elmaradt beszámolók

vajon mennyire megy ez majd időrendben? Azért próbálom összeszedni a dolgot, közben itt sistereg a fülembe a tüzijáték hangja :) sosem izgatott igazán, be kell vallanom, jobban félek én a hangjától ahhoz, hogy értékeljem a látványt. Tv-ből meg azért mégsem az igazi...
Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D  És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót  :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.



A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?"  :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D

vegyesfelvágott

Javult valamit a helyzet betegség fronton- Dóri már csak fogzik, Viki pedig még köhög, de már a tüdeje tiszta, a héten itthon marad még, azt követő héten pedig őszi szünet lesz az oviban.
Kicsit nyírjuk már egymás idegeit, hiszen jó ideje itthon van már, menne ő inkább az oviba játszani, szaladgálni a barátaival, hiszen most, ha ki is megyünk, nem szaladgálhat, ami persze nem nagy móka.  És akárhányszor kivittem őt, estére rosszabbul lett  :(
A 4. féle hurutoldónál tartunk, ez most egy saját verzió, amit én főztem.  / Volt mostanában egy nagy befőzési hullám nálunk - lett lecsó, lecsós padlizsánkrém, ma főztem almalekvárt sütőtökkel és birsalmával, citromosan és hát 2.  verziója készült a házi gyógynövényes szirupnak, a kakukkfüves után jött a lándzsás útifűből készült /

 Ez a szirup most szépen szakítja fel a hurutot.
Szerencsére nem nagyon voltak betegek egyébként sem , a kedvük töretlen, maximum hamarabb fáradtak el és lettek nyűgösek. Sokat nevettünk és játszottunk együtt.

 Viki egyre gyakrabban akarja öltöztetni Dórit. Aki ezt meglepő nyugalommal tűri :)

 Viki imád segíteni a konyhában, kifejezetten hálás, ha mosogathat velünk (Csak tartsa meg jó szokását- erre térjünk vissza 10 év múlva :D ).  A napokban  készítettünk együtt gnocchit.  Mivel volt egy felbontott sárgarépapüré a hűtőben, azzal színeztük a tésztát.  Tejföllel és paradicsommal ettük, nagyon finom volt, Viki két adagot is megevett. Erről jut eszembe, 2 hónap alatt hízott 70 dekát, most 16,2 kg.

Dóri hatalmas kópé :)  És lemaradt az egy éves státusz a szülinapos  bejegyzésből : 9,12 kg és 74,5 cm. Sok mindent csinál már,  majd összeszedem és egy külön poszt lesz belőle  :)
Viszont az elmúlt időszakban valahol elveszett az én jól alvó babám. Sokat és sokszor sír éjjel,  megszüntetve az eddigi arany világot a felnőtt késő estékkel. Remélem csak a foga és a fogzási szünetben visszakapom a nagy durmolásait.
Ő már egy új generáció gyermeke - a nem működő,  így babajátékká vált mobilt füléhez tartva gagyog, ha mondom neki,hogy halló :) És mindenképpen meg akarja szerezni az egeret és egy gombnyomással újraindítani a számítógépet :)

Amikor elaludtak a lányok, a félhomályban, kislámpánál varrogattam, hogy én is tehessek végre valamit a Segíts Daninak! blogra.  Így született meg ez a farmer szárából készült tarisznya.  Remélem tetszik majd valakinek és a licitből befolyt összegből is támogathatjuk a vörösiszap károsultjait.

24 órás műszak

Először is: mindkét lány hurutos- fülben is kissé-,de krupp szempontjából rendben vannak,nem "húznak". Viki nagyon rondán köhög, főleg reggelente, Dórinak még mindig sűrű cuccos jön az orrából.
Nagyon nem vagyok jó szerező és gondolom nem is szánok elég időt rá,hogy az legyek...Amióta kicsit komolyabbra fordult Dóri betegsége, kb 10 perces szüneteim vannak,ezekben főzök, takarítok, stb... szakaszosan, mert egész nap rajtam lóg, legtöbbször szopit akar. Beleértve ebbe az éjszakákat is, amikor este csatlakoztatja magát és csak hajnalban jön le róla...
A varrógép előszedésére sok esélyem nincs, azonnal nyúlkál hozzá és mivel alacsony az asztalka, és nem tudom magasabbra tenni,így az max. az ő távollétében lehet, de akkor meg a másik betegem kéri,hogy bújjak hozzá vagy játsszak vele és nem akarok neki nemet mondani. Így a Segíts Daninak! blogra semmi újat nem varrtam, amit nagyon szégyenlek. De pótolom,amint tudom.  Egy új rongyi feje van kész, a teste még nincs, de azt megvarrom majd az egyik szopiszünetben,ha tudom.  És aztán máson gondolkodom, de még nem tiszta,mi is legyen az.
 Mennem is kell,eddig tartott az aktuális a szopiszünet :)

újra itthon- hétköznapok

Igaz,már lassan egy hete hazaértünk a Balatonról,de csak ma írok róla és az azóta eltelt pár napról.
Nagyon sok minden nem történt velünk azóta, telnek az egyszerű hétköznapok,játszóterezünk,sétálunk,itthon teszünk-veszünk. Lassan készülök az ovira is, varrnom kell új zsákot,mert a réginek a cipzárnál megadta magát az anyag- most már vastagabb szövetet kell keresnem vagy nem ennyire műszálasat.És akkor már a tornazsákot is abból készítem. Viki mozgása számomra elképesztő.Ha az oviudvaron játszunk,azt látom,hogy ő az egyedüli a korosztályában,aki végigmászik függeszkedve a mászókán. Olyan stabilan mozog ezeken az építményeken,hogy a szavam elakad.

Dóri 3-ról 6 fogú lett. Alul továbbra is kettő van, újabb kettő készülődik, felül pedig hirtelen előbújt 3 egymás mellett,így ott már 4 van. Szenved is tőle rendesen,hiszen még csak a tetejüket dugták ki,napokig tart még a teljes áttörésük. Tudatosan használja az anya és a hamm szót (utóbbi az egyáltalán?),babanyelven pedig áttért a 'g' hangos gügyögésre,megy az agga, unga,jó sokszor. Tud ugyan egyedül járni,de mindig nyújtja a kezét vagy egyszerűen négykézlábra vágja magát és már mászik is. Az ágyra fel és az ágyról lemászást tökélyre fejlesztette,pillanatok alatt megcsinálja. Ma még az asztalra rögzített etetőszékből is kimászott,csak az apja fürgeségének köszönhető,hogy nem lett baj és nem ért földet. Pedig be volt kötve,mint mindig... És sosem gondoltam volna,de nagyobb kópénak ígérkezik,mint a nővére volt valaha. Pedig Viki sem volt soha piskóta ezen a téren. Úgyhogy felköthetem azt a bizonyos gatyát :)
És pár kép tegnapról és máról:





hála a VGÜ gyorsaságának,már jó fél méteres,javában virágzó parlagfüvet irtottak ki az elmúlt héten. Hiszen a 1,5 hónapnyi fűnyírási szünet alatt jól megnőttek. Napokig száraz,szeles idő volt. Így most prüszkölök és közben szétharapdálom a nyelvem,folyik az orrom és,mint minden hirtelen jelentkező nagyobb allergiás időszak elején: náthás is lettem,nemcsak szénanáthás. De majdcsak elmúlik,kisangyalként szedem a gyógyszerem,hogy ne tartson soká.

használatban :)

kaptam képet Mancsi babáról és a kiskönyvről:

textilkönyv Mancsikának :)

Kedves barátnőm még kedvesebb pici babájának varrtam a hónapban egy kis textilkönyvet. Fotó eddig azért nem volt,mert még csak ma vette birtokba. Emília,remélem olyan örömmel használod,amilyen szeretettel varrtam :)

100%

mármint az ülés. Ma végre egy az egyben sikerült az oldalra kiülést prezentálnia Dórinak,orra borulás nélkül.És rettentő büszke is volt rá. A mászás nagyon gyorsul már és mindig valami alapvetően tiltott dolog felé indul.:)
Kenetminta negatív, Viki is hétfőn mehet már végre oviba.

Du sikerült varrnom egy keveset,így első körben felhasználtam Dórika takarójának maradék anyagát és a nagy ágytakaró egy részét. Lett belőle egy 1 zsebes kis akasztott tartó Vikinek,Dóri ágyára kötve kívülről:







Aztán volt újra közös pancsi is:









elalvás előtt fotózgattuk egymást Vikivel,mikor már a hugica mélyen aludt :)





és íme Viki fotója rólam:

takaró

nem kertelek és halandzsázok: büszke vagyok magamra varrás terén. Ahhoz képest,hogy kevesebb,mint egy hónapja van meg a gépem és gyakorlatilag szűz kézzel nyúltam hozzá, fórumos barátnőim tanítottak meg befűzni,egész gyorsan tanulom a dolgot. Főleg azt nézve,mennyi időm jut rá. Meglepően kevés kunkori van a szegéseimben is :)
és ma éjjel már Dorka is az általam varrt takaró alatt szunnyadt el :)

húsvét

sosem voltunk nagy húsvétolók és hiába az elképzelés- nekem sem megy azzá válni.Pedig szeretnék családi hagyományokat a lányokkal, olyanokat,amiket én teremtek meg nekik. De úgy néz ki,ez nálunk nem a húsvéthoz fog kötődni,hacsak nem a következő évtől...de saját nyuszink nekünk is volt reggelről:















délután adtam a húsvéti hangulatnak, csináltam kókuszrudat:








aztán estére elkészültem Viki takarójával- végül a sok bénázás miatt már párna nem lett belőle...
a képen látszik,hogy az éjjel nem volt zökkenőmentes- némi láz és köhögés volt, reggelre sem múlt el.









ma reggel pedig,szülinapomra kaptam egy apa-lánya viháncolást ajándékba :)

fejben már megvan :)

mármint a lányok új ágyneműje :) Szereztem 2 nagyon szép mintás maradék anyagot,amik pont jók   lesznek egy-egy ovistakaró méretű ágyneműhöz. Mivel van egy kimoshatatlan foltos,nagyon nagy ,pamut ,steppelt ágytakarónk,az lesz a bélése...ha minden szép és jó,akkor még egy babakocsiba való lábzsákos takarót is kihozok belőle. A lelkesedésem még nagyobb,mint a varrótudásom,de gyakorolok amin tudok :)

...az alkotó pihen :)

már a gép sem forog,de a nagy mű elkészült- azaz az első géppel varrott munkám,Viki oviszsákja és tornazsákja:.azonos mintájú,különböző színű vászonnal-kombinálva. A zsák zsebe és a tornazsák egy anyag. És íme: