Szép pulcsik Timitől :)

Drága jó Timi barátnőm küldött két szépséges pulcsit a lányoknak :)
A ma megkapott csomag története képekben :) 
elmentünk  a csomagért a postára :)

aztán Viki kicsomagolta.
Majd gyönyörködött a pulcsijában
és végül :) Köszönjük szépen Timi, ez igazi kézzel-szívvel készített ajándék :)

zagyvológ

Hű, de nagyon kusza idebent minden, de már jó ideje. Próbálom mondatokba szedni a gondolataimat, amik hozzám illően csapongóak,  hol nagyon negatívak,hol  irreálisan pozitívak.  Érzések, hitek, tervek és célok.  Boldogság, szégyen, hiány és akarás, egyre gyakrabban tettekkel tarkítva. Úgyhogy csak erős idegzetűeknek szabad tovább olvasni, a cím véresen komoly :)
Az egész agyalás akkor kezdődött, mikor Timinek köszönhetően meghívást kaptam egy nagyon kedves, nyílt szívű és nem utolsó sorban csodaszépen fogalmazó lány blogjára. Lavinát indított el bennem, ami azóta is robog lefelé.  Többek közt az anyaságról, szülésről, családról, tiszteletről,  gyermekről. Ezek után nem meglepő gondolom, hogy alig 4 óra alatt végigolvastam az összes bejegyzést nála :)
Olyan csodaszépen ír a szüléseiről, hogy hosszan megkönnyeztem. És azon kezdtem gondolkodni, mi lehet a fő oka, hogy bár tudok azonosulni azzal, hogy miért lehet jobb otthon szülni, én magam nem tenném. A biztonságérzet. És nem feltétlenül orvosi szempontból, hanem nekem még hiányzik egy olyan otthon kialakítása, ahol meg merném tenni. Otthon- a szó minden értelmében. Ez is egy a sok cél közül.
Azért előhozta belőlem a szépséges emlékeket is, mert hiába, hogy messze nem volt háborítatlan egyik szülésem sem, mégis gyönyörűen szelektált az agyam és a szépek jutnak eszembe.  Mert Vikinél volt oxis injekció, mindenféle fincsi altesti előkészítés és természetesen gátmetszés is. Dórinál volt jeges félelem, mikor lezuhant a szívhang és gyógyszerrel sem jött vissza, így azonnal műtőbe vittek. De Vikinél arra emlékszem tisztán és élesen, milyen csodálatos volt az, mikor kicsusszant. Dórinál pedig imádtam, hogy császár mellett is azonnal mellre tették, amint kitoltak a műtőből és némi párnás segítséggel szoptathattam, meztelen bőrünk összeért és nem sírt, csak szopizott szépen.  Jó volt, hogy hiába voltam Vikimmel fiatal, tapasztalatlan anya, mégis jött minden ösztönösen.  Azóta visszatérő vendég az az édes gyomor-szívtáji remegés, amit akkor érzek, ha ránézek valamelyik lányomra (ez alól az igazi tébolydás reggelek a kivételek, mikor 5 évesen kamaszhoz illő pimaszsággal beszél és viselkedik Viki- no, olyankor ritkán jön az az édes remegés :D , de ez is cél- nyugodtan viselni ezt, nem belemenni ezekbe a játszmákba, ahogy Timi tanácsolta nekem még régebben. Timi, már csak azt áruld el nekem kérlek, hogyan ne menjek bele? :D  )
Néha úgy érzem, kevés vagyok ahhoz a felelősséghez, amit a gyereknevelés jelent. Ó és itt nemcsak arról van szó, hogy a mindennapokban következetes vagyok-e és hasonlók. Hanem tisztában vagyok vele, mekkora károkat okozhat a rossz család egy gyermeknek. Nem javíthatóak, nem korrigálhatóak azok a lenyomatok, amik miattam keletkeznek a kis lelkükben, szívükben. Éppen ezért megy a küzdelem bennem, hogy alapvetően inkább pesszimista emberből optimistává neveljem magam.  Ledöntve a környezeti akadályokat és még inkább legyőzve a belső dolgokat, a hónapban 2x megbolonduló hormonokat, mikor leginkább egy dackorszakos kislány, egy hisztis kamaszlány és egy szeszélyes terhes nő vegyítése vagyok- már ami a türelmet és nyugalmat illeti :D Sajnos mindkét téren bőven akad munka még :D
Azért alapvetően sokat javultam már. Eddig, ha valami elromlott, két dolgot gondoltam, hogy persze, ez a formám, nekem úgysem sikerülhet és ez meg ez tehet róla, hogy nem jött össze. De egy ideje az az első gondolatom, ha kudarc ér, hogy megtettem-e mindent, hogy ne érjen, tehetek-e még valamit, hogy megváltozzon a dolog. Passzív szemlélőből egyre inkább aktív cselekvővé lépek elő a saját életemben. Tudom, szégyen, hiszen ez a normális... de nekem újdonság, és nagy harcok eredménye minden kis lépésem.
Amin nem kell már olyan sokat javítanom- de azért még kell - az az a képesség, hogy észrevegyem a mindennapokban a szépet.  Mert van- e jobb, mint egy babakacaj, egy kedves simítás, ölelés valamelyik gyermekemtől?  Mi tenne kreatívabbá, mint az hogy a lányom azokat a játékokat szereti a legjobban, amiket én csinálok neki? Hiszen  azt Őneki csináltam, szívvel- lélekkel és ezt tudja. Tud-e  valaki nagyobb önbizalom növelőt, mint az, hogy két ember is van a világon, akinek én jelentem a biztonságot, akik örülnek, ha velük vagyok, akik osztják azt az érzést velem és egymással, hogy minden együtt töltött perc értékes? :) (Timi, majd szólj, ha morgok, hogy ezt kell visszaolvasnom, jó?  Bízom benned!)
Első virtuális lelkizésem végéhez értem, egyszer majd folytatom :)

rajzolunk- videó

rajzolunk :)

a 16 hónapos profi motoros :)

2 hete voltunk utoljára motorozni lent. Akkor Dóri tudta lassan előre hajtani a motort. Hogy hol tanulta azóta, azt nem tudom, de ma megkapta a járgányt és azonnal gyorsan kezdett menni vele, kanyarodott, le- és felszállt rá :)

angyalkáknak angyalkák :)

Akinek ilyen angyalkái vannak, annak ez a háttér tökéletes :)
köszönöm Áginak :)

Dóriról :)

Dorka: 16 hónapos múlt, 80 cm és 9,3 kg.
Nagyon mozgékony, imádja az extrém sportokat: minden magasabb, nehezebb, ingatagabb helyre fel akar mászni- forgó szék, etetőasztal, Viki asztala. Tegnap délután kimentem egy picit,  Dóri az ágyon elmélyülten játszott a cicás kirakóval- mire visszajöttem, már Viki asztalán ült, előtte a cerkás doboz és rajzolt.  2 perc alatt odaszaladt, kihúzta a széket, felmászott rá, aztán az asztalra , kivett egy lapot a fali tartóból , kivette a ceruzás dobozt a fali kis dobozból és leült rajzolni...nem mondhatnám, hogy idegkímélő baba :) Nagy kópé, mélyen a szemembe nézve csinálja azt, amire mondom, hogy nem szabad, én meg harapdálhatom a számat, hogy el ne mosolyodjak véletlenül, de még véres szájjal is elbukom általában :D
Testrészei közül kérésre mutatja az orrát- azaz fújtat :D, nyújtja a kezét és a lábát, valamint megevésre, puszira kínálja a pocakját, nyitja a száját, ha kérem.
 Öltözésnél dugja a kezét a ruhába, tegnap megpróbálta egyedül felvenni a vastag kinti nadrágját.
Étvágya jó és csak önállóan hajlandó enni. Ami azt jelenti, hogy előke ide vagy oda, etetések után zuhanyzás és átöltözés van. Pohárból még nem iszik, csak csőrösből. De mostantól megkapja evéshez a poharat is, hogy gyakorolhasson :) Ruha szempontjából úgyis mindegy :D
Mindenben utánozza a nővérét, vele rajzol, szaladgál, kiabál és minden egyébben kiskutyaként követi.  Ha később alszik el, mint Viki, néha átmászik és simogatja az alvó testvérét. /igen, ezek azok, amik miatt biztos voltam abban,hogy legalább 2 gyereket akarok.../
Kifejezetten raplis a kishölgy... nemrég elképesztett teljesen, papa kiment a szobából és ezt nem akarta Dóri. Dühösen kárált, majd dobbantott párat mérgesen. Végül nemes egyszerűséggel fogta a játékos dobozát és kiborította...
Emelett nagyon kedves és bújós baba. Olyan jó vele szopikor összebújni és mindig meghat, mikor úgy alszik el közben, hogy keze az arcomat simogatja. Szopi előtt fontos a tenyerébe puszit adni és két kezébe fogja az arcomat és piszén piszézik velem (ez nemcsak szopis rítus, máskor is szokta és csinálja papával, apuval  és Vikivel is).
Beszédben maradt a jellemző 'add ide' , 'annnya', 'papa', 'cici', 'szisza', 'iki' és a 'cici add ide' utáni második "mondata"  tegnap volt, hogy 'Iki teté', mikor adogatta Vikinek a legókat játék közben. És minden darabnál mondta, aranyos volt :). Néha megáll a szoba közepén és egyik lábáról a másikra hintázva mondogatja, hogy iiiinta :)
Ha csak úgy szólunk neki, elfordítja a fejét, felhúzott szemöldökkel látványosan behunyja a szemét, mosolyog- magyarán elbújik :D
Olyan, mint Viki volt babaként, akaratos nagy kópé, aki emellett szelíd és nagyon kedves, bűbájos tündérke :) Kis fürtöském :)

Vikiről :)

Az ígért bejegyzés,hogy miket csinálnak és tudnak már a lányok :)

Viki: Egy hónapja múlt 5 éves, 107 cm és 16,5 kg, most középső csoportos az oviban, ahova nagyon szeret járni. Nagyon látványosan fejlődik a beszéde, most már csak apró beszédhibák vannak, amik itthoni mesélés és mondókázás hatására sokat javultak, de, ha kell, majd megyünk logopédushoz. Nagyon gyorsan jegyzi meg a hosszabb meséket és dalokat is. Viszont édes nagyon,ahogy megmakacsolja magát az elméje, ha türelmetlenebbül akarnak vele megértetni valami hibát pl. makacsul sütőtök neki a csütörtök.
Kb. 2 hete érdeklik a számok, eddig nem foglalkozott velük.  Mármint elszámolt 20-ig, de nem ismerte fel leírva a számokat.  Érdekes, hogy a dobókockán nem számolja a pöttyöket, hanem azonnal rávágja, hogy mit dobott.  Csináltam neki karton kártyákból számos párosítót, azaz 3 rész egy egész- szám, pöttyök és rajzok. Mikor az első verziót csináltam, ahol egy kártyán volt a szám és fölötte ugyanannyi rajz , akkor megtanulta a számokat felismerni.  Így ezzel a párosítóval azonnal ment a játék, már különféle variációkat eszelt ki, hogy izgalmasabbá tegye. :) Kiadta a rendelést, két paklit kell csinálnom, hogy az oviba is bevihessen belőle :)
Nagy örömömre végre ágytiszta is.  Már túl voltunk egy vizeletvizsgálaton, ami negatív lett, már kezemben volt a beutaló a gyermekpszichiátriára, ahova nem akaródzott időpontot kérnem... kb. egy hete egyszerűen ébred éjjel, ha pisilni kell neki és szól. Nem tudom ki a boldogabb, ő vagy én :)
Mindennel együtt ő a tankönyvi példa rá, hogy semmit nem kell siettetni. Anno 8 hónaposan volt hajlandó enni valamit is, ami nem szopi volt, utána viszont imádott enni, majd nagyon gyorsan ült,mászott, állt fel és indult el. 1 évesen már stabilan szaladt. Viszont majdnem 3 volt mikor az első hosszabb mondatát kimondta- oviba kerülve 2 hét múlva ugyanolyan folyékonyan beszélt,mint a többiek. És itt a szoba- és ágytisztaság kérdése- egyszerűen most ért meg rá...
Nagyon jó testvér, még akkor is, ha vannak konfliktusok Dórival.
Külsőre csak annyit, hogy mikor fésülgetem az egyre sűrűbb- az enyémnél kb 2x több- haját, eszembe jut a bőrgyógyászrezidens, aki azt találta mondani, mikor egy éves kis kopasz volt Viki, hogy ne számítsak arra, hogy valaha nagy haja lesz  :D

Szóval kedves, okos, aranyos, szép és tüneményes :)

újratöltve :(

Nem szeretem én ezt...arról volt szó, hogy nem lesz mostantól betegség... ehhez képest az oltás 7. napjától, azaz egy hete beteg Dóri megint, lázas volt néha, hőemelkedés szinte folyton van, oltás mellékhatásként jöttek a nyirokcsomó duzzanatok, most már van csúnyán piros torok és zajos tüdő is. Viki is itthon volt a múlt héten, nem mintha komolyan beteg lett volna, de nem szeretem beengedni az oviba náthásan, hiszen én megtehetem, hogy itthon tartom. A héten már jár, a 25 fős csoport mostani létszáma 7... Őszintén szólva az elmúlt hét komoly erőpróba volt az idegeimnek, hiszen Viki unatkozott, Dóri pedig extra nyafogós volt, gyakorlatilag semmi nem felelt meg neki és enyhén szólva én sem voltam csúcsformában. De túl vagyok rajta :) remélem Dóri is hamar túl lesz.
Nem sok minden történt ezen kívül nálunk, a lányok sokat bohóckodtak és rajzoltak együtt, néha volt persze nyafogás is, de inkább a normális játék dominált. Mármint abból a szempontból normális, hogy együtt és nyugodtan. Hogy éppen visítozva szaladgáltak fel s alá, az más kérdés. :)  Tegnap du voltunk együtt lent, azt hittem bejutunk a dokihoz, de arra csak 2 órával később és csak Vikivel került sor, de addig is játszottak a lányok kint :)
Viki nagy bohóckirálynő, amint meglátja a fényképezőt, máris édes grimaszokat vág és táncikál :D
Dóri pedig igazán hasonlít viselkedésben a  nővérére, ennyi idősen Viki is ekkora kópé volt, ránézésre pedig kis angyal.
Adós vagyok még egy ki hol tart, mit csinál már  bejegyzéssel, hamarosan pótolom azt is :)