kórház :(

Sajnos Viki után belépett Dóri is a sorba: ő is pszeudokruppos. Nálunk ez végigmegy a családon,úgy látszik. Rémlik még, milyen volt gyerekként levegőért kapkodni és fájón köhögni. Így már az első jelnél, mikor Dórika ugatva sírt,sejtettem,hogy ez lesz a vége- sajnos igazam lett. Szokásos hirtelenséggel lett nehezebb és hangosabb a légzése Dórinak,így egy kis idő után levittem a hűvösbe sétálni,amitől javult,majd mikor visszavittem a lakásba, folytatódott a húzás. Így szépen begyalogoltunk az ügyeletre,ahol bent is tartották a gyerekosztályon.Természetesen vele maradtam.
Mivel mindenkinek mosolygott és viháncolt,csak lestek,mit keresek ott,de a gyógyszerek hatásának elmúlásával,hajnalban megmutatta. De szerencsére reggeli vizitnél mégis úgy látta a doki,hogy hazaenged minket-lévén profi kruppos szülő vagyok,otthoni hidegpárásító inhaláló készülékkel és mindig a házipatikában lapuló szteroidos kúppal baj esetére.
Bekértem a fényképezőt,hiszen Dóri feltérdelt a kórházi kiságyban és ezt meg akartam örökíteni. Rendíthetetlenül próbált rögtön fel is állni.


és,ha ott volt a gép, én sokat fotóztam.Bár tudom,engedély nélkül tilos,de nem tudtam ellenállni :)

az ablaknál, belülről jó széles párkány van,hogy a cuccokat le lehessen rakni és a cseppeket fel lehessen ültetni kukkolni kifelé :)





aztán volt ágyban viháncolás is:



és kell még ide két bónusz kép, egyik a hazaútról van :)