Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 

A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)

Viki és Dorka az Állatkertben :)

Bandázás és romantika

Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)

ismerkedés az újpalotai játszótérrel

Nyári vigadozás :)

 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

Fonal újrafelvétel :)

Mert valahol nagyon elvesztettem a fonalat a blogolással, de ma újrakezdem :)

Velünk minden rendben van, jó sok változás már megint, de semmi igazán rossz, jelenleg minden dolog irányítás alatt van vagy magától szépen alakul :)
 Kezdek magammal, úgyis a lányokról lesz hosszabban.  Boldog vagyok :) Kiegyensúlyozott, boldog a kapcsolatom a Kedvesemmel - 2 év társas -,  és 1 év konkrét magány után bele mertem vágni egy kapcsolatba a nyáron végre, meg is érte :))  Nagyon szeretjük egymást és együtt a lányaimat.  Szép és jó. Alig két hétig állás nélkül voltam, ebben azért benne volt a karácsonyi szünet és az újév is :) De jövő héten már kezdek egy új helyen. Fogyásom szépen alakul, már végre  6-sal kezdődik a súlyom, a nagy célt, hogy szülinapomra újra 5-sel kezdődjön, nem lehetetlen elérni  :) Még van rá 3 hónapom és a havi 3-4 kg teljesen reális szerintem  :)

Viki nagyon szereti az iskolát, igazi vásott rossz gyerek, locsi-fecsi ,  mellette tanulásra csupa piros csillag és vigyorgó szmájli van :) Szereti az edzéseket, főleg a floorballt ,  bár szeretne többet is, de majd jövőre, akkor mehet táncolni is valahova, az a nagy álma. Most már nem akarok neki újakat behozni. Következő félévtől úszni is járnak, nagyon várja :) Szépen megtanulja a kiadott verseket, sokat javult a beszédhibája és nagyon úgy tűnik, hogy leköszönt az éjjeli bepisilés is :) Mostanában nagyon féltékeny a testvérére, szerintem, ha tehetné, újra kisbaba lenne. Többször megbeszéltük, hogy Dorkára a több figyelem az allergiája miatt van, nem azért, mert jobban szeretnénk,mint őt ... Eközben pedig nagyon szereti a testvérét. Figyel rá, szeretgeti, együtt játszanak :)
Elképeszt, milyen természetességgel használja, hogy milyen gyorsan megtanulja használni a számítógépet, távirányítókat és az okostelefonokat. Valahogy meg kell tanulnom normális korlátokat szabni a dolognak, mert meg kell tanulnia ezt is, de nem szeretném, ha csak ezzel foglalkozna , bár még ez a veszély nem fenyeget, de érzem, ha tiltom, az könnyen efelé vihet, hiszen akkor még jobban érdekelné...
Hétfőn lesz 7 éves, kikötötte, hogy csak olyan tortát csinálhatok neki, amit Dorka is ehet...angyalom.

Dorkafronton az van, hogy csináltattunk egy IgG alapú ételintolerancia tesztet. Ami azt hozta ki, hogy Dorka érzékeny a tojásra, búzára, durumbúzára, zabra, árpára, rizsre, szójára, mandulára, és pisztáciára. A vizsgálatot végző cég orvosa szerint 3 hónap szigorú diéta után lassan el lehet kezdeni visszavezetni az alapanyagokat, figyelve a tüneteket. Úgyhogy most kell egy papír az ovihoz, hogy itthon megfőzhessem és bevihessük az ételét. Merthogy változatlanul nagy evő, hatalmas adagokat gyűr le, elképeszt néha :) Szerencsére a család, a Kedvesem és az Ő családja és az oviban is nagyon segítőkészek, így könnyebb sokkal. Nekikezdtünk a diétának, majd karácsony utáni rokonlátogatáson és az utána lévő héten hamar kiderült, hogy tartani kell nagyon a diétát. A rossz időszak egy kellemetlen, de alapos reggeli visszaköszönéssel végződött. De kellett az, mert utána mintha elvágták volna. Mivel itthon semmi allergénnel nem találkozik, megnyugodott a gyomra és újra alszik éjjel, elmúlt az iszonyat hisztisség is. Dacosnak dacos, de hát ez a dolga, hiszen 3 évesen kötelező annak lenni :D
Be nem áll a szája, ha egyedül van, utazni vele élmény, szórakoztatja az utazóközönséget :) Nagyon jó dumája van :)
Képek is vannak persze :)

Ősszel voltunk a Csodák Palotájában és az Állatkertben is, mindkettőt nagyon élvezték :)
   
Volt a Kedvesnél születésnapi zsúr is, Dorkáé:

 

Aztán persze karácsonyoztunk is és nagyot buliztunk Szilveszterkor, de azt külön posztban inkább :)))

És, ha már fonalat említettem a címben: az előző posztban lévő szetten kívül csak egy SBS kendő készült az utóbbi időben, ami végül a Dédi karácsonyi ajándéka lett, átadási helyszín sajnos a traumatológia, ugyanis csak úgy kapaszkodás nélkül állva úgy engedte a madárcsontú 91 éves nagymamám a kutyát magára ugrani, mint mikor nekitámaszkodik valaminek.. Látogatásunkkor megállapította, hogy a Kedves jó és megfelelő nekem :) Már jobban van, hamarosan hazaengedik.

Zárásul egy mai gyerekszáj.
Ma egész nap beszélt Dorka. Nem vicc, folyamatosan dumált, így estére már zsongott a fejem tőle, így sírást mímelve kértem, hogy hagyja kicsit abba, maradjon már csendben. Széttárta a kezét és így válaszolt :"Nehogy már sírni kezdj nekem, anya!"  Imádom :)

elmaradt beszámolók

vajon mennyire megy ez majd időrendben? Azért próbálom összeszedni a dolgot, közben itt sistereg a fülembe a tüzijáték hangja :) sosem izgatott igazán, be kell vallanom, jobban félek én a hangjától ahhoz, hogy értékeljem a látványt. Tv-ből meg azért mégsem az igazi...
Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D  És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót  :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.



A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?"  :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D