2009. szeptember 29-én egy hosszú éjszakát töltöttem a kórházi wc-ben. Talán valami vírus lehetett, de alul-felül jött belőlem minden, ami csak az azt megelőző 1 napban bejutott a szervezetembe. Korán átküldtek a szülőszobába a szokásos napi nst-ért (egy hétig napi 2x volt nst), ahol vizitkor a dokiknak nem tetszett amit láttak, így terheltek oxitocinnal - aminek következtében Dorka szívhangja lezuhant. 5 perc alatt a műtőben voltam előkészítve. Soha nem féltem még ennyire. Nem a műtéttől,hiszen az kellett,hanem Dorka életéért aggódtam, és azért, hogy lesz-e kihatással a későbbiekben az életére. De megnyugtattak,hogy időben kiveszik őt a pocakból, nem lesz gond, csak megelőzik a bajt. Ez a rettegés az oka, hogy nem is féltem igazán attól, amire világ életemben azt mondtam,hogy nekem aztán nem lesz soha, de soha- döfködjenek mást... úgyhogy az EDA-t jól viseltem, a fekvést már rosszabbul, mert előtte nem használtam az asztmapipámat, így elég nehezen jött a levegő, de megoldották persze, kaptam oxigént a műtét alatt.
10 14-kor kiemelték Dórit :) "Jó duci baba" mondta a doki és az arcomhoz tették puszira :) Alig 1 órával a műtét után már hozták nekem cicire :) Pucér volt a drágám és vörös. De rögtön jól szopizott :)
Viki első szava du,mikor meglátta a húgát: szép a takarója :))
az első képek:
Drága Kicsi Lány, sok puszi neked az első születésnapodon! :) Bubu és Dávid
VálaszTörlésNagyon boldog szülinapot kívánunk Dórinak!!
VálaszTörlésDorka drága, Isten éltessen sokáig első születésnapod alkalmából! Még vagy száz ilyet kívánunk! Puszi
VálaszTörlésNagyon boldog születésnapot kívánok Dórinak! Gyönyörű csöppség...:)
VálaszTörlésPatrícia
Isten éltesse sokáig Dórit!! :)
VálaszTörlésNagyon boldog szülinapot Dórikának! :)) Puszi!
VálaszTörlés