Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 

A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)

Viki és Dorka az Állatkertben :)

Bandázás és romantika

Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)

ismerkedés az újpalotai játszótérrel

Nyári vigadozás :)

 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.

Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...

szerelem

Elérkezett ez a pillanat is. Dorka ma ömlengeni kezdett, lelkesedve a mai Emiékhez tett látogatásunk miatt:
"tudod, te kivel fogsz táncolni? Papával. És Lackó tudod kivel fog táncolni? Emesével! Én meg Marcival fogok táncolni. Szerelmes vagyok a Marciba, meg a Misikébe, aki a Villő barátja!"



Némi játék után visszaszaladt hozzám:  "Anyu, mi lesz, ha ma du megcsókolom Marcit? De a száján!"

Gondolom, ezt Marcival kell tisztáznia :D

Tavaszolás

Beindult :) Annyira vártam már, nagyon komoly napfényelvonási tüneteim voltak márciusban. Mint olyan sokaknak körülöttem. Volt bennem félsz is, hiszen nekem a tavasz az mindig könnyfátylon át érkezik, általában allergiától fuldoklom, de az idei hosszú tél segített, úgy néz ki. Idén még pár tüsszentőrohamon kívül semmi nem volt. Lehet segít a munkahely szűrt- egyes részeken steril- levegője is, nem tudom, de a lényeg, hogy régóta először igazán élvezem a tavaszt :) Hogy a lányoknak mennyire kellett már a sok szabadban  hancúrozás, azt nem is kell mondanom. Mert errefelé a tél vége nagyon piszkos volt, nem alkalmas kinti játékra.
Most találtunk egy három részből álló játszóteret a közelben, van mindkét lánykának megfelelő részleg, jól elvannak ott órákig. És hát elérkezett a parki játékok ideje is, amikor csak lehet megyünk valami nagy zöld terepre, szaladgáljanak csak a kis gidáim :)

Az oviban igencsak elszomorodtak a hírtől, hogy költözünk és ovit váltunk. Aranyosak nagyon, tervezem, hogy horgolok nekik valami apró búcsúajándékot. Dorkával megnéztük az új ovit és tetszett neki :)
Az iskola még kétséges, remélem hamar elrendeződik az is.
 Vikinek a suli változatlan, a készségtárgyakból egészen jó, a matek az utolsó érékelés alapján nem annyira szuper már, de gyakorlással fejleszthető, még mindig nagyon szeleburdi, meglehetősen trehány (anyai örökség...), ez utóbbin is közösen dolgozunk, javulást kell elérnünk mindkettőnknek. Sokat nőtt mostanában, most 117 cm és 22 kg. Korosztályában picike, de magához képest sokat nőtt.
Dorka hatalmas figura. Mindent verő beszélőkével van megáldva, egy pillanatra fogja csak be a száját, míg az imádott kajái közül valamit a szájába tesz. Aztán folytatja. Hatalmas az étvágya, mindent megeszik amit elé teszek, de még mindig kikérdez, hogy tejes-e, eheti-e. Édesem. Folyton kópéságokon jár az agya :D
Ő is nőtt és ő is apró még a korosztályában: 93 cm és 13,5 kg.

A 8. tavaszom anyám nélkül és az első a nagymamám nélkül. Egy hete lett volna Nagyi 91 éves. Fura, hogy most nem volt nagy családi ünneplés ,mint minden évben...Remélem jövőre azért folytatódik a születésnapján  ez a hagyomány.
Ami még más, 2 hete már nem vagyok huszonéves :D  Nem mondom, hogy bármit másként élek meg, bár riasztgattak ilyennel :P , de azért fura, hogy 30 vagyok. Őszintén szólva még az is "meglep" néha, hogy gyerekeim vannak, pedig arra lett volna már majd'  8 évem,hogy megszokjam :) Idén is munkával ünnepeltem a szülinapomon, bár csak éjjel dolgoztam és ennél nagyobb ajándék úgysem kell, minthogy van munkahelyem.
Ha már itt tartok, nagyon tetszik az új munkahely, életemben még ennyi biztató szót nem kaptam idegenektől, ennyi kedvességet és dicséretet, nagyon jól esik, örömmel megyek be dolgozni- most épp egy kisebb kényszerpihenőn vagyok, de hamarosan újra csatasorba állok.

Mostanában kicsit többet horgolok, sikerült befejeznem a sógornőm kendőjét, és elég gyorsan összehoztam a lányoknak egy-egy fejkendőt, Dóriét kb 2,5, Vikiét kevesebb, mint 2 óra alatt, igaz kicsik és totál egyszerű a mintájuk.  Most a napokban még hajpántot tervezek nekik, vastagabbat és alul gombbal záródót, hogy alakítható legyen, ha kell.
Remélem hasonló folytatása lesz a tavasznak időjárásban,mint amilyen most, mert akkor a lehető legtöbb szabadtéri programot tudunk tervezni a lányokkal, barátokkal.

Változások

Legelső változás: van újra munkám :) . Méghozzá olyan, ahol egészen jól meg is fizetik, ha dolgozom. Folyamatos műszakban járok, pár alkalommal még csak nappalra, majd aztán egy nappal- egy éjszaka, 2 nap pihi lesz. Ami ijesztő és vonzó is: egy műszakban nagyon komoly összetartás van, remélem bevesznek a közösségükbe. Eddig úgy tűnik, bekerülhetek :) Ezzel a munkarenddel sokat tudok a lányokkal lenni, ha belerázódtam már, levenni apukám válláról a terhet. Igaz, a nappalos műszak előtt gyermeki időben lövöm fel a bilit, korai a 4. 15-ös kelés :)

Másik pedig a tanév végén lesz: költözünk újra, végre el a mocskos betondzsungelből, ahol nem tudom a gyerekeket kivinni játszani, mert mindenhol beton van  és kosz. Kimegyünk a belvárosból külső kerületbe, az  ablakból egy zöld részre látok, játszótérrel, bicajozásra és görkorizásra alkalmas járdákkal. Az ovi ott van 2 percre, suli még kérdéses, csak akkor váltok, ha találok olyan szupert, ami Vikinek is tetszene és megéri érte változtatni újra, mert nagyon nem akarom őt mozgatni semerre. De ez a suli ahova most jár, nagyon messze van és igencsak poroszos, itt pedig lehetnének barátai, akikkel együtt lehet suli után is, mert ott könnyebben szervezhető program, mint itt, ahol most vagyunk. Hiszen ekkorka lakásba egy emberrel több sem fér már, esszük egymás idegeit, senkinek nincs egy saját zuga, ahova elbújhatna nyugiban. Az új helyen pedig 3 szoba lesz, külön wc és fürdő, nagyon barátságosra, szépre felújított lakás, igazán gyerek és szülőbarátra felszerelt, fényes, kedves.
Van időnk költözésig kifesteni itt, kilomolni a cuccainkat.
Az ovit sajnálom, nagyon szereti Dóri és nagyon szeretik itt. De a barátnőm- akinek a lakásába költözünk- azt mondja, szuper óvónőkkel lesz Dorka, ha sikerül elintézni, hogy a fia helyére menjen a csoportba. Úgyhogy azzal nem lesz gond.
Közelben laknak majd a nagynénéim és a legkedvesebb unokatesóm is, talán gyakrabban látjuk egymást az évi 2-nél...
A  lányok várják nagyon a költözést, csak azt sajnálják ők is, hogy így bizony Emiékkel nem fognak egyhamar találkozni...

Nagymama

Nagy sétából értünk haza, Viki matek házit ír itt mellettem, gondoltam én pedig irkálok kicsit :)

Nagyon sokat gondolok a Nagyira.  Bármennyire is idős (91) éve volt, akkor is nagyon fáj az elvesztése. Nagy hatással volt az életemre az ahogy élt, amiket mesélt, amiket én magam tapasztaltam és persze az,amit róla mesélt az édesanyám és az ő húga. Fura volt látni nagyi nővérét, a  92 éves Sári nénit, aki olyan fitt és szép, hogy sokan 70 évesen is csak álmodnak erről. Végigállta a megemlékezést, majd a temetést is. ( Igaz, úrihölgyként könnyebb fittnek maradni, mind több állásban,több műszakban 3 gyerekkel nagymamámnak volt. De ezt már csak családi keserűség mondatja velem. ) Hihetetlen, hogy tudta a nevünket, pedig a nagyi unokái, dédunokái nem nagyon találkoztak még vele...
A nagymama erős, akaratos, makacs asszony volt, tele szeretettel, tettvággyal. Arra tette az életét, hogy a gyermekeinek jobb legyen, mint neki.  A 4 elemit végzett asszonynak lettek szakképzett, érettségizett gyermekei és egy középiskolai tanár is (az édesapám). Hogyan nevelte a gyermekeit? Azt hiszem a legtöbbet egy történet mondhat erről. Édesapám nyolcadikban szabad idejében a Bosnyákon dolgozott rakodóként. Nem adta ám le a keresetét. Hanem egy szép napon becsengettek a lakásukba a szállítók. Hoztak egy tárcsás mosógépet G. Irén részére (aki akkoriban 3 műszakban dolgozott a textilgyár festőosztályán , majd utána takarított ugyanott még egy fél műszakot). Apukám a keresetéből vette, hogy segítse az édesanyját. Nem kérte tőle, nem azért tette, mert nagyi panaszkodott volna, hogy milyen nehéz 4 ember koszos ruháját kézzel mosni. Hanem mert látta, hogy neki nehéz és ezért segíteni akart. Ezt látta természetesnek az édesanyjától tanulva, méghozzá példából, mindennapi tettekből okulva, nem szavakból, példabeszédekből. És ezt a történetet honnan tudom? No, nem apukámtól, hanem nagyi mesélte MINDEN alkalommal, amikor csak meglátogattam. Elmondhatatlanul büszke volt a gyermekeire, szerette, figyelte az unokáit, dédunokáit, örült az ükunokák születésének is.
Nem érezte jól magát a bőrében az utolsó hónapokban, már a baleset előtt sem. Kezdett kopni az éles ész, kopni a jó kedély. Fájt minden, hiába a gyógyszer. Talán nem hangzik szörnyen, ha azt mondom, hogy megérdemelte, hogy úgy távozzon, hogy megismerte még minden szerettét, nem vesztette el teljesen önmagát.
Ha nem a gyász jön elő, akkor csak mosolyogva tudok emlékezni Rá. Hiányzik, de büszke vagyok, hogy rokonomnak tudhatom.

Havazin

Mint ígértem, amint lesz gépem, visszatérek a blogoláshoz. És íme, ma már be is jelentkezem az új gépről :) Na nem hosszú bejegyzés ez még most, de az is meglesz hamarost :) Gyűlnek hozzá a gondolatok :)
Így elsőnek jöjjön három kép a múlt hétvégéről, amikor nagy hó esett és Emiékkel elmentünk szánkózni, hóembert építeni. Ezt a 3 képet sikerült használhatóvá varázsolni, sajnos közös gyerekképek nem sikerültek olyan jóra, így azok csak saját emlékek lesznek :)

Végre van értelme újra gépet ragadnom nekem is és visszatérni a lányok fotózásához :)