Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.

Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...