Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.
A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)
A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?" :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D
Jó volt olvasni:) Nagyon édesek a lányok!! Kezem összeteszem, de azt hiszem, Rheus jóval nyugodtabb típus mint Dorka:)) Ahogy Dorka tetteiről-napjairól írtál, mintha Robinról meséltél volna ennyi idősen:)
VálaszTörlés