kukucs

kukucs
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: allergia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: allergia. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 29., szombat

Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 
A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)
Viki és Dorka az Állatkertben :)
Bandázás és romantika


Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)
ismerkedés az újpalotai játszótérrel
Nyári vigadozás :)
 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

2013. május 6., hétfő

Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.
Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...

2013. január 5., szombat

Fonal újrafelvétel :)

Mert valahol nagyon elvesztettem a fonalat a blogolással, de ma újrakezdem :)

Velünk minden rendben van, jó sok változás már megint, de semmi igazán rossz, jelenleg minden dolog irányítás alatt van vagy magától szépen alakul :)
 Kezdek magammal, úgyis a lányokról lesz hosszabban.  Boldog vagyok :) Kiegyensúlyozott, boldog a kapcsolatom a Kedvesemmel - 2 év társas -,  és 1 év konkrét magány után bele mertem vágni egy kapcsolatba a nyáron végre, meg is érte :))  Nagyon szeretjük egymást és együtt a lányaimat.  Szép és jó. Alig két hétig állás nélkül voltam, ebben azért benne volt a karácsonyi szünet és az újév is :) De jövő héten már kezdek egy új helyen. Fogyásom szépen alakul, már végre  6-sal kezdődik a súlyom, a nagy célt, hogy szülinapomra újra 5-sel kezdődjön, nem lehetetlen elérni  :) Még van rá 3 hónapom és a havi 3-4 kg teljesen reális szerintem  :)

Viki nagyon szereti az iskolát, igazi vásott rossz gyerek, locsi-fecsi ,  mellette tanulásra csupa piros csillag és vigyorgó szmájli van :) Szereti az edzéseket, főleg a floorballt ,  bár szeretne többet is, de majd jövőre, akkor mehet táncolni is valahova, az a nagy álma. Most már nem akarok neki újakat behozni. Következő félévtől úszni is járnak, nagyon várja :) Szépen megtanulja a kiadott verseket, sokat javult a beszédhibája és nagyon úgy tűnik, hogy leköszönt az éjjeli bepisilés is :) Mostanában nagyon féltékeny a testvérére, szerintem, ha tehetné, újra kisbaba lenne. Többször megbeszéltük, hogy Dorkára a több figyelem az allergiája miatt van, nem azért, mert jobban szeretnénk,mint őt ... Eközben pedig nagyon szereti a testvérét. Figyel rá, szeretgeti, együtt játszanak :)
Elképeszt, milyen természetességgel használja, hogy milyen gyorsan megtanulja használni a számítógépet, távirányítókat és az okostelefonokat. Valahogy meg kell tanulnom normális korlátokat szabni a dolognak, mert meg kell tanulnia ezt is, de nem szeretném, ha csak ezzel foglalkozna , bár még ez a veszély nem fenyeget, de érzem, ha tiltom, az könnyen efelé vihet, hiszen akkor még jobban érdekelné...
Hétfőn lesz 7 éves, kikötötte, hogy csak olyan tortát csinálhatok neki, amit Dorka is ehet...angyalom.

Dorkafronton az van, hogy csináltattunk egy IgG alapú ételintolerancia tesztet. Ami azt hozta ki, hogy Dorka érzékeny a tojásra, búzára, durumbúzára, zabra, árpára, rizsre, szójára, mandulára, és pisztáciára. A vizsgálatot végző cég orvosa szerint 3 hónap szigorú diéta után lassan el lehet kezdeni visszavezetni az alapanyagokat, figyelve a tüneteket. Úgyhogy most kell egy papír az ovihoz, hogy itthon megfőzhessem és bevihessük az ételét. Merthogy változatlanul nagy evő, hatalmas adagokat gyűr le, elképeszt néha :) Szerencsére a család, a Kedvesem és az Ő családja és az oviban is nagyon segítőkészek, így könnyebb sokkal. Nekikezdtünk a diétának, majd karácsony utáni rokonlátogatáson és az utána lévő héten hamar kiderült, hogy tartani kell nagyon a diétát. A rossz időszak egy kellemetlen, de alapos reggeli visszaköszönéssel végződött. De kellett az, mert utána mintha elvágták volna. Mivel itthon semmi allergénnel nem találkozik, megnyugodott a gyomra és újra alszik éjjel, elmúlt az iszonyat hisztisség is. Dacosnak dacos, de hát ez a dolga, hiszen 3 évesen kötelező annak lenni :D
Be nem áll a szája, ha egyedül van, utazni vele élmény, szórakoztatja az utazóközönséget :) Nagyon jó dumája van :)
Képek is vannak persze :)
Ősszel voltunk a Csodák Palotájában és az Állatkertben is, mindkettőt nagyon élvezték :)
   
Volt a Kedvesnél születésnapi zsúr is, Dorkáé:



 








Aztán persze karácsonyoztunk is és nagyot buliztunk Szilveszterkor, de azt külön posztban inkább :)))

És, ha már fonalat említettem a címben: az előző posztban lévő szetten kívül csak egy SBS kendő készült az utóbbi időben, ami végül a Dédi karácsonyi ajándéka lett, átadási helyszín sajnos a traumatológia, ugyanis csak úgy kapaszkodás nélkül állva úgy engedte a madárcsontú 91 éves nagymamám a kutyát magára ugrani, mint mikor nekitámaszkodik valaminek.. Látogatásunkkor megállapította, hogy a Kedves jó és megfelelő nekem :) Már jobban van, hamarosan hazaengedik.

Zárásul egy mai gyerekszáj.
Ma egész nap beszélt Dorka. Nem vicc, folyamatosan dumált, így estére már zsongott a fejem tőle, így sírást mímelve kértem, hogy hagyja kicsit abba, maradjon már csendben. Széttárta a kezét és így válaszolt :"Nehogy már sírni kezdj nekem, anya!"  Imádom :)

2011. november 2., szerda

terméktáblázatok - tejmentes termékek

Csak két linket rakok be gyorsan, ha valaki esetleg nem szeretné a csemegepultnál, hatalmas sorral a háta mögött megkérni az eladót, böngéssze már ugyan ki, van -e tejszármazék vagy más allergén az adott felvágottban vagy egyéb termékben.  Ezek közül néhányra itt a válasz: 
http://www.elelmiszerallergia.hu

http://www.taplalekallergia.hu

2011. augusztus 20., szombat

elmaradt beszámolók

vajon mennyire megy ez majd időrendben? Azért próbálom összeszedni a dolgot, közben itt sistereg a fülembe a tüzijáték hangja :) sosem izgatott igazán, be kell vallanom, jobban félek én a hangjától ahhoz, hogy értékeljem a látványt. Tv-ből meg azért mégsem az igazi...
Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D  És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót  :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.



A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?"  :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D

2011. augusztus 18., csütörtök

hamarosan :)

El vagyok már megint maradva, pedig annyi mindenről akartam írni. Hiszen voltunk Állatkertben, a Balatonnál és sok minden történt lányokkal is. De most éppen dögrováson vagyok, tüsszögőrohamos allergia és "minden mozdulatra ki akar esni az agyam és hánynom kell" migrén kínoz napok óta- fincsi kis páros, mondhatom. És ilyenkor derül ki,mekkora segítség is az én drága apukám a lányoknál :)
Hamarosan írok hosszabban, válogatok képeket is :)
Élvezzétek ami a nyárból még hátravan!

2010. augusztus 21., szombat

újra itthon- hétköznapok

Igaz,már lassan egy hete hazaértünk a Balatonról,de csak ma írok róla és az azóta eltelt pár napról.
Nagyon sok minden nem történt velünk azóta, telnek az egyszerű hétköznapok,játszóterezünk,sétálunk,itthon teszünk-veszünk. Lassan készülök az ovira is, varrnom kell új zsákot,mert a réginek a cipzárnál megadta magát az anyag- most már vastagabb szövetet kell keresnem vagy nem ennyire műszálasat.És akkor már a tornazsákot is abból készítem. Viki mozgása számomra elképesztő.Ha az oviudvaron játszunk,azt látom,hogy ő az egyedüli a korosztályában,aki végigmászik függeszkedve a mászókán. Olyan stabilan mozog ezeken az építményeken,hogy a szavam elakad.

Dóri 3-ról 6 fogú lett. Alul továbbra is kettő van, újabb kettő készülődik, felül pedig hirtelen előbújt 3 egymás mellett,így ott már 4 van. Szenved is tőle rendesen,hiszen még csak a tetejüket dugták ki,napokig tart még a teljes áttörésük. Tudatosan használja az anya és a hamm szót (utóbbi az egyáltalán?),babanyelven pedig áttért a 'g' hangos gügyögésre,megy az agga, unga,jó sokszor. Tud ugyan egyedül járni,de mindig nyújtja a kezét vagy egyszerűen négykézlábra vágja magát és már mászik is. Az ágyra fel és az ágyról lemászást tökélyre fejlesztette,pillanatok alatt megcsinálja. Ma még az asztalra rögzített etetőszékből is kimászott,csak az apja fürgeségének köszönhető,hogy nem lett baj és nem ért földet. Pedig be volt kötve,mint mindig... És sosem gondoltam volna,de nagyobb kópénak ígérkezik,mint a nővére volt valaha. Pedig Viki sem volt soha piskóta ezen a téren. Úgyhogy felköthetem azt a bizonyos gatyát :)
És pár kép tegnapról és máról:





hála a VGÜ gyorsaságának,már jó fél méteres,javában virágzó parlagfüvet irtottak ki az elmúlt héten. Hiszen a 1,5 hónapnyi fűnyírási szünet alatt jól megnőttek. Napokig száraz,szeles idő volt. Így most prüszkölök és közben szétharapdálom a nyelvem,folyik az orrom és,mint minden hirtelen jelentkező nagyobb allergiás időszak elején: náthás is lettem,nemcsak szénanáthás. De majdcsak elmúlik,kisangyalként szedem a gyógyszerem,hogy ne tartson soká.

2010. augusztus 8., vasárnap

szállnak a napok

Nem is tudom,hogy most nagyon sok minden történt és amiatt nem írtam vagy éppen fordítva...az az egy biztos,hogy nagyon nehezen viselem,hogy nincs fényképezőgépem. Azonban az én drága párom 9. évfordulónkra megajándékoz egy géppel,amit elvileg holnap szállítanak házhoz. Be vagyok sózva. :)

9 év...2001. augusztusában egy barátnőm mutatott be minket egymásnak. Gondolom akkor utólag megbánta,hiszen neki is tetszett :) Azonban mi rögtön egy hullámhosszra kerültünk,és hosszan beszélgettünk. Még a kutyája,drága emlékű Zico is kinézett magának,el is akarta velem hálni a friss ismerettséget.Így a lakótelep közönségének bemutattunk egy 2 ember 1 kutya felállású táncot. A szép, nagy staffi mancsa derekamon, az ő háta mögött pedig a párom.Jó ideig keringtünk össze- vissza,mire rájött a kutymorgóm,hogy nem lehet velem kanost-szukást játszani :) Soha előtte nem hittem volna,hogy félelem nélkül teszem az alkarom egy pitbull szájába,de vele megtettem.Együtt szotyiztunk az ágyon és jó ideig köztünk horkolt éjszakánként (gyakoroltunk a gyerekre,úgy látszik),majd aznap,mikor eljegyeztük egymást,elütötte egy autó... ővele kezdődött minden,aztán,mikor már sínen voltunk,elment. Hiányzik,nagyon jó kutya volt, aki rajongott a gazdájáért,de,ha Kincsem engem csiklandozott és én hangosan sikítozva nevettem,akkor engem védett s közénk állt.
Visszatérve a témához: a beszélgetés másnapján a barátnőm házában egy újabb hosszú és jó beszélgetést csókkal zártunk-ekkortól számoljuk közös életünket: 2001.augusztus 10.
Majd,ha lesz rá egy kis időm,előszedem a régi képeket :)

Ennyit rólunk és akkor a lányok:
Mint egész nyáron,most is az oviudvar és a házunk mögötti placc és ott a pancsi a nyerő.
Viki kapott Aputól egy rózsaszín rollert,amitől nagyon boldog,mert régóta vágyott rá :)

Nagyon sokat fejlődött a rajztudása,egyre szebb virágokat és szívecskéket rajzol.A hisztijeinek száma természetesen nagyon függ az én hangulatomtól,ami sajnos nem kicsit emlékeztet hullámvasútra.De talán most már jobb lesz,hiszen hazajött Apu,vége a külföldi munkának.Hiányzott mindenkinek.

Dóri ugyan tud menni önállóan,de mindig nyújtja a kezét,így egy kézen fogva sétálgat,de úgy már-már szalad néha. Mostanában sokat integet,amikor alkalma van rá.Azaz,ha meglát valakit,már integet is :)

akárcsak annak idején Viki, ő is,ha valahova gyorsan el akar jutni,térdre vágja magát és rohamtempóban mászik :) Ha valamit kinéz magának,el nem lehet tántorítani,ha a másik végébe is viszem a helynek,ahol vagyunk,akkor is visszamegy. Nem jelent akadályt az ágyunk,le és fel mászik pillanatok alatt, már felmászik a kinti padra-asztalra is.De néha
percekig elmatat egy-egy dologgal. Mostanában pl szakirodalmat olvas,amit nem lehet elég korán elkezdeni :)
Hozzátáplálásban úgy döntöttem,hogy ideje nem külön főzni neki,hanem a mienkből kap enni.Ha nagyon fűszeres vagy olyan van benne,amit nem adok még ,akkor előbb kiveszem és úgy kapja-pl a tejfölös habarás előtt,ha olyan az étel. Zöldségek,gyümölcsök nagy részét már eszi, amit ilyen korban lehet. Tejjel,tojásfehérjével megvárom az egy évet. Aprómagvassal a 1,5 évet,mogyoróval meg minimum 2 évet,miután én egy-két hete 3 szem mogyorótól rondán rosszul lettem,fulladtam tőle,csak a nagy dózisú Ca segített.
Nem kell neki pépesíteni,de mindent megeszik.Ha üveges bébiételt kap,azt is,ha saját főztöt,villával durvára törve,azt is.És szeret kézbevehető ételeket rágcsálni.Mára előbújt a 4. foga is, és még 4-nél duzzadt az ínye. Így az aló egyesek és felső kettesek vannak kint.

Tudnak már közösen játszani a lányok egyre több mindent,hiszen Dóri már nem olyan ingatag. Viki szereti "megenni " a pocakját,amin Dorka hangosan kacag. Szoktak labdázni- Dóri visszagurítja,építőkockázni és Duplóval legózni. És legkedvesebb játék a hangosan nevetve kergetőzés.Természetesen négykézláb mászva.De egymás mellett is jól eljátszanak.


Mindketten nagyon féltékenyek,ha a másikkal foglalkozunk,aztán mégis összebújva alszanak...
Keddtől pedig: nekem a Balaton a Riviéra... :) és,ha minden igaz,onnan már nem telefonos képekkel jövök :)

2010. április 9., péntek

szezonstart :(

elkezdődött...orrfolyás,szemviszketés és tuti kis tüsszögőrohamok. Ma a nagy séta alatt láttam az okát is- gyönyörű,hatalmas rojtok lógnak már a nyírfákon. Sosem fogom megérteni,hogyha valami az ország 2. legkomolyabb allergénje,miért kell újakat ültetni belőlük-persze gyorsan nő és egész dekoratív,de akkor is lehetne nem ennyire allergéngazdag fát is telepíteni. Jó-jó egy olyan helyen,ahol egy megyei kórház előkertjében, szezonidőben egész helyes kis parlagfű ültetvény van,ott ezen nem csodálkozom. De láttam szépet is a séta alatt:
Vikicica kiskamaszkorát éli éppen vagy valami olyat,ami ahhoz nagyon hasonló. Nehezen viselem,most kicsit tele a fejem a nyírekkel. Dórika meg rendületlenül gyakorol,kicsit gyorsult már a mászás,de pár megtett mászólépés után hason landol általában. Új kedvenc játéka van: a rácsvédő mögül kukucskálok neki- mindig máshonnan. Kíváncsi vagyok,hogyha rendszert viszek abba,hogy honnan nézek éppen ki, vajon ott vár-e majd,ahol jönnöm kellene :)