahogy elképzelem.
Sok más nem volt a hónapban, csak a szokásos pár képet osztom még meg- megint kollázsként.
Vikicica

ViDorka

Dorkababa

Csipet csapat