kiságyban....

Kaptam már hideget és meleget emiatt fiataltól,öregtől egyaránt. Mi Vikivel 2 éves koráig egy ágyban aludtunk.Akkor abbamaradt az éjszakai szopi,így külön tettük,2 nap múlva már átaludta az éjszakát. De nem okozott gondot,mert nyugisan aludt,nem kellett neki a franciaágy 70%-a,hogy mi osztozhassunk a szélen a 15-15%-on.
Dórival is így kezdtük,néha próbáltam kiszoktatni,de ő nagyon mocorgós még álmában is,így sokat beverte a fejét a rácsokba,így bekerült hozzánk újból.De feladom,nem megy.Szükségünk van az alvásra... Úgyhogy ma,1 órányi sírás,ölben ringatás,fekve simogatás után elaludt a kiságyban,majd 10 percig az arcához szorította a kezem.Akkor picit sírtam én is,annyira meghatott. Nehéz,mert megszoktam,akármennyire kényelmetlen a vele alvás.Remélem megtanulja hamar,hogy nem foroghat annyit,mert kopp lesz.Az éjszakai szopik sorsát nem tudom,én kelek hozzá bármennyiszer. Nem rácsos ággyal még várnunk kell,főleg,hogy nem egyszer mászott le a mi ágyunkból is az éjszaka közepén félálomban.Remélem nem lesz ő is alvajáró,mint én- családi legendák szerint komoly eszmecseréket folytattam  álmomban. Néha csak felültem,néha átsétáltam a szüleimhez és ott. Állítólag egyszer még sírásig fajuló veszekedést is produkáltam :)
Ha már alvás: Viki nagyon jó úton halad az éjszakai szobatisztaság felé :)