Változások

Legelső változás: van újra munkám :) . Méghozzá olyan, ahol egészen jól meg is fizetik, ha dolgozom. Folyamatos műszakban járok, pár alkalommal még csak nappalra, majd aztán egy nappal- egy éjszaka, 2 nap pihi lesz. Ami ijesztő és vonzó is: egy műszakban nagyon komoly összetartás van, remélem bevesznek a közösségükbe. Eddig úgy tűnik, bekerülhetek :) Ezzel a munkarenddel sokat tudok a lányokkal lenni, ha belerázódtam már, levenni apukám válláról a terhet. Igaz, a nappalos műszak előtt gyermeki időben lövöm fel a bilit, korai a 4. 15-ös kelés :)

Másik pedig a tanév végén lesz: költözünk újra, végre el a mocskos betondzsungelből, ahol nem tudom a gyerekeket kivinni játszani, mert mindenhol beton van  és kosz. Kimegyünk a belvárosból külső kerületbe, az  ablakból egy zöld részre látok, játszótérrel, bicajozásra és görkorizásra alkalmas járdákkal. Az ovi ott van 2 percre, suli még kérdéses, csak akkor váltok, ha találok olyan szupert, ami Vikinek is tetszene és megéri érte változtatni újra, mert nagyon nem akarom őt mozgatni semerre. De ez a suli ahova most jár, nagyon messze van és igencsak poroszos, itt pedig lehetnének barátai, akikkel együtt lehet suli után is, mert ott könnyebben szervezhető program, mint itt, ahol most vagyunk. Hiszen ekkorka lakásba egy emberrel több sem fér már, esszük egymás idegeit, senkinek nincs egy saját zuga, ahova elbújhatna nyugiban. Az új helyen pedig 3 szoba lesz, külön wc és fürdő, nagyon barátságosra, szépre felújított lakás, igazán gyerek és szülőbarátra felszerelt, fényes, kedves.
Van időnk költözésig kifesteni itt, kilomolni a cuccainkat.
Az ovit sajnálom, nagyon szereti Dóri és nagyon szeretik itt. De a barátnőm- akinek a lakásába költözünk- azt mondja, szuper óvónőkkel lesz Dorka, ha sikerül elintézni, hogy a fia helyére menjen a csoportba. Úgyhogy azzal nem lesz gond.
Közelben laknak majd a nagynénéim és a legkedvesebb unokatesóm is, talán gyakrabban látjuk egymást az évi 2-nél...
A  lányok várják nagyon a költözést, csak azt sajnálják ők is, hogy így bizony Emiékkel nem fognak egyhamar találkozni...

munka, szerelem, gyerekek

Merthogy az első kettő most valamennyire összekapcsolódik nálam.
Jól érzem magam az étteremben, szeretem csinálni és mintha kezdenék ráérezni, ráhangolódni az egészre, bár az alaposságom még bőven hagy kívánni valót maga után, de fejlődök benne azért. Lenyűgöző a vendégek sokszínűsége, szeretem az ismerős arcokat nap mint nap látni felbukkanni és jó felfedezni újakat is. Régi dolog, hogy vonzom a diliseket, így kettő is rám talált az elmúlt hónapban, de talán egyik sem visszatérő vagy inkább azt kívánom, hogy ne legyenek olyan furák, mint eddig :)
Na és a szerelem :) friss, harmatos, de írok róla, mert erős és úgy érzem tartós lesz :) Neeem, nem pasiról van szó. :P  Az új szerelem a horgolás. Minden eddigi hobbimnál jobban levett a lábamról, nagyon meg fogom tanulni, amit eddig sikerült a főnökömtől,  Patríciától megtanulnom, az nagyon tetszik és gyakorolom amikor csak időm engedi. Karácsonyig el kell készülnie 2 sapka-sál szettnek,  egy kidíszített babatakarónak és párnának és szeretnék pár babaruhát is. Aztán januártól mehet majd a kötni tanulás is, mert a lányoknak is szeretnék pulcsit, kötött tunikát csinálni. Ehhez azért kell az, hogy ne érezzem kínainak a leírásokat, csakúgy, mint a szabásmintákat varráshoz :D Amint lesz miről - és lesz mivel, mert a telefon nem az igazi ehhez - hozok fotót is.
A lányokról igazán új nincs, Viki ügyes az oviban nagyon, szépen halad a logopédussal és a fejlesztővel is. Utóbbira is logopédiai okok miatt lett szükség. Imád számolni , mostanában azt kéri, hogy tanítsam meg a számokat és betűket. Úgy néz ki, hogy talán mégis jár majd úszni, aminek nagyon örülök :)
Dóri nagyon szereti a bölcsit, kedveli a gondozónőket, nem sír se befelé se kifelé. Kezd haladni a beszéddel is, remélem beindul. Azonban kompenzál: amint hazaérek, ha ő ébren van, akkor nem kerül egy méternél messzebb tőlem :D És éjjelre beköltözött mellém az ágyba, ha 9-ig dolgozom, akkor ott alszik, mikor megjövök. Tüneményes :) De majd elmarad ez is, nem harcolok vele, Vikit meg én kompenzálom ahogy csak lehet :)

újdonságok

Szóval az új fejezet: Múlt szerda óta dolgozom. Nagyon boldog vagyok emiatt, hiszen régóta, egyre intenzívebben kerestem munkát, de csak nem lett semmi. Éppen egy próbanapon voltam túl és telefonhíváson: szombati állásinterjút beszéltem meg, mikor hívott Pati, hogyha még munkát keresek, mehetnék hozzájuk az étterembe, ő munkaerőt keres :) méghozzá azonnali kezdéssel. Hős voltam: csak azután bőgtem el magam örömömben, hogy már túl voltam az irodai körön, ahol szerződtünk és bejelentettek :)
Másnap már munkába is álltam, nagyon tetszik a hely.
Közel van hozzánk, 5 perc alatt lassú sétával is odaérek. Tiszta.
Lelkileg nagyon jó nekem ez a váltás, hiszen biztos helyen vagyok, tartós maradhat az állás, ha rendesen teszem a dolgom és beletanulok :) Az, hogy nap mint nap új arcokat látok, hogy megismerem a törzsvendégeket, nagyon jót tesz nekem. Hogy mennyire? amióta ideköltöztünk, napi 2-3x kellett használnom az asztmapipámat. Szerda óta egyszer használtam, este, mikor kicsit 'meglevesedett' az orrom és szorított emiatt a mellkasom. De az eddig megszokott, pszichés okokból kellő puffok elmaradtak :)) De nem csupa habostorta az élet: vannak árnyoldalai is a dolognak: nagyon nehéz ellenállnom a szénhidrátban igen gazdag kínai köreteknek és a jó kis mázas csirkefalatoknak...  vinnem kellene magammal ételt, hogy ne hízzak vissza. Valószínűleg ez is lesz majd...
Egy héttel az én munkába állásom után Dóri is kezdi a dolgozót :) papa elkezdi a beszoktatást. Nagy dilemma volt az nekem, hogy mi legyen, én maximum minden 2. nap mehetnék, de jobb Dorkának az állandó ember, nem szabad váltogatni szerintem. De erről szerdán megkérdezem a bölcsivezetőt is. Akkor még mindenképpen mennem kell, hiszen magát a hivatalos részt csak én intézhetem. Remélem jól ismerem a lányomat és szeretni fogja :) És azt is, hogy rendesen tartják majd a diétáját, nem lesz gond.
Ma elég komoly beszédem volt Vikivel. Kicsit besokalltam, be kell vallanom. Kialakult az, hogy semmi nem elég. Mese, édesség, együtt töltött idő, szórakozás, pancsi...sorolhatnám. Nem tudok/tudunk annyit adni, amiért egy szimpla köszönöm járna és nem az, hogy de még...? A tetőpont az volt, hogy hisztizett, mert ő nagyon nagyon éhes, adjak neki felvágottas kenyeret, kicsi szendvicskatonákban. Megkapta, elkezdte szétosztogatni, kínálgatni, majd otthagyta a felét. Leültettem és elmondtam neki, hogy bizony vannak gyerekek, akik nem sírnak,ha lekapcsolják a mesét, mert nincs tv-jük a mesenézéshez, nem hisztiznek, hogy melyik ruha nem jó,mert nem csinos eléggé, mert alig van ruhájuk, lyukas a cipőjük. És bizony olyan is van, hogy egy gyerek egész nap annyit tud, ha tud, enni amennyit ő vacsoránál otthagyott... Biztosan nem papoltam volna neki erről, ha nem beszélgetek egy baráti párral, akik egy nyomornegyed iskolájában tanítanak és napról napra szembesülnek az élet ezen oldalával. És Viki is hallotta ezt a beszélgetést, akkor még lelkesen mondta, hogy összepakol nekik ruhákat és játékokat... Lehet nem lett volna szabad erről beszélni, mert túl fiatal és nyomasztó ez még neki...de talán nem baj, ha tudja, szerencsésebb sok-sok gyereknél...  A mégmégmég kérdésben most azt próbálom, hogy bizony csökken a kapott dolgok száma, nő a közös időnk hasznos, aktív része, nem akkor néz mesét, amikor tudunk együtt játszani stb és akkor kap majd újból normálisan tárgyi dolgokat, amikor megbecsüli amit kap és, ha legalább mutatja, hogy valóban érti- adok-kapok játszma ez.