kukucs

kukucs

2012. április 13., péntek

Hogy is van ez?!

Komolyan nem értem én ezt. Azt mondta mindenki nekem, míg Dorka a pocakomban volt, hogy majd meglátom, a Nagy milyen féltékeny lesz a Kicsire. És ugye a Kicsi az beleszületik egy helyzetbe, az lesz neki természetes, hogy nincs egyedül, hiszen ő sosem volt egyke, míg a Nagy  majd hogy hiányolja a csak vele foglalkozást. Ennek szellemében kezdtem neki a dolognak, megtettem mindent, hogy lehető leggyakrabban legyen külön, csak kettesben töltött időnk Vikivel.  Dorkával sok  időnk volt, amíg Viki ovizott és még nem dolgoztam. Azóta is van, hogy csak Dorkával megyek, vagy csak Vikivel- persze legtöbbször mindkettővel együtt.
Na de... akkor hogy is van ez? Ha a Nagy néha nyafog, morog, pl. nehezen viseli el, hogy van amihez ő már nagy és a húga épp abban a korban van, amikor még lehet (egyes játékokra gondolok, amikbe nem fér be, vagy a bevásárlókocsiba pl vagy arra, hogy amíg Dóri tud "papán mászóst" játszani, Viki már nagy hozzá), az teljesen helyén van, semmi gond vele, akkor lehet, hogy épp morrantok érte, de tisztában vagyok azzal, hogy normális. De azt senki nem mondta, hogy Dóri lesz féltékeny. Méghozzá nem kicsit, sokkal inkább nagyon...Veri a nővérét, legnagyobb testvérével közösen kacagós játék közepén "Nem Viki, te nem" visítással odacsap, odarúg, ruhát, hajat tép. Elképzelésem nincs, hogy miért és honnan van a példa. Nem tudom elképzelni, hogy ez kifejezetten bölcsis hatás lenne, de akkor mi ez és hogyan kell kezelni??? Segítsetek, adjatok tanácsot, hadd mazsolázzak köztük, mit is csinálhatnék, hogy jobb legyen. Most annyi, hogy ráészólok és elviszem onnan, de hát ez nem megoldás, lamentálni meg sok értelme nincs, de "ne bántsd Vikit, fáj neki" az semmit nem ér. S.O.S.!

5 megjegyzés:

  1. Nem tudok tanácsot adni, mert nálunk is pontosan így van. :))

    VálaszTörlés
  2. Nálunk is ez megy. Lehet, hogy korosztályos. xD Lilla néha gondol egyet és durcás arcot vágva rámcsap, vagy akit ér. Szóból ő sem ért, csak ha el van terelve a figyelme...

    VálaszTörlés
  3. az az én szégyenem,hogy két éppen ébredt gyerekkel szintén éppen ébredt fejemmel képtelen vagyok figyelmet elterelni, max veszekedni,hogy elég legyen már, ami miatt ugyi sírás van... néha úgy átugornám a reggeleket :D

    VálaszTörlés
  4. Szerintem jól csinálod, amit csinálsz, nem kell ennél több. Szerintem a dackorszak egyik megnyilvánulási formája :) Nem hiszem, hogy példa kell ehhez.

    VálaszTörlés
  5. Nem lehet könnyű :( Érdeklődve vártam a kommenteket, de úgy látom, erre nincs csodaszer. Csak remélem, hogy minket elkerül, de persze sok esély nincs rá...de nem várom :S

    VálaszTörlés