Első szerelem- folyt köv.

Holnap megyünk Emiékhez gyerekestül. Viki közölte Dorkával, hogy azután bizony nem találkozik többet Marcival, mert ők elköltöznek Angliába és az naaaagyon messze van, sokára jönnek újra Budapestre . Dórikát ez a hír nagyon megviselte, sírásban tört ki, percekig közelébe sem mehettem, majd a nyakamba borulva vigasztalódott meg. Kellett hozzá, hogy elmondjam,hogy majd jönnek látogatóba vagy mi megyünk, mikor hazajönnek, de amikor csak lehet, találkozunk velük.

 Első alkalom, hogy nem amiatt sír, hogy én hiányzom neki :) Édes kincsem.

Jó, igazán :)

Nagyon fura érzés kapott el ma du, mikor a lányokkal játszótérre mentünk. Éntőlem igen messze áll a gyermekkorra való túlzottan szépítő emlékezés, nem vagyok nosztalgikus alkat, ezidáig csak a lányaim babakori fotói hatottak meg, ha visszanéztem őket. De most elkapott egy igen kellemesen ismerős érzés. Nagyon tetszik ez a gyerekekkel teli, lakótelepi lét. Ezt azért már szerettem gyerekként is, mégha én biztos nem engedem olyan szabadon a lányaimat egyhamar, mint mi voltunk anno. Más világot élünk, nincs mese.
A ma délután még azért is fontos, mert most pattant először nyeregbe Dorka :) Ügyes nagyon, hamar megtanulta a lényeget :) Viki pedig újra görkorcsolyát húzott, mintha nem is hagyott volna ki egy percet sem, sőt :)

Első útja nyeregben

Ügyes páros

Hol van Viki?

Itt van Viki :)

Kicsi pókom

Már most jobban megy neki,mint nekem valaha :D

Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 

A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)

Viki és Dorka az Állatkertben :)

Bandázás és romantika

Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)

ismerkedés az újpalotai játszótérrel

Nyári vigadozás :)

 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.

Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...

szerelem

Elérkezett ez a pillanat is. Dorka ma ömlengeni kezdett, lelkesedve a mai Emiékhez tett látogatásunk miatt:
"tudod, te kivel fogsz táncolni? Papával. És Lackó tudod kivel fog táncolni? Emesével! Én meg Marcival fogok táncolni. Szerelmes vagyok a Marciba, meg a Misikébe, aki a Villő barátja!"



Némi játék után visszaszaladt hozzám:  "Anyu, mi lesz, ha ma du megcsókolom Marcit? De a száján!"

Gondolom, ezt Marcival kell tisztáznia :D

Havazin

Mint ígértem, amint lesz gépem, visszatérek a blogoláshoz. És íme, ma már be is jelentkezem az új gépről :) Na nem hosszú bejegyzés ez még most, de az is meglesz hamarost :) Gyűlnek hozzá a gondolatok :)
Így elsőnek jöjjön három kép a múlt hétvégéről, amikor nagy hó esett és Emiékkel elmentünk szánkózni, hóembert építeni. Ezt a 3 képet sikerült használhatóvá varázsolni, sajnos közös gyerekképek nem sikerültek olyan jóra, így azok csak saját emlékek lesznek :)

Végre van értelme újra gépet ragadnom nekem is és visszatérni a lányok fotózásához :)

Elszakadt gombolyag...

Merthogy felvettem a fonalat, de aztán a technika nem volt a barátom itthon, így abbamaradt megint a blogírás.

 Hol tartottam? Ó igen, volt szép karácsonyunk is, egyik felében itthon, másikban a Kedveséknél voltunk, igazán bensőséges, érzelmekben (és ajándékokban) gazdag volt az ünnepünk.
Aztán nagyon vidám és békés szilveszteri bulink volt Emesééknél, igazi kellemes gyerekzsúr volt, mi felnőttek is nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek pedig kifejezetten jókedvűek és nyugisak voltak. Nagyokat kacagtak, nem vitáztak, nekünk sem kellett velük veszekedni, sőt még igazán komoly rászólásra sem emlékszem :)   
Január elején elkezdtem dolgozni, sajnos 2 hét után egy betegség félbevágta  a próbaidőt, így most optimistán annyit mondok, épp két munkahely közt vagyok.

Vikinek családi körben párszor megünnepeltük a 7. születésnapját. Sőt, tegnap este is volt még egy utószülinapozás, Emiéknél. Kapott nagyon finom kókuszos kölestortát gyertyákkal :)  
 Viki fotóst játszott :)

Dorka és Buci a Kockás fülű nyúl bűvöletében :) 
amíg a nagyok a számítógéppel játszanak
Dorka répát pucol
 Január utolsó napján kivették Dorka orrmanduláját. Már nagyon jól van, hónapok óta először mondható el, hogy nem horkol éjjel, csukott szájjal alszik. A műtét alatt kitisztították a fülét, hiába volt előtte rövid időn két antibiotikum kúrája, kapott hurutoldót, szívtuk, fújtuk az orrát, de az a cucc letapadt nagyon. A műtét gyorsan ment, gond nélkül lezajlott, az utána lévő ébredés eléggé őrjöngős volt, tartott kb 40 percig, aztán hosszú órákig aludt. Aztán ölemben telefonról mesét nézett, az ágyában rajzolgatott Néha nyafi volt, de alapvetőn jól viselte, hőemelkedése és a hurut ellenére. Ezek miatt a hétfői kontrollon kapott gyógyszert, helyre is jött teljesen. Hétfőn úgy néz ki, oviba is mehet.
 Sajnos a nagymamám nem hordhatta sokáig a kendőt amit karácsonyra adtam neki., a kórházból hazamenetel után pár nappal örökre elaludt :( Kedden lesz a temetés. Hatalmas űrt hagyott maga után az egész családban, én egész egyszerűen a példaképemet veszítettem el. Még találkoztunk a kórházban és be tudtam neki mutatni a Kedvest, aki nagyon szimpatikus volt neki :)

Suli, ovi, költözés, nyaralás

Tehát nagy hír volt,hogy felvették Vikit a Vajdába , aztán kiderült, hogy az iskolával szemben lévő Kincskereső oviba felvették Dorkát is :) Oda még nem kellett menni szülőire, sokan lemondták a nyaralások miatt az adott időpontot. Így nem tudjuk a csoport nevét és a jelet. De Dóri már nagyon várja. Viki pedig izgul és folyton kérdez a suliról, édesek.

Nagyon tetszik a suli étkeztetése, meglehetősen reformos. Szimpatikus az osztályfőnök is, megnyugtat az, hogy az osztály igényei szerint haladnak az anyaggal, nincs kőbe vésve a menetrend. Az s osztálynak spécibb olvasástanulás lesz, a Ranschburg Jenő  által kedvelt módon, a Meixner -módszer alapján  megy majd. Tekintettel Viki súlyos beszédhibájára, örömmel láttam ezt. Azt, hogy a sporttagozat jó döntés volt, egyre inkább érzem, hiszen olyan ügyes és  makacs, hogy bámulatra méltó :) Így tanulta meg magától a cigánykereket is , vagy említhetném a görkorcsolyát vagy azt a sebességet, ahogy kötélre-rúdra felmászik , de ide sorolnám az úszást is, amiben du. még "csak" a merülésig jutott, este hirtelen már felfeküdt a vízre és lábtempóhoz hasonlót csinálva siklott a vízen. A kettő közt egy kukoricaevés volt, semmi más, magától csinálta :) . Egyikben sem profi persze, de nulláról, egyedül érte el azt a szintet amit csinál. Kivéve az úszást, azt megelőzte pár ovis úszás, de már jó hónapja nem volt egy óra sem és a merülésig jutottak.
Dorka ovijáról majd akkor, ha kicsit megismertem :)

A költözés újabb változást hozott, rögtön 3-at. Első, hogy a cicáink nem jöhettek velünk...de hála a csodás netes kapcsolatoknak, 2 napon belül ajánlotta valaki, hogy magához venné mindhárom öreg cicánkat. 4 volt, de a költözés előtt 2 héttel Maci cicánkat 4 nap alatt elvitte a rák :(
Így kerültek Tápiószőlőre egy nagy kertes házba, sok másik cica mellé, nagyon gondos, szerető családhoz. Sírva nevetek, mikor megkapom a fotókat az elégedett makkákról.

segítettek pakolni  :))

Második változás maga a hely, bár csak 4 utcával odébb mentünk, azért ez már más környék. Munkától nem sokkal van messzebb, alig plusz 4-5 perc. A nyáron még kényelmesebb lesz papának, hogy közelebb került ovi-bölcsi.
 Harmadik változás a méret. Eddig laktunk egy felerészt kihasznált 110 nm-es albérletben, most átkerültünk egy galériás, 2 kis szobás  39 nm-esbe. Van egy pici konyha, benn a mosógéppel és egy keskeny fürdő-wc. Nem nagy, de, ha beszerzek pár tárolóhelyet-polcok, szekrények, akkor elférünk és azért kisebb rezsi várható, jól jön a spórolás. 

Voltunk a Balatonnál egy hétvégét a hurcolkodás után :) Nagyon élvezték a lányok, az úszás dolgot Viki ott produkálta, volt esti ruhás fürdés a langymeleg vízben, akkor már Dorka is saját lábán közlekedett a tóban :)

 Ígérem aranyköpéseket is, de nem nagyon van idézhető gyerekszáj, mivel Dorka már 98%-ban rendesen beszél, nem babahalandzsa amit mond és teszi ezt  napi 15 órában kb, néha még álmában is (puszit akajok adni neked ana, puszit!)elvesznek a nagyobb szövegek is. Mai új az nem szó, hanem ahogy mondta,az volt haláli: pancsi közben bementem és mondani akartam valamit, rajtakaptam valami huncutságon, mert felpattant és nagyon édes hangsúllyal mondta, hogy "Igeeen? mondjad anya!" Ő ott sem volt, valójában magától nyomódott ki a fél tubus fogkrém a fürdővízbe...

A napokban  ébredéskor kaptam egy komoly letolást Dorkától, hozta a babáját:" ana,nincs a babának juhája! és nincs cipője!csináljál ana,jó? csináljál nem van neki cipője,csináljál!"
És az imádott Miért? korszak :D Miért eszel csípőset Papa? Miért ezt a cipőt vetted fel anya? Miért van neked ilyened Anya? Miért ettél gyógyszert anya? Miért olyan,miért ilyen,miért van vagy nincs :D

 És a mai nagy kérdés: Miért nem ehetek tejes hamit,anya?  Ha "műsír", vagyis hisztizik, akkor el lehet vezetni a dologról néha azzal, ha mondjuk, hogy "akkor én is sírok, jó? brühühü!" Máris nevetés csillog a könnyek mögött :))  Igazi eleven, angyali, dackorszakos leányzó. Majdnem elfelejtettem: megvan az első konkrét rajza, amikor leült és megmondta mit rajzol. Nem az addig jellemző vonalkákat, hanem boldogan csillogó tekintettel kérdezte, hogy "Bogájka!Ana. kéjsz bogájkát?" és valóban, már fel lehetett ismerni a bogárkát , ha nagyon akarta az ember :)
 Viki ma nagyon aktív volt, mindenben segíteni akart, sokat beszélt, papa már fáradt volt, nyűgös a melegtől így rászólt: "Viki, meg akarsz őrjíteni?"  Hű, de felcsillant a szeme Vikinek majd rávágta:" Igen!" :DD

Szeptembertől pedig a nagy változás az maga a tanévkezdés, hiszen lesz egy sulis és egy ovis nagylányom, ami már magában hűűűhaaa, akiket nem 5 perc sétával, hanem egy átszállással juttatunk el a célba.
Izgulunk :))

Végül 3 kép: Dorka Viki

Balaton

Hogy is van ez?!

Komolyan nem értem én ezt. Azt mondta mindenki nekem, míg Dorka a pocakomban volt, hogy majd meglátom, a Nagy milyen féltékeny lesz a Kicsire. És ugye a Kicsi az beleszületik egy helyzetbe, az lesz neki természetes, hogy nincs egyedül, hiszen ő sosem volt egyke, míg a Nagy  majd hogy hiányolja a csak vele foglalkozást. Ennek szellemében kezdtem neki a dolognak, megtettem mindent, hogy lehető leggyakrabban legyen külön, csak kettesben töltött időnk Vikivel.  Dorkával sok  időnk volt, amíg Viki ovizott és még nem dolgoztam. Azóta is van, hogy csak Dorkával megyek, vagy csak Vikivel- persze legtöbbször mindkettővel együtt.
Na de... akkor hogy is van ez? Ha a Nagy néha nyafog, morog, pl. nehezen viseli el, hogy van amihez ő már nagy és a húga épp abban a korban van, amikor még lehet (egyes játékokra gondolok, amikbe nem fér be, vagy a bevásárlókocsiba pl vagy arra, hogy amíg Dóri tud "papán mászóst" játszani, Viki már nagy hozzá), az teljesen helyén van, semmi gond vele, akkor lehet, hogy épp morrantok érte, de tisztában vagyok azzal, hogy normális. De azt senki nem mondta, hogy Dóri lesz féltékeny. Méghozzá nem kicsit, sokkal inkább nagyon...Veri a nővérét, legnagyobb testvérével közösen kacagós játék közepén "Nem Viki, te nem" visítással odacsap, odarúg, ruhát, hajat tép. Elképzelésem nincs, hogy miért és honnan van a példa. Nem tudom elképzelni, hogy ez kifejezetten bölcsis hatás lenne, de akkor mi ez és hogyan kell kezelni??? Segítsetek, adjatok tanácsot, hadd mazsolázzak köztük, mit is csinálhatnék, hogy jobb legyen. Most annyi, hogy ráészólok és elviszem onnan, de hát ez nem megoldás, lamentálni meg sok értelme nincs, de "ne bántsd Vikit, fáj neki" az semmit nem ér. S.O.S.!

az a bizonyos 6. szülinap :) - pótlás

Hú, mennyi mindenről nem írtam mostanában. Köztük szégyenszemre a gyönyörűségem szülinapjáról sem. Pótolom.
Január 7-én délelőtt elmentünk családostul a Természettudományi Múzeumba, ez volt Viki egyik szülinapi ajándéka, amolyan zsúrpótlóként. Ott találkoztunk Patival és csemetéivel. Nagyon élveztük mindannyian :) Azért az egyértelmű lett, hogy csak felnőtt társaságban is el kell menni, ha valóban alaposan végig akarjuk nézni :D
Aztán az étteremben ebédeltünk, aminek már a ténye felért Vikinek egy ajándékkal, hiszen anya munkahelye egy 6 éves szemében szentély :))
Este nem volt nagy buli, de kapott egy saját készítésű katicás tortát (marcipánborítás, belül piskóta és eperlekvárba áztatott piskótamorzsa) és apróságokból álló ajándékcsomagot, valamint egy ikeás banánhintát :) Édes volt, nagyon örült neki.
Aztán, az eredetileg pont a szülinapjára tervezett, végül egy hetet késő unokatesós buli is megvolt, amúgy lustaszülő módjára játszóházazás lett a dologból :) Este egyik nagylányt sem kellett altatni, olyan nagyon lelkesen játszottak, próbáltak ki minden nekik való játékot, én abban elfáradtam, hogy nézzem mennyit szaladgálnak :)
Készült pár kép Dóriról is a pótszülinap reggelén /a kollázson a csíkos felsősök aznapiak, a másik kettő csak úgy felkerült,mert édes :) / , ahogy éppen rájött arra, milyen könnyen fel lehet mászni a sarokpolcra és az mekkora móka- főleg látni anya és nagypapa sápítozó fejét :D . Ő nem jött egyébként az Elevenparkba, mert "meglevesedett" az orra kissé.
Pótlás foly köv :)