Már régóta le kellett volna már írnom, hogy mennyire bátor az én nagylányom. Be kell vallanom,hogy nem tudom honnan tanulta, örökölte ezt a fajta bátorságot. Mindig is ez jellemezte. Ha olyan dolgot kell csinálnia, amit nem ismer, amitől tart vagy fél, ha nyugodt hangon elmagyarázzák neki mi is a helyzet, akkor ő aztán néha félve ugyan, de nekivág. Aztán nem egyszer fordul elő, hogy élvezi is :) Nem nagy dolgokra kell ám gondolni, hanem mindennaposakra, egyszerűekre. Tökéletes példa volt erre a balatoni nyaralás. Amennyire bátran ment bele tavaly nyáron, annyira megrettent idén- hiába volt jó 20 cm-rel alacsonyabb víz, mint tavaly, mégis nehezen akart belemenni. Majd mikor mégis belement, félt bevizezni a fejét, nem mert beugrani, nem mert becsúszni a vízbe a vízibicikli csúszdájáról, hiába látta, hogy a példakép unokatesója milyen bátran teszi mindezeket (igaz, ő évek óta barátságban van a nagy vizekkel, Viki csak 3-4x volt kádnál nagyobb vízben). Majd minden félelmét legyőzve mindezeket megpróbálta. A lubickolást később nagyon élvezte már, azért a merüléssel kapcsolatos dolgok még nem jöttek be neki, de akkor is: megpróbálta, meg merte tenni. De mondhatnám példának a szurikat, amikben nagy előrelépés volt ez, hiszen eddig vonyítva bújt a rendelő sarkába :D Sok kis apró dolog volt az elmúlt időszakban, amikor ez a gondolat eszembe jutott. Szégyen, de én pont az ellenkezője vagyok, piszok módon menekülök az akadályok elől sokszor és inkább meghátrálok az utolsó pillanatban. De azért haladok, tanulok az én kis lánykámtól. Nekem való terepgyakorlat a gyereknevelés, hiszen itt nem lehet megfutamodni dolgok elől :)
Dóri pedig kis utánzóművész. Mindenben a nővére nyomdokaiban jár. Még Viki nyafogós, hisztis sírását is utánozza, akár van köze annak okához akár nincs :D És azt nem mondhatnám, hogy nem ismeri a NEM szót...használja sokat :D meghallani már nem annyira szokta :D
Tegnapi újdonság, hogy nála is elkezdődött az alvás előtti kifogások gyártása. Vicces, hiszen még nem beszél rendesen. És, ha valaki nem tudná, mi az előnye annak, hogy a 2 éves gyerek még el sem indult a szobatisztaság útján, akkor elárulom: 2 elemmel szűkül a repertoár: nincs benne a felsorolásban a "pisilni kell, kakilni kell" . Így tegnap miután hosszú percekig mutogatta a takaróján lévő Csőrikét és a lepedő pingvinjeit, elkezdte: "inni ké'", "nyami" és ami a kedvencem lett: "puci papának". De bővítette a dolgot: köhögéssel, a szájába, majd a gyógyszeres dobozra mutogatva magyarázta, hogy nem adtam be neki a köhögés elleni szirupot éjjelre :) a kis gondos :)
:)) Édesek:)
VálaszTörlés