Megtorpanás, újrakezdés

Hogy is mondjam, a kitartással világ életemben gondom volt...16 évesen, mikor 48 kiló voltam és szépen izmos, mert otthon tornáztam és néha futkorásztam a közeli erdőben, akkor is abbahagytam, pedig igazán jól éreztem magam a bőrömben. De a fittség és karcsúbb alak olyan,mint egy kapcsolat: nem megszerezni nehéz, sokkal inkább megtartani. nem először jelez a testem, hogy nem férnek bele még pár napos kilengések sem- ha többet eszem vagy "bűnözök" le kell dolgoznom, mert kegyetlenül visszaszaladnak rám a munkával leadott kilók. 

És igen, beteg voltam, egy arcüreggyulladással kínlódtam itthon. Az oké, hogy így nem futok és tornázom, hanem pihenek és kúrálom magam. De mi a fenéért kell minden nekem nem valót összeennem, ráadásul már majdnem rosszullétig?! A 4 kg, amit leadtam 20 nap alatt, az csak 1 lett a hét végére, úgyhogy mindössze 1  kg mínuszban voltam a kiindulásomhoz képest.

Már szombaton berezeltem ettől, így aznap újra épelméjűen ettem, vasárnap kicsit kocorásztam, hétfőn munka után elmentem krankingre a Suhanj!- hoz, aztán újra meló, egy átaludt nap- úgy volt, hogy túlórázom, úgy aludtam, erre lemondták indulás előtt. Ma újra futottam. Még csak 1,5- 2km körüli távokat tudok futni, 9 perc/km-rel kb. Valamit ki kell találnom a pulzusomra, túl szapora.

A hétfői futás volt az első, amit Vikivel tettünk meg, fél km-t görkorizott velem, aztán inkább a játszóteret választotta :) 

 Nincs mese és választási lehetőség, vagy elhízom és cukorbeteg leszek vagy sikerül lefogynom és fittnek lennem. Ez a hét elég aktív volt - melóban kifejezetten fárasztó volt fizikailag, így azért megköszönte a testem a dolgot és most összesen -3 kg-nál járok :)

Támogatás

Mert talán ez a legfontosabb az elhatározás és a kitartás mellett. És szerencsés vagyok, megkapom.
A testvérem edzéstervet készít, a lányom jönni akar velem futni, édesapám velem főz és képes lemondani néha a focijáról a régi kollégáival, hogy eljussak a kötött idejű edzésemre. Barátnőimmel minden nap meg tudjuk beszélni, ki hol tart éppen és próbálunk segíteni, lelkesedünk egymás sikerein és lelket öntünk, ha kell :) És akkor a plusz támogatás, ami nagyon jól esett, ma éjjeli műszakból ébredés után arra keltem, hogy csönget a postás és ezt hozza:

Köszönöm szépen Timi!

Hibákból tanul az ember...

Túl vagyok az első valós futásomon. No a terv az volt, hogy kocorászok 30 percet 2 perc futás- 1 perc séta  kombóban, lesz amennyi lesz, legalább körülnézek merre is megyek majd.
A vége 2,14 km lett 15 perc alatt. Nagyon szapora pulzussal, kiszakadni készülő tüdővel álltam meg, hogy az utolsó százvalahány métert lesétáljam. Nem éreztem, hogy hű, de gyors lennék, a sétákat a pulzus miatt vittem bele, és akkor éreztem, hogy fáj a torkom-mellkasom- onnantól pedig futásnál is.

Tehát: csak kell egy pulzusmérő óra, mivel nem beszélgetek futás közben senkivel, nincs mivel mérnem a zsírégető- amikor végig tudsz beszélni pulzustartományt. Így a futások túl gyorsak,  a testem meg nincs erre készen.
Kell sajnos az asztmapipa is, úgy néz ki, de azt letesztelem, hogy egy normális kezdő edzésnél hogy muzsikál a tüdőm, hátha azt bírja és csak ez volt sok neki.
 Sok benne a  hiba, de biztató kezdet ez számomra :)

Ez is jól kezdődik

Bizony, nagyon jól :) Elmentem az első spinning edzésre, gondoltam egyet, miért várnék csütörtökig, ha van hétfőn is Suhanj! óra és csak gyorsan villamosra pattanok munka után és fél óra múlva már öltözhetek is az öltözőbhen? Sajnos nem voltunk sokan, de így is jó volt a hangulat. 45 perces az óra+ bemelegítés és a végén a nyújtás.

Büszke vagyok magamra, normál légzéssel végigcsináltam, igaz a "futásoknál" gyakran leültem még, de az is jobb lesz idővel. Mostantól, ha munka engedi és megy a heti 2 óra, akkor egyik spinning lesz, a másik kranking, hogy felsőtestet is dolgoztassak. Kedden kocogni akartam, de a fatönk állapotúra fáradt combom sikított a gondolat ellen, így egy tempós 3 km-es séta lett belőle.

Ezek voltak az első, bizonytalan lépések. Megyek tovább.

Őszi ritmusban

Úton felfelé :)

Az első nap

A csepplányok nagyon gyorsan beilleszkedtek az új környezetbe, szépen felvették igen rövid idő alatt a tanév ritmusát. Vikinek nagyon tetszik maga az iskola, kedveli az osztálytársait, van már 2 barátnője és van már egy Ákos is, akiről nem akar beszélni :) Azt mondja, mindenki nagyon kedves vele, jó ott. Dorka nagyon szereti az óvodát itt is. Még pár napig - az ÁNTSZ engedélyig megérkezéséig, hogy vihetem neki az ételt - csak reggeli után és ebéd előtt van oviban, de már várja, hogy hosszabb ideig ott legyen. Én is várom, ez így nagyon eltöri a napunkat, nem mindig tudjuk beiktatni a Dorkának még nagyon fontos délutáni alvást, amitől igen kellemetlen kora estéink vannak néha.
 Nekem rendesen elindult a munka, van néhány nap túlóra is, ami akkor, mikor már állva bárhol, de a buszon- villamoson mindenképpen elalszom, mikor olyan lassan jár a nyelvem, mintha le lennék szedálva, annyira nem jó, de jó lesz majd fizetéskor...A lányok ezt azért nem viselik olyan jól. Most épp félidőben vagyok két háromnapos ciklus közt, végeztem ma reggel és holnap reggel kezdek újra.Nem igazán értik, miért nem vagyok olyan aktív és miért akarok pihenni.
Komolyan változtattam az étkezésemen, mert nagyon nem érzem jól magam a bőrömben. És itt nemcsak a súlyomra gondolok, arra a plusz 20 kg-ra, ami évek óta kísérget, hanem fizikailag rossz. Fáradt voltam, fáj a fejem sokat és egyre gyakrabban éreztem rossznak a gyomrom. Kb egy hete újrakezdtem az IR-es diétát, a gyomrom körüli szorító, fájó érzés megszűnt a normális adagok mellett és azzal a minimális plusz mozgással,amit eddig beiktattam, már most nincs az az általános, állandó fáradtság. 19-én megyek az első spinning- kranking edzésemre- heti 1, néha 2 alkalommal megyek mostantól, a Suhanj! Alapítvány edzéseire. A krankingon egy kerekesszékes fiatalember oktat, a spinningen pedig gyakran látássérült gyermekek és felnőttek tekernek. Nekem nagyon motiváló ez a társaság. Ha valakit érdekelnek a továbbiak, az alapítvány facebook oldala: Suhanj! Készül az első igazán személyre szabott edzéstervem is.
Nem hazudok, valójában nagyon fontos ok a túlsúly is, elmondhatatlanul rosszul érzem magam a bőrömben. Szeretnék mielőbb formába jönni, hogy bírjam az iramot ViDorkáékkal. Szeretném, ha nőnek, csinosnak érezném magam, amit nemcsak a ruha tesz és esetleg a smink, hanem alapból annak lenni. A konkrét cél az, hogy a  szülinapomig leadok kb 20 kg-t, ami azt jelenti, van rá 6,5 hónapom, azt hiszem nem irreális elhatározás. Sportban pedig kimondom: cél, hogy alapokról  indulva, fokozatosság elvét betartva tavasszal indulni a Vivicittán, ősszel pedig szeretném, ha ott lennék egyéniben a 29. Budapest Félmaraton.

Augusztusi élményözön

Így majd' szeptember közepén  ideje pótolnom az elmaradást :)

Aug. 5-én ellátogattunk Emiékhez, ahol Timiékkel együtt tartottunk egy búcsútalit. Volt 9 gyerek- Emi 3 fia, Timi 3 fia+ unokaöccse és az én 2 lányom. Medencés kertibuli volt, nagyon élvezték a gyerekek is és mi is tudtunk beszélgetni jókat. Nagyon finom ebédet főzött Emi és nagyszerű kecsketejes szappanokat kaptunk Timitől.

A lányok a srácokkal

csapatképek

Azóta Emiék már Angliában vannak otthon, igen szépen  berendezett házban, naponta újat felfedezve a környéken :) /látva a képeit és olvasva a beszámolóit, egyre jobban hiányoznak :( /

Aztán hónap közepén elmentünk egy hétre Szántódra. Nagyon jó időt fogtunk ki, pont a nagy kánikula utáni hét, benne 1-2 borongósabb nappal, de jó meleg volt és finom a víz, igaz főleg délutánra mertünk belemenni.
Hétfőtől csütörtökig négyesben voltunk. Első este elmentünk bevásárolni, hazafelé kikukkantottunk a partra, meglesni a naplementét és találkoztunk igen jól szocializálódott hattyúkkal is :)

Másnap kiderült, hogy Viki tavaly óta igencsak vízicsibe lett, már majdnem azt mondhatom, hogy tud úszni. Egy alkalommal sem akart semmi segédeszközt, max. a csónakkal és a matraccal bohóckodott. Dorka idén is óvatos duhaj volt, az utolsó napokig nehezen barátkozott a vízzel, úrihölgyként napozott a matracon a vízben lebegve vagy a macijában pancsolt.
A hűvösebb napon, szerdán elmentünk egy kis kirándulásra,  komppal Tihanyba, ott kisvasúttal fel az Apátságba, onnan gyönyörködtünk a csodaszép balatoni tájban. Majd busszal elmentünk Balatonfüredre, ott a part melletti sétányon nézelődtünk a vásárban, a lányok ámuldoztak a rengeteg kacsa és hattyú láttán. Szép nap volt, senkit nem kellett altatni a végére :)
Aztán megjött a család többi tagja, a testvérem a sógornőmmel és a lánya. Az egyetlen  gond az a két nagyobb lány közti állandó harc volt, elég fárasztó a felnőtteknek és bevallom, eléggé lehangoló. Remélem jövő nyárra sokat változnak ezen a téren. Mindkettő okos, kedves és aranyos lány. Elvileg szeretik egymást, de ez ritkán látszik sajnos és a legrosszabbat hozzák ki egymásból, messze Dorka tűnik a legokosabbnak a maga kevesebb, mint 4 évével.

Együtt

Dorka

Viki

a nagy sportválasztó? :D

Kedveseim

Augusztus 20-át már otthon töltöttük, 23-án pedig már dolgoztam. Az utolsó hét természetesen a tanévkezdés izgalmával volt átitatva, nagyon várták a lányok.

Amennyi időt lehet, a szabadban töltünk, a ház előtti részen vagy a környék valamelyik játszóterén, de néha jobb itthon rajzolgatni, vagy pihenés közben együtt mesét nézni.

Igazán mozgalmas, kellemes hónap volt :)

Első szerelem- folyt köv.

Holnap megyünk Emiékhez gyerekestül. Viki közölte Dorkával, hogy azután bizony nem találkozik többet Marcival, mert ők elköltöznek Angliába és az naaaagyon messze van, sokára jönnek újra Budapestre . Dórikát ez a hír nagyon megviselte, sírásban tört ki, percekig közelébe sem mehettem, majd a nyakamba borulva vigasztalódott meg. Kellett hozzá, hogy elmondjam,hogy majd jönnek látogatóba vagy mi megyünk, mikor hazajönnek, de amikor csak lehet, találkozunk velük.

 Első alkalom, hogy nem amiatt sír, hogy én hiányzom neki :) Édes kincsem.

Hosszú hónap volt

Eseménydús hónap áll mögöttünk :)

Júliusban már nem volt suli, viszont nekem igencsak dolgoznom kellett. Ez nem panasz, csak megdöbbentett mennyire kevés vagyok fizikailag és szellemileg a túlórákhoz. Teljesen leengedtem a nyári szünet elejére, első éjjel 13 órát aludtam és lehetőségem volt ágyból filmet nézni és aztán kipihenten tudtam nevetve játszani a lányokkal :) Igazán jó indítása volt a majd' egy hónapos szabinak. Azóta sincs ok panaszra, szerencsére.

A hónap legfontosabb része a lakcímváltozás bejelentése volt. Több kör lett belőle, mert mondhatni evidens, hogy 2013 Magyarországán egy okmányirodába nincs bevezetve a net, így pl. helyrajzi szám alapján nem tudják ellenőrizni a tulajdonost...
Végül aztán alig 10 percet kellett az utolsó körben ott tölteni és sikeresen bejelentkeztünk. Két hétig nem volt  itthon net, azt is túléltük :)
Tegnap beirattam Vikit és Dorkát a suliba- oviba. Nagyon izgulok milyen lesz, Dorkát nem annyira féltem, igazán szimpatikusnak tűnnek a óvodában. Az  iskola más kérdés, ott aggódom rendesen, de sajnos a körzetesen kívül nem volt hely, így is 30 fős osztályok vannak mindenfelé. De legalább egy köpésre van a lakástól az iskola.
Igazán jól érezzük magunkat itt, kedvelem a lakást és a környéket is.Tetszenek a boltok,amiket megismertem, már van kenyérbeszerző helyünk és fagyizó is, ahol van tejmentes fagyi gluténmentes tölcsérrel, Dorka legnagyobb örömére. Végre egy hely, ahol nem kehelyben eheti a fagyit.
A hónap zárásaként tartottunk egy búcsújátszóterezést Emivel és Marcsival - és persze a fiaikkal :) Nagyon fognak hiányozni, nagyon remélem, hogy találkozunk minden hazalátogatásuk alkalmával és addig is jó barátunk lesz a skype és a facebook :)
Hétfőn megyünk még hozzájuk és tartunk egy naaagy búcsúbulit, őszintén remélem, lesz olyan finom amit vinni szeretnék, mint ahogy elképzelem.
Sok más nem volt a hónapban, csak a szokásos pár képet osztom még meg- megint kollázsként.

Vikicica

ViDorka

Dorkababa

Csipet csapat

gyerekszájak összegyűjtve

Csak,hogy egyben legyen, begyűjtöm a facebookról a gyerekszájakat- 

Viki: 
"-Viki, halkabban,mert kora reggel van még, normális ember hétvégén ilyenkor még alszik. Én is tudtam volna még aludni...
-De te nem vagy normális, te az anyukám vagy"

Viki esti mesét mond Papának: "volt sok állat- a legaranyosabb volt a béka- volt neki három unokája-egy anya,egy apa és egy papa" "voltak mindenfélék, rókák,farkasok és egy nyuszi is,és a fején volt a fütyije...áááá,Papa csak vicceltem,nem fütyi volt,csak egy naaaagy fül."

"Papa,most a szemedre ülök, nem fog fájni,csak egy pillanat és készen is vagyunk"

Viki kinézett az ablakon és megállapította: 
"Cseperedik az eső" 

Viki még alvás előtt jobbnak látta tisztázni: "Anyu te tudtad, hogy azért beszélek folyton,mert nagyon szeretek beszélni?" 
"én nagyon szeretlek Dorka, de értsd meg,nekem is szükségem van néha egy kis nyugalomra, jó? "- vált hangnemet Viki a visító bőgés után

Viki és Dóri éttermest játszanak. Viki:
- Mit kér?
- Ba!
- Máris hozom!
Dorka  :
Dóri az óvodában, papának:
- Szeretem anyut!
Ugyanezt elmondta a család összes tagjáról.
- Az óvónéniket is szeretem! Mindenkit szeretek!
Kis szünet után, már-már ujjongva:
- Magamat is szeretem!!

- "szeretlek anyu , annyira nagyon,mint a papát.Vikit is szeretem és magamat is.Ez nem vicces papa!Magunkat is szoktuk szeretni!"

- "anyu, én akkor is szeretlek, ha veszekszel velem vagy te nézed a tv-t! "
- "Tudod anyu, ki vagyok? Az az ember, aki szeret téged és mosolyog rád" 

szegény kisgyermek panasza, hatalmas sóhajjal előadva..."ó, én folyton csak aranyos vagyok mindenkivel!"

"-Dóri, miért dobtad le a zsebkendőt a földre?
-Mert azt akartam!"

"-ebből a csokoládéból te is ehetsz Dorka!
-nem,én zsíros kenyeret kérek!"

Dorka rááll a mérlegre: anya,nézd meg hány éves vagyok!
"-Anya megfésült téged, Dorka?
- Igen. És téged Papa?
-Rajtam nincs mit fésülnie,nincs hajam.
- Mi lett vele?
-KIhullott.
-Hova?
-....szanaszét a földre, de itt ne keresd,nem most.
-És mi lesz most veled így Papa? "

Jó, igazán :)

Nagyon fura érzés kapott el ma du, mikor a lányokkal játszótérre mentünk. Éntőlem igen messze áll a gyermekkorra való túlzottan szépítő emlékezés, nem vagyok nosztalgikus alkat, ezidáig csak a lányaim babakori fotói hatottak meg, ha visszanéztem őket. De most elkapott egy igen kellemesen ismerős érzés. Nagyon tetszik ez a gyerekekkel teli, lakótelepi lét. Ezt azért már szerettem gyerekként is, mégha én biztos nem engedem olyan szabadon a lányaimat egyhamar, mint mi voltunk anno. Más világot élünk, nincs mese.
A ma délután még azért is fontos, mert most pattant először nyeregbe Dorka :) Ügyes nagyon, hamar megtanulta a lényeget :) Viki pedig újra görkorcsolyát húzott, mintha nem is hagyott volna ki egy percet sem, sőt :)

Első útja nyeregben

Ügyes páros

Hol van Viki?

Itt van Viki :)

Kicsi pókom

Már most jobban megy neki,mint nekem valaha :D

Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 

A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)

Viki és Dorka az Állatkertben :)

Bandázás és romantika

Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)

ismerkedés az újpalotai játszótérrel

Nyári vigadozás :)

 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.

Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...

szerelem

Elérkezett ez a pillanat is. Dorka ma ömlengeni kezdett, lelkesedve a mai Emiékhez tett látogatásunk miatt:
"tudod, te kivel fogsz táncolni? Papával. És Lackó tudod kivel fog táncolni? Emesével! Én meg Marcival fogok táncolni. Szerelmes vagyok a Marciba, meg a Misikébe, aki a Villő barátja!"



Némi játék után visszaszaladt hozzám:  "Anyu, mi lesz, ha ma du megcsókolom Marcit? De a száján!"

Gondolom, ezt Marcival kell tisztáznia :D

Tavaszolás

Beindult :) Annyira vártam már, nagyon komoly napfényelvonási tüneteim voltak márciusban. Mint olyan sokaknak körülöttem. Volt bennem félsz is, hiszen nekem a tavasz az mindig könnyfátylon át érkezik, általában allergiától fuldoklom, de az idei hosszú tél segített, úgy néz ki. Idén még pár tüsszentőrohamon kívül semmi nem volt. Lehet segít a munkahely szűrt- egyes részeken steril- levegője is, nem tudom, de a lényeg, hogy régóta először igazán élvezem a tavaszt :) Hogy a lányoknak mennyire kellett már a sok szabadban  hancúrozás, azt nem is kell mondanom. Mert errefelé a tél vége nagyon piszkos volt, nem alkalmas kinti játékra.
Most találtunk egy három részből álló játszóteret a közelben, van mindkét lánykának megfelelő részleg, jól elvannak ott órákig. És hát elérkezett a parki játékok ideje is, amikor csak lehet megyünk valami nagy zöld terepre, szaladgáljanak csak a kis gidáim :)

Az oviban igencsak elszomorodtak a hírtől, hogy költözünk és ovit váltunk. Aranyosak nagyon, tervezem, hogy horgolok nekik valami apró búcsúajándékot. Dorkával megnéztük az új ovit és tetszett neki :)
Az iskola még kétséges, remélem hamar elrendeződik az is.
 Vikinek a suli változatlan, a készségtárgyakból egészen jó, a matek az utolsó érékelés alapján nem annyira szuper már, de gyakorlással fejleszthető, még mindig nagyon szeleburdi, meglehetősen trehány (anyai örökség...), ez utóbbin is közösen dolgozunk, javulást kell elérnünk mindkettőnknek. Sokat nőtt mostanában, most 117 cm és 22 kg. Korosztályában picike, de magához képest sokat nőtt.
Dorka hatalmas figura. Mindent verő beszélőkével van megáldva, egy pillanatra fogja csak be a száját, míg az imádott kajái közül valamit a szájába tesz. Aztán folytatja. Hatalmas az étvágya, mindent megeszik amit elé teszek, de még mindig kikérdez, hogy tejes-e, eheti-e. Édesem. Folyton kópéságokon jár az agya :D
Ő is nőtt és ő is apró még a korosztályában: 93 cm és 13,5 kg.

A 8. tavaszom anyám nélkül és az első a nagymamám nélkül. Egy hete lett volna Nagyi 91 éves. Fura, hogy most nem volt nagy családi ünneplés ,mint minden évben...Remélem jövőre azért folytatódik a születésnapján  ez a hagyomány.
Ami még más, 2 hete már nem vagyok huszonéves :D  Nem mondom, hogy bármit másként élek meg, bár riasztgattak ilyennel :P , de azért fura, hogy 30 vagyok. Őszintén szólva még az is "meglep" néha, hogy gyerekeim vannak, pedig arra lett volna már majd'  8 évem,hogy megszokjam :) Idén is munkával ünnepeltem a szülinapomon, bár csak éjjel dolgoztam és ennél nagyobb ajándék úgysem kell, minthogy van munkahelyem.
Ha már itt tartok, nagyon tetszik az új munkahely, életemben még ennyi biztató szót nem kaptam idegenektől, ennyi kedvességet és dicséretet, nagyon jól esik, örömmel megyek be dolgozni- most épp egy kisebb kényszerpihenőn vagyok, de hamarosan újra csatasorba állok.

Mostanában kicsit többet horgolok, sikerült befejeznem a sógornőm kendőjét, és elég gyorsan összehoztam a lányoknak egy-egy fejkendőt, Dóriét kb 2,5, Vikiét kevesebb, mint 2 óra alatt, igaz kicsik és totál egyszerű a mintájuk.  Most a napokban még hajpántot tervezek nekik, vastagabbat és alul gombbal záródót, hogy alakítható legyen, ha kell.
Remélem hasonló folytatása lesz a tavasznak időjárásban,mint amilyen most, mert akkor a lehető legtöbb szabadtéri programot tudunk tervezni a lányokkal, barátokkal.