jelentkezem :)

Hosszú, minden szempontból változékony majd'  1 hónap áll mögöttünk. 

Voltak csodaszép, fényes napok és igazi nyálkás ősziek, de akadtak komoly - reggeli - fagyok is.  A lányok néha pár napig jobban voltak, majd újra visszaestek.  E téren most úgy  állunk,hogy Viki hétfőn oviba megy, Dóri pedig gennyes fülgyulladás miatt 2. antibiotikum kúráját kapja.  Ma már csak az mutatta a betegséget, hogy szopin kívül alig evett valamit. Igaz, az elmúlt 3  naphoz képest bőségesen belakmározott, hiszen ez idő alatt szorosra zárt szájjal intett a fejével, hogy nem kell az étel. Még akkor sem, ha maga ehette volna. Tehát a hozzátáplálás nálunk jelenleg úgy áll,hogy napi x (6-12) szopi mellett van némi kóstolgatás 3-4 alkalommal. Remélem, ha meggyógyul többet tudok írni arról,mit is eszik és mennyit.

Néha szerették egymást, de nagyon, néha a másikat túlharsogva visítottak, ha valami nem tetszett, amit a testvér csinált.  És ez sejtésem szerint még jó pár évig így lesz, talán a sikítás elmarad egy idő után :D

Olyan jókat tudnak együtt játszani,  visongva nevetni, ha nem jut eszükbe az, hogy épp az kell ami a másiknál van és nem bújik valamelyikbe - vagy az esetek zömében mindkettőbe egyszerre - a kisördög. Az elmúlt időszak csúcspontja ilyen szempontból egy közös fürdés volt, ahol Dorka beleharapott Viki lábfejébe - csupán kedvességből, hiszen neki is így szoktuk "enni" a lábát :) Viki annyira nem értékelte ezt a gesztust, hiszen éles kis fogak vannak a húga szájában....

Sokat nosztalgiáztam Viki régi képeit nézve, amiken nagyjából akkora, mint Dóri most. Kicsit sírva nevettem az én kis MókaPannámon.  Nagy kópé volt ő is ennyi idősen.  

Kis boldogságaim: 

                                     

Nagyon meglepett nemrégen Dóri, egyik nap még csak rombolt, majd  másnap délután letelepedett Viki mellé építőkockázni és pakolászta szép sorjában egymásra az elemeket. Teljesen elképedtem, hiszen 45 percen keresztül csak építettek együtt, mindössze egy kisebb civódással. Dóri pedig rendületlenül pakolta a ledőlő tornyokat újra és újra és újra....

Amikor szép idő volt, a nátha ellenére is kimentünk játszani  :)

     

Sokan mondták még mikor várandós voltam Dorkával, hogy nézzem meg,  nagyobb kópé lesz, mint a rosszcsont nővére, hiszen  nemcsak magából fakad majd, hanem tanulja is... akkor elnézően mosolyogtam, de be kell látnom: igazuk volt :)  Ezer arca van és mindet imádom :) Minden érdekli és persze főleg a tiltott dolgok. Persze,ez minden gyereknél így van, de érzem a különbséget, Viki ilyen korban más volt.  Igazi cserfes manó volt már akkor is, de kevesebb nyafogással és hisztivel, mint most Dorka (és mint ő maga, így 5 évesen...)

De legyen akármilyen visítós,  hisztis,  nyafogós nap, bármennyi veszekedéssel és részemről is emberes hisztivel, a végén akkor is az jut eszembe, hogy mekkora kincsek ők és milyen nagyon boldog vagyok, hogy az anyjuk lehetek.  Azon vagyok nap mint nap, hogy ezt ők is érezzék....