újdonságok

Szóval az új fejezet: Múlt szerda óta dolgozom. Nagyon boldog vagyok emiatt, hiszen régóta, egyre intenzívebben kerestem munkát, de csak nem lett semmi. Éppen egy próbanapon voltam túl és telefonhíváson: szombati állásinterjút beszéltem meg, mikor hívott Pati, hogyha még munkát keresek, mehetnék hozzájuk az étterembe, ő munkaerőt keres :) méghozzá azonnali kezdéssel. Hős voltam: csak azután bőgtem el magam örömömben, hogy már túl voltam az irodai körön, ahol szerződtünk és bejelentettek :)
Másnap már munkába is álltam, nagyon tetszik a hely.
Közel van hozzánk, 5 perc alatt lassú sétával is odaérek. Tiszta.
Lelkileg nagyon jó nekem ez a váltás, hiszen biztos helyen vagyok, tartós maradhat az állás, ha rendesen teszem a dolgom és beletanulok :) Az, hogy nap mint nap új arcokat látok, hogy megismerem a törzsvendégeket, nagyon jót tesz nekem. Hogy mennyire? amióta ideköltöztünk, napi 2-3x kellett használnom az asztmapipámat. Szerda óta egyszer használtam, este, mikor kicsit 'meglevesedett' az orrom és szorított emiatt a mellkasom. De az eddig megszokott, pszichés okokból kellő puffok elmaradtak :)) De nem csupa habostorta az élet: vannak árnyoldalai is a dolognak: nagyon nehéz ellenállnom a szénhidrátban igen gazdag kínai köreteknek és a jó kis mázas csirkefalatoknak...  vinnem kellene magammal ételt, hogy ne hízzak vissza. Valószínűleg ez is lesz majd...
Egy héttel az én munkába állásom után Dóri is kezdi a dolgozót :) papa elkezdi a beszoktatást. Nagy dilemma volt az nekem, hogy mi legyen, én maximum minden 2. nap mehetnék, de jobb Dorkának az állandó ember, nem szabad váltogatni szerintem. De erről szerdán megkérdezem a bölcsivezetőt is. Akkor még mindenképpen mennem kell, hiszen magát a hivatalos részt csak én intézhetem. Remélem jól ismerem a lányomat és szeretni fogja :) És azt is, hogy rendesen tartják majd a diétáját, nem lesz gond.
Ma elég komoly beszédem volt Vikivel. Kicsit besokalltam, be kell vallanom. Kialakult az, hogy semmi nem elég. Mese, édesség, együtt töltött idő, szórakozás, pancsi...sorolhatnám. Nem tudok/tudunk annyit adni, amiért egy szimpla köszönöm járna és nem az, hogy de még...? A tetőpont az volt, hogy hisztizett, mert ő nagyon nagyon éhes, adjak neki felvágottas kenyeret, kicsi szendvicskatonákban. Megkapta, elkezdte szétosztogatni, kínálgatni, majd otthagyta a felét. Leültettem és elmondtam neki, hogy bizony vannak gyerekek, akik nem sírnak,ha lekapcsolják a mesét, mert nincs tv-jük a mesenézéshez, nem hisztiznek, hogy melyik ruha nem jó,mert nem csinos eléggé, mert alig van ruhájuk, lyukas a cipőjük. És bizony olyan is van, hogy egy gyerek egész nap annyit tud, ha tud, enni amennyit ő vacsoránál otthagyott... Biztosan nem papoltam volna neki erről, ha nem beszélgetek egy baráti párral, akik egy nyomornegyed iskolájában tanítanak és napról napra szembesülnek az élet ezen oldalával. És Viki is hallotta ezt a beszélgetést, akkor még lelkesen mondta, hogy összepakol nekik ruhákat és játékokat... Lehet nem lett volna szabad erről beszélni, mert túl fiatal és nyomasztó ez még neki...de talán nem baj, ha tudja, szerencsésebb sok-sok gyereknél...  A mégmégmég kérdésben most azt próbálom, hogy bizony csökken a kapott dolgok száma, nő a közös időnk hasznos, aktív része, nem akkor néz mesét, amikor tudunk együtt játszani stb és akkor kap majd újból normálisan tárgyi dolgokat, amikor megbecsüli amit kap és, ha legalább mutatja, hogy valóban érti- adok-kapok játszma ez.

offline...online :)

az agyam pár napra kikapcsolt, fáradt voltam és ingerlékeny,nem ment a szemtől szembe kommunikáció sem,nemhogy így virtuálisan.

Ez történt a napokban:

Mostanában szoktak közösen játszani a lányok :) olyan édesek,Dóri csüng a nővérén,mindig mosolyog,ha meglátja,Viki pedig aranyos,gondoskodó,de azért nagyon ki szokott jönni a féltékenység,mert mindig éppen az a játék kell neki,amivel akkor és ott a húga játszik.Ha erre Dóri talál másikat,akkor ő éppen azzal akart játszani. Így hamar vége a közös hancúrnak,mert nyafogás van belőle.De szép amíg tart :)


















Tegnap előtt pancsinál gondoltam egyet és kibontottam Dórinak egy gyerekfogkefét,és élvezettel rágni kezdte a sörtéket :)














Az kiderült,hogy sürgősen át kell alakítani a szobát,mert Dóri ön és közveszélyes dolgokat akart produkálni. Lehetetlen vállalkozásnak tűnik,mert hulla fáradtak vagyunk mindannyian.És persze Dorka most nagyon anyás, Viki pedig csak akkor akar papával lenni-és csak vele-,amikor azt kérjük,hogy jöjjön oda hozzánk.Ha papának kellene rá vigyázni,mert mi pakolunk,akkor Viki hirtelen csak apát vagy anyát akarja. És még hol van a kamaszkor a maga kis lázadásaival?! :D
Ma pl nagyon kemény reggelünk volt. Semmi nem volt jó neki.Minden ruhát ki akart cserélni,mert azonnal nyafogott "én nem ezt akartam",nem jó színű hajgumit adtam,nem az ágy szélére,hanem a fotelra tegyem a ruhát...én meg még mindig nem tanultam meg gondolatolvasni... :)


A szoba végül is alakulgat, a lányok lelkesen segítettek végül a pakolásban- ami véletlenül a helyén maradt,ők szétszórták.Közösen,együttes erővel. Közben néha Viki elvette a fényképezőgépet,így ilyen meglepetés fotók vártak rám a gépen,mintegy bizonyítékul a lányok áldásos munkájára :














De utána Viki- a nagylány :)-, segített a rendrakásban is. Ma már csak ruhák hajtogatása van hátra, meg jó lenne varrni már valamit.

Dóri az elmúlt napokban nagy evő lett magához képest.Tetszenek neki a gesztenyés,almás,zabos és kukoricás pépek,nem is túl hígan.Új kedvence a banán,amiből ma nagy evőkanál zabkásával keverve megevett egy felet. Tegnap ennek a fele ment be :) És akkor még segítségem is volt

Ma beszéltem a szuper védőnőnkkel és azt mondta,hogy a most volt továbbképzésen és a legújabb orvosi ajánlás,hogy a glutént elsők közt /6-7 hó körül/ kell bevezetni az étrendbe.

és zárásul a hét aranyköpése: "Várj,még megmutatom Dórikának,hogyan kell papa fejére mászni!"

köhögés,játszmák- hétköznapok...

Viki a héten már megy oviba-hétfőn teljesen egészségesen ment már be.Remélem sokáig így marad.Viszont sajnos a kórház óta még mindig köhög Dórika.A kedve változó,vagy nagyon nyűgös,vagy fülig ér a szája. A hozzátáplálást nem adom fel,minden nap megpróbálom,ha nem kell,nem erőltetem.Ma evett kevéske rizses répát,almalével hígítva.Kb 6 babakanál felének a 2/3-át :) úgyhogy teletömte a hasát rendesen :D






















Ellenben Viki egyre többet eszik és nagy húsfaló
lett. Hiszek abban,hogy a test tudja mi kell neki és ezért azt kívánja- labor szerint Viki vashiányos és ugye ezt legjobban hússal lehet pótolni...
Nagylánnyal mennek a játszmák rendesen.Legutoljára azon hisztizett hatalmasat,hogy miért nem vágom ki a pizsamanadrágjából a címkét. Merthogy az biztos szúrni fogja őt. Kb 20x aludt már ebben és még sosem mondta,hogy szúrna és egyébként is nem éri közvetlenül a bőrét...de addig hisztizett ezen,míg elaludt- így persze az egész éjjel ébredésekkel volt tele- folytatta álmában is. Nagyjából 3 éjjel nem aludtam egyhuzamban órákat.Vagy a saját allergiám kínoz,vagy a lányok valamelyike ébred többször a szokásosnál.

Dórika egyre gyorsabban mászik és pillanatok alatt kiül már. Imádja a labdát,lopja a papucsokat és kikommandózta a kiságy alól a nővére régi talicskáját-kóstolás céljából-be is vitte a napi koszvitamin jelentős részét...

















Végre jó,hogy ilyen szép idő volt a napokban,mehettünk a játszótérre

aztán itthon folytatódhat a móka- közös kúszás-mászás a szobában és örömködés,hogy kezdődik: Dóri már székkel birkózik és fotel alá bújik :)

??

nagy kérdésem van és várom a válaszokat: mit lehet tenni,mikor az ember lánya olyanért akar rászólni a 4évesére,amire élesen emlékszik,hogy bizony ezt ő maga is csinálta,méghozzá jóval idősebben is még.

- "ne játssz az étellel kicsi lányom" -mondom ezt a nagylánynak,mikor 26 évesen és 364 napos koromban rám szól az apja,hogy ne rágjam már körbe a csokis ostyarudakat :D
vagy a

- "ne rágd a tollat/ceruzát",mikor tisztán emlékszem,hogy még suliban is szétrágtam pár cerkát,mint egy kutyakölyök... :D

egyébként nagyjából sejtem,hogy a helyes válasz az,hogy ne szidjam le ilyenért...

nézetek

Nagy munkában vagyok, próbálok nézetet váltani a nagylányommal szemben. Megpróbálom rendberakni a körülöttünk kialakult káoszt,hogy jobban koncentrálhassak Rá. Köszönöm a barátaimnak,hogy elviselik a gyakori nyafogásomat és higgadtan adnak tanácsot a hogyan továbbra.Timi és Pati- a ti segítségetek nélkül nem nagyon menne a dolog,hogy néhanapján felülbíráljam saját hülyeségeimet :) Örök hálám érte.
De azért még sokszor eszembe jut,hogy könnyebb lenne egy kényszerzubbony kényelmes melegében :D

Ma kevertem egy kis főtt,turmixolt rizst az almához,mivel Dórika igencsak bukós baba. Mennyiséget nem tudok mondani,mennyit evett,de pár kanálka bement. Holnap már a mércés pohárkából etetem,hogy tudjam mennyi az annyi.Bár eddig is simán elvoltam eme infó nélkül :)

És még legyen pár tegnapi kép:

Tavasztündér

 Tudom,már napok óta itt repdes felettünk,de ez a Tavasztündér az én sajátom. Egy kedves,örökké maszatos és megállás nélkül beszélő tündérke. Azaz abbahagyja ő a beszédet,ha éppen fontos sírnivalója akad. De ahogy egy szívbéli barátnőm,Pötyi  mondaná: nem megyek bele a játszmákba. Azaz megpróbálok nem belemenni. Büszkén jelentem: néha már megy.