"Ma van a tegnap holnapja"

...igaz nem az előző bejegyzés holnapja van, de akkor most folytatom a blogolást.
Kicsit úgy vagyok mostanság a bloggal, mint az olvasással. Imádom csinálni, de minden ilyen a horgolástól veszi el az időt, az meg most olyan mély szerelem, hogy nem hagyom abba holmi betűkért, de ez majd formálódik még. Bár azért néha olvasok, főleg a Patitól  kapott 200 horgolt blokk-ot :D De mit tegyek, végre találtam valamit, ami nagyon leköt, alkotás és boldoggá tesz, emellett még hasznos is, úgyhogy nagyon nem harcolok, a könyvek is visszatérnek szépen az életembe hamarost. Mostanság kapcsolódott a horgoláshoz a kötés tanulása is, úgyhogy nem látom, mikor is fogok legközelebb könyvet ragadni, ha mégis, akkor ezt fogom olvasni.

Az elmúlt időszakban kiderült,hogy Viki iskolás lesz, a teszt azt mutatta ki, hogy jobb lenne neki suliban, mint oviban, több sikerélmény érné őt valószínűleg. Addig is megteszünk mindent, hogy a meglévő problémákat legyőzzük- főleg a beszédhibára gondolok. Hogy melyik suli lesz, azt még nem tudom, mert 17-én lesz felmérő a spéci testnevelés osztályba, ahova szerintem való lenne. Nagyon izgulok :) Olyan hihetetlen, hogy már iskolás az én nemrég született icipici babám :))
Éppen töri át magát az első maradandó foga, izgatottan várja az első mozgót. Nekem meg olvasnom kell a fogtündérről, hogy ne mondjak nagy butaságokat :D Mert át kell gondolnom,ki kell mazsoláznom mi az ami nekem meseileg ebbe a témába belefér és egyébként is mekkora gyereknek való még a fogtündéres mese?

Dorka pedig ovis lesz októbertől. Ami miatt ez kérdéses volt nekem, az a szobatisztaság. Mára ott tartunk, hogy nappalra teljesen szobatiszta- persze balesetek- foglalt wc,pl- vannak, de szépen, tudatos már. Bölcsiben sem kell neki pelus, csak alváshoz adják rá- bár itthon abból is szárazon ébred és kinti játékhoz. Ha megyünk valahova, kell a pelus, mert valamiért megijed, ha idegen wc-ben vagyunk.
Egyre bővebb a szókincse, benne vagyunk a MI EZ? korszakban és óvatosan kell előtte  beszélni, hiszen mindent ismétel.
Szóba került több orvosnál az orrmandula kivételének lehetősége, mert megint sok a felső légúti betegség és gyakran megy újra a fülére. Nagyon nem szeretném....De végre újra ki vagyok segítve, 3 doki 2,5 félét mond. Egyik szerint műtét (Heim Pál, fülészet), másik szerint minden oké, semmit nem kell tenni (Svábhegyi K. fülész, fülgyulladás,1 hét antibio után,), és a pulmonológus, aki indította aggódásával az egészet, azt mondja, hogy jó a szakvélemény, de mégis...a HP-os összevissza írt a jelentésre, a Svábhegyis kolléga meg nagyon műtét ellenes, abból nem indulna ki...Abban maradtunk, hogy adunk esélyt a meleg időnek :) Remélem végül nem lesz műtét, csak akkor, ha nagyon kell.

És végül, az elmúlt két hónapból "pár" kép :)
február:

aztán március:

az első tavaszi sapkapárosomban :)

Dorkán a horgolt hajpánt, amin életem első horgolt virágjai vannak :)

                                                                                                                                                                                                                                                         
legutolsó horgolmányaim a nyári kalapkák, a virágos Vikié, a pöttyös Dórié.

lányokról

Már régóta le kellett volna már írnom, hogy mennyire bátor az én nagylányom. Be kell vallanom,hogy nem tudom honnan tanulta, örökölte ezt a fajta bátorságot. Mindig is ez jellemezte. Ha olyan dolgot kell csinálnia, amit nem ismer, amitől tart vagy fél, ha nyugodt hangon elmagyarázzák neki mi is a helyzet, akkor ő aztán néha félve ugyan, de nekivág. Aztán nem egyszer fordul elő, hogy élvezi is :) Nem nagy dolgokra kell ám gondolni, hanem mindennaposakra, egyszerűekre. Tökéletes példa volt erre a balatoni nyaralás. Amennyire bátran ment bele tavaly nyáron, annyira megrettent idén- hiába volt jó 20 cm-rel alacsonyabb víz, mint tavaly, mégis nehezen akart belemenni. Majd mikor mégis belement, félt bevizezni a fejét, nem mert beugrani, nem mert becsúszni a vízbe a vízibicikli csúszdájáról, hiába látta, hogy a példakép unokatesója milyen bátran teszi mindezeket (igaz, ő évek óta barátságban van a nagy vizekkel, Viki csak 3-4x volt kádnál nagyobb vízben). Majd minden félelmét legyőzve mindezeket megpróbálta. A lubickolást később nagyon élvezte már, azért a merüléssel kapcsolatos dolgok még nem jöttek be neki, de akkor is: megpróbálta, meg merte tenni. De mondhatnám példának a szurikat, amikben nagy előrelépés volt ez, hiszen eddig vonyítva bújt a rendelő sarkába :D Sok kis apró  dolog volt az elmúlt időszakban, amikor ez a gondolat eszembe jutott. Szégyen, de én pont az ellenkezője vagyok, piszok módon menekülök az akadályok elől sokszor és inkább meghátrálok az utolsó pillanatban. De azért haladok, tanulok az én kis lánykámtól. Nekem való terepgyakorlat a gyereknevelés, hiszen itt nem lehet megfutamodni dolgok elől :)

Dóri pedig kis utánzóművész. Mindenben a nővére nyomdokaiban jár. Még Viki nyafogós, hisztis sírását is utánozza, akár van köze annak okához akár nincs :D És azt nem mondhatnám, hogy nem ismeri a NEM szót...használja sokat :D meghallani már nem annyira szokta :D
Tegnapi újdonság, hogy nála is elkezdődött az alvás előtti kifogások gyártása. Vicces, hiszen még nem beszél rendesen. És, ha valaki nem tudná, mi az előnye annak, hogy  a 2 éves gyerek még el sem indult a szobatisztaság útján, akkor elárulom: 2 elemmel szűkül a repertoár: nincs benne a felsorolásban a "pisilni kell, kakilni kell" . Így tegnap miután hosszú percekig mutogatta a takaróján lévő Csőrikét és a lepedő pingvinjeit, elkezdte: "inni ké'", "nyami" és ami a kedvencem lett: "puci papának". De bővítette a dolgot: köhögéssel, a szájába, majd a gyógyszeres dobozra mutogatva magyarázta, hogy nem adtam be neki a köhögés elleni szirupot éjjelre :) a kis gondos :)

minek is nevezzelek...szókincs(??:D)

hát Dorkánál azért még erős túlzás erről beszélni, bár eléggé beindult a beszéd végre.
A teljesség igénye nélkül:
-NEM NEM és NEM - érdekes,az igent nem mondja :D
-(V)iki, papa, anya, Kati(ka)
-add ide
- cici- ez jelenti a cicit, hogy szopizni szeretne, meg az összes többi innivalót :D
- inni - ha rászólok, hogy ez nem cici, ez innivaló, rávágja büszkén, hogy inni
-enni, hamm, nyamm ,kaja
-gyere ki, gyere be, gyere már
- aludni
-megyek (ma hangzott el az első valódi mondata: nem,nem megyek aludni! /bár nála az első szó inkább mondat volt anno: add ide cici!/)
- kutya, vuvu
-cica
-cin (és Cini, a nagy Kedvenc)
- kéjem
-kakajó
-mese
-új kedvenc a pipííí, ami a pisi lenne...de soha nem a kellő időben mondja, csak játékból...
-kaka
- bili (de társa a nem... fejét ingatva áll a bili fölött, hogy nem, bili nem :D ennyit a szobatisztaságról)

-hinta palinta meg iiintaa
- pancsi - pancsi a Balatonban lubickolás, a kádban, a lavórban és a kézmosás, de az is, ha kiönti az asztalra a pohár vizet és tapicskol benne :D
- fagyi, csoki (utóbbiból kb havi 2 kockát kap, de valamiért fontos szó)
mások hosszú listájához képest igencsak csekélyke ez, de hát Dóri tökéletesen megérteti magát babanyelven még, már amikor nem kezd csapkodni és sírni amiatt, hogy nem értjük meg AZONNAL. 

elmaradt beszámolók

vajon mennyire megy ez majd időrendben? Azért próbálom összeszedni a dolgot, közben itt sistereg a fülembe a tüzijáték hangja :) sosem izgatott igazán, be kell vallanom, jobban félek én a hangjától ahhoz, hogy értékeljem a látványt. Tv-ből meg azért mégsem az igazi...
Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D  És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót  :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.



A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?"  :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D

zabos vagyok

félig, ha már tejes nem lehetek. Ugyanis a rizstej nem jön be nálunk, inkább a zabital játszik :D
Apró,de sokat számító sikerek az életben: a házi zabitalból készült dolgokat megeszi, megissza Dóri. Tegnap elég nagy adag zabtejes grízt főztem, így Viki is tesztelhette és ízlett neki :) Arcpakolásként is jól funkcionál :D Ma megitta Dóri a kakaót is zabtejből, azt eddig semmilyen módon nem itta meg...igaz, azt látta, hogy a nővére is azt iszik (ő tejből).
Elkészült az első kovászos kenyerem is. Egész éjjel kelt, én meg büszke vagyok magamra, csak 3x lestem meg, nem álltam fölötte egész éjjel, ahogy azt tettem volna szívem szerint :D Reggel átgyúrtam, még 2 órát kelt, majd jénaiban megsütöttem. Ennek az öreg tűzhelynek a sütője felülről jobban süt, így kapott alufóliát és a végén szükség volt arra is, hogy megfordítsam, de jó lett így is. Ma este bűnözök és nem lesz olyan sok rost a kenyérben, nagyon kevés búzakorpát kap a finomliszt, hogy a lelkiismeretem mégse üldözzön a sima fehér kenyér miatt :D De lehetetlen, hogy ne süssek egy fehér kenyeret is, mert azt csak kell azért :) Diéta ide vagy oda.
És még valami volt ma: Dóri majd fél órán át felmosott :) segítséget kért a kicsavaráshoz, de felmosta az előszobát :) A hosszú elmerült játék pont ellenkezője a tegnap késő estének, amikor is Dorka visítva-nevetve rohangált, pörgött- forgott körülöttem és fel s alá a lakásban, olyan vadul, hogy komolyan hányingerem lett és szédültem attól, hogy néztem :D Majd alig 20 mp kellett az elalváshoz, hirtelen vetett véget a hancúrnak.
Beindult a beszéde is tegnap, egymás után mondja az új szavakat, engem következetesen Katikának hív, csak akkor vagyok annnnya, amikor valami gondja van vagy álmos. Hirtelen elkapta annak a vágya, hogy értsük mit akar. Mindent el akar magyarázni, néha helyes szavakat használva. Úgyhogy nincs megállás :)

apróságok :))

mégis pár, nem túl személyes történés az elmúlt időszakból :)
Kis helyzetjelentés a konyhából:
mióta beköltöztünk- és itt van egy kis kamra :) - főztünk sok lekvárt és krémet. Csináltunk 6 nagy és 2 kis üveg meggylekvárt, 8 nagy és 4 kis üveg sárgabaracklekvárt. 2 kis üveg málnalekvár is sikeredett, de azt szentként tisztelem, így nem tudom mikor bontom ki :D  A meggy és a baracklekvár már nincs teljes számban a polcokon, mert ajándék is lett belőlük, valamint mi is rájártunk kicsit :)
Már csináltam 3 kis üveg padlizsános lecsót, de az elfogyott tésztákra. Ma reggel nagyon fokhagymás padlizsánkrémet csináltam, kevés vöröshagymával és paprikával- paradicsommal, ezúttal pépesítve, nem darabosan. Hááááát, azt hiszem nagyon-nagyon sokat kell még ilyet csinálnom :) beleszerettem,nem kicsit. Ilyen verzióban most csináltam először. Azon az elven, hogy aki szereti a padlizsánt, kesernyés ízzel együtt szeresse, ne taktikázzon- nem mostam és így lett jó :)
A lányokról is keveset: Vikit kiskutyaként követi a testvére. Bármit is csináljon a nővére, Dóri lelkesen követi. Ami persze veszélyes is, néha meg idegtépő, de be kell vallanom, elolvadok tőle. Az a mindent elmondó tekintet, amikor elszaladnak közös játék alatt mellettem és azt üzeni a tekintetével Dorka, hogy " játszunk, látod? nagyon jól érzem magam, ez olyan mókás és izgalmas" :)) kár, hogy szóban ez nem mondja el még :)
Dóri ilyen téren dettó Viki: mindkét lány élő példa arra, hogyha egy baba mozgásfejlődése gyors és jó, akkor a beszéd háttérbe szorulhat. Biztos írtam már, de Viki első teljes, összefüggő mondata ovikezdéskor hangzott el,  igaz, azóta nem áll be a szája. Vikinél kérdezgettem egy éven át a védőnőt, orvost, bölcsis dadát, hogy mit tegyek, hogy gyorsuljon ez. Nyugtattak. Azt csináltam, amit most is: mondókázunk, olvasok mesét és beszélek hozzá sokat. Majd, amikor az agya készen áll erre is figyelni, majd beszél. Minden egyéb módon megérteti magát ő is, mint anno Viki :)

Újrainduláshoz új háttér dukál. A nyár és a letisztultság jegyében Ági hátterét választottam :)

csak magabiztosan :)

Előre szólok, ez most egy dicsekedő poszt lesz :)

Dorka nagyon ügyes mozgású. Sejtettem, hogy sokat tanul Vikitől majd, azt nem tudom előbb csinál-e bármit, mert nagyon nem hasonlítható össze a játékterük- mármint amikor Viki ennyi idős volt, ő a kertben játszott az albérletben vagy Debrecen főterén, ahol sok akadály azért nincs :) Így Dóri közege, az eltanult mozgásformák nagyon látványosak, hiszen ő panelgyerek, az ő közege a tér és ott nagyon sok játéklehetőség van :)

Nagyjából időrendben a májusi produkciók: 

- Lelkesen motorozik le a kis lejtőn

- imád a nagy lejtőn csúszkálni,mint a "nagyok"

- nagyon lelkesedett Viki rolleréért, így viccből lejjebb tettem a fogóját, de ő azonnal tudta hogyan kell haladni vele :)

- Miután elfáradt, jött inni keveset- ma volt először, hogy nem magát öntötte le a palackból, hanem szépen ivott belőle :)

jelentkezem :)

Ígértem pótlást, hiszen elmaradtam a blogolással...
Úgyhogy összefoglalom gyorsan :)

Viki jól van, egészséges, imádja az ovit és nagyon ügyesen bringázik a nagyobb bicajjal is, persze pótkerék nélkül. Okos lány ő, tudja, hogy jobb több vasat a tűzbe tartani, így még nem választott Jancsika és Bence közt,  de jelentkezők közt ott van Domi is :)))
Tüneményes kis angyal ő, kedves, értelmes és nagyon érzelmes, de... néhanapján olyan kamaszokra jellemző stílusban szól és viselkedik,  hogy a hajam égnek áll tőle.  Mi lesz 10 év múlva? Remélem most lezavarjuk ezt az időszakot és ő lesz a világ legbűbájosabb kamaszlánya :D Imád rajzolni és egyre szebben is csinálja. Úgy jegyzi meg a meséket egymás után, hogy csak lesek :)
Ha tehetné csokit enne gumicukorral egész álló nap :( de azért megeszi a zöldséget- gyümölcsöt is, igazából csak nyersen, főtt ételt alig eszik, ellene nasikon napokig :( Csak azt tudnám hova lett az az enni imádó kis manó, aki ő volt régebben...
Mozgásigénye természetesen óriási, amikor csak lehet kint vagyunk- holnap kapja is a kullancs e. elleni oltás 2. részét, hogy legalább emiatt ne kelljen aggódnunk és beszerzek egy lyme  tesztet is.
 Dórika mai mérés alapján 9660 g és 83 cm, azaz, ha lassan is, de végre hízik ütemesen és 4 cm nőtt 2 hónap alatt. Április közepén kiderült, hogy tejfehérje allergiás, így legalább 3 éves koráig szigorú diéta lesz és szopizik amíg csak lehet, amíg akarjuk mindketten. Tehát én is diétázom vele együtt.  Sokat javult 3 hét alatt az állapota,  bőre szebb, emésztése rendben- az is tudható már,hogy minimális tejfehérje sem mehet neki, azonnal megy a hasa tőle és folyik az orra ( kapott 6 db mazsola méretű nasit, aminek sok összetevőjéből utolsónak oda volt írva a tejpor... 2 napos hasmenés lett belőle és orrfolyás), tehát mindig minden kaja összetevőjét alaposan át kell bogarásznom. De imád enni, nem kényes gyomrú, szereti a hagymákat, kolbászt és a hús alól kikerült fokhagymás, mangalicazsíros kenyeret is :D Szinte bármit elé rakhatok, megeszi örömmel. És bármennyi étel előtt- után képes belőlem is lakmározni  :)
Volt egy fájdalmas menetünk a maradék két szemfog kibukkanásakor, de túl vagyunk rajta, úgy néz ki, tehát, ha rendesen előbújnak, akkor 16 fogú lesz már :)
Beszéde olyan, mint Vikié volt ennyi idősen. Főleg non-verbális kommunikációval érteti meg magát, teljes mértékben sikeresen, de azért szavai is vannak :)  és most persze egy új sem jut eszembe :)) Viszont fejjel  int nemet és igent, kézzel hívogat, mindig megmutatja mit hogyan szeretne :) Ha étel közeleg, kihajítja a játékkor az etetőszékbe rakott babákat és lelkesen csapkodja az asztalt és mondja,hogy nyamm -nyamm :)
Megtanult pohárból inni, kapaszkodás nélkül lépcsőzni és száguldozik a motorral. Nagyon pajkos, rosszcsont lány, telis -tele szeretettel :)
Magamról annyit, hogy újra beindult a fogyásom, munkát keresek és szappanmániás lettem, mostanában próbálok ellenállni Marcsi szappanjainak, eddig kevesebb sikerrel :)
Az új hátteret köszönöm Áginak!

Dóriról :)

Dorka: 16 hónapos múlt, 80 cm és 9,3 kg.
Nagyon mozgékony, imádja az extrém sportokat: minden magasabb, nehezebb, ingatagabb helyre fel akar mászni- forgó szék, etetőasztal, Viki asztala. Tegnap délután kimentem egy picit,  Dóri az ágyon elmélyülten játszott a cicás kirakóval- mire visszajöttem, már Viki asztalán ült, előtte a cerkás doboz és rajzolt.  2 perc alatt odaszaladt, kihúzta a széket, felmászott rá, aztán az asztalra , kivett egy lapot a fali tartóból , kivette a ceruzás dobozt a fali kis dobozból és leült rajzolni...nem mondhatnám, hogy idegkímélő baba :) Nagy kópé, mélyen a szemembe nézve csinálja azt, amire mondom, hogy nem szabad, én meg harapdálhatom a számat, hogy el ne mosolyodjak véletlenül, de még véres szájjal is elbukom általában :D
Testrészei közül kérésre mutatja az orrát- azaz fújtat :D, nyújtja a kezét és a lábát, valamint megevésre, puszira kínálja a pocakját, nyitja a száját, ha kérem.
 Öltözésnél dugja a kezét a ruhába, tegnap megpróbálta egyedül felvenni a vastag kinti nadrágját.
Étvágya jó és csak önállóan hajlandó enni. Ami azt jelenti, hogy előke ide vagy oda, etetések után zuhanyzás és átöltözés van. Pohárból még nem iszik, csak csőrösből. De mostantól megkapja evéshez a poharat is, hogy gyakorolhasson :) Ruha szempontjából úgyis mindegy :D
Mindenben utánozza a nővérét, vele rajzol, szaladgál, kiabál és minden egyébben kiskutyaként követi.  Ha később alszik el, mint Viki, néha átmászik és simogatja az alvó testvérét. /igen, ezek azok, amik miatt biztos voltam abban,hogy legalább 2 gyereket akarok.../
Kifejezetten raplis a kishölgy... nemrég elképesztett teljesen, papa kiment a szobából és ezt nem akarta Dóri. Dühösen kárált, majd dobbantott párat mérgesen. Végül nemes egyszerűséggel fogta a játékos dobozát és kiborította...
Emelett nagyon kedves és bújós baba. Olyan jó vele szopikor összebújni és mindig meghat, mikor úgy alszik el közben, hogy keze az arcomat simogatja. Szopi előtt fontos a tenyerébe puszit adni és két kezébe fogja az arcomat és piszén piszézik velem (ez nemcsak szopis rítus, máskor is szokta és csinálja papával, apuval  és Vikivel is).
Beszédben maradt a jellemző 'add ide' , 'annnya', 'papa', 'cici', 'szisza', 'iki' és a 'cici add ide' utáni második "mondata"  tegnap volt, hogy 'Iki teté', mikor adogatta Vikinek a legókat játék közben. És minden darabnál mondta, aranyos volt :). Néha megáll a szoba közepén és egyik lábáról a másikra hintázva mondogatja, hogy iiiinta :)
Ha csak úgy szólunk neki, elfordítja a fejét, felhúzott szemöldökkel látványosan behunyja a szemét, mosolyog- magyarán elbújik :D
Olyan, mint Viki volt babaként, akaratos nagy kópé, aki emellett szelíd és nagyon kedves, bűbájos tündérke :) Kis fürtöském :)

Vikiről :)

Az ígért bejegyzés,hogy miket csinálnak és tudnak már a lányok :)

Viki: Egy hónapja múlt 5 éves, 107 cm és 16,5 kg, most középső csoportos az oviban, ahova nagyon szeret járni. Nagyon látványosan fejlődik a beszéde, most már csak apró beszédhibák vannak, amik itthoni mesélés és mondókázás hatására sokat javultak, de, ha kell, majd megyünk logopédushoz. Nagyon gyorsan jegyzi meg a hosszabb meséket és dalokat is. Viszont édes nagyon,ahogy megmakacsolja magát az elméje, ha türelmetlenebbül akarnak vele megértetni valami hibát pl. makacsul sütőtök neki a csütörtök.
Kb. 2 hete érdeklik a számok, eddig nem foglalkozott velük.  Mármint elszámolt 20-ig, de nem ismerte fel leírva a számokat.  Érdekes, hogy a dobókockán nem számolja a pöttyöket, hanem azonnal rávágja, hogy mit dobott.  Csináltam neki karton kártyákból számos párosítót, azaz 3 rész egy egész- szám, pöttyök és rajzok. Mikor az első verziót csináltam, ahol egy kártyán volt a szám és fölötte ugyanannyi rajz , akkor megtanulta a számokat felismerni.  Így ezzel a párosítóval azonnal ment a játék, már különféle variációkat eszelt ki, hogy izgalmasabbá tegye. :) Kiadta a rendelést, két paklit kell csinálnom, hogy az oviba is bevihessen belőle :)
Nagy örömömre végre ágytiszta is.  Már túl voltunk egy vizeletvizsgálaton, ami negatív lett, már kezemben volt a beutaló a gyermekpszichiátriára, ahova nem akaródzott időpontot kérnem... kb. egy hete egyszerűen ébred éjjel, ha pisilni kell neki és szól. Nem tudom ki a boldogabb, ő vagy én :)
Mindennel együtt ő a tankönyvi példa rá, hogy semmit nem kell siettetni. Anno 8 hónaposan volt hajlandó enni valamit is, ami nem szopi volt, utána viszont imádott enni, majd nagyon gyorsan ült,mászott, állt fel és indult el. 1 évesen már stabilan szaladt. Viszont majdnem 3 volt mikor az első hosszabb mondatát kimondta- oviba kerülve 2 hét múlva ugyanolyan folyékonyan beszélt,mint a többiek. És itt a szoba- és ágytisztaság kérdése- egyszerűen most ért meg rá...
Nagyon jó testvér, még akkor is, ha vannak konfliktusok Dórival.
Külsőre csak annyit, hogy mikor fésülgetem az egyre sűrűbb- az enyémnél kb 2x több- haját, eszembe jut a bőrgyógyászrezidens, aki azt találta mondani, mikor egy éves kis kopasz volt Viki, hogy ne számítsak arra, hogy valaha nagy haja lesz  :D

Szóval kedves, okos, aranyos, szép és tüneményes :)

apró változások kora

A címre még visszatérek,de mindenről csak szép sorjában :)
 Nem írtam még az ovis őszi kavalkádról és az első hóról sem.  Most gyorsan pótolom :)
Tehát 18-án volt az oviban őszi játékos kavalkád, az őszi zöldségek és csonthéjasok jegyében. A mi csoportunk a sütőtökkel foglalkozott - megsütötték és a magokból csörgő hangszert gyártottunk. A többi csoport a burgonyával, dióval és a sárgarépával talált ki ételt és játékot. Vittem Dórit is, hiszen egyedül voltam itthon.  Amíg Viki játszott- velem, vagy a barátaival és az óvónőkkel - addig Dóri elképesztő mennyiségű ételt evett meg- krumplis lepénykéket, répagolyót és sült tököt is :) Vikicica nagyon lelkesen végigpróbált mindent: a magos csörgőkészítéstől kezdve,  a krumplinyomdán át a dióból állatka csinálásáig és persze a kedvenc a tánc volt, ahol egyértelmű lett,hogy Viki nonkonformista  :)  Mesenézés nem érdekelte, inkább pesztrálgatta a húgát és büszkélkedett vele :)

Ezen a héten mindenki egészséges volt itthon... aztán kezdte újra Dóri, majd belevágtam rendesen én is... Dorka azóta a 2. üveg antibiot kapja- nagyon várom már a hétfőt, akkor megyünk a  pulm. szakorvoshoz, mivel van egy "biztonság kedvéért" megtartott időpontunk.  Remélem kivizsgálja alaposan, mert nagyon sokat beteg ő mostanában :(
Lehet a sok hőemelkedésnek-láznak köze van az egyszer csak megjelenő felső kisőrlő fogpároshoz. Így most felül 6, alul 2 foga van. De az alsó ketteseknél is nagyon vörös, duzzadt az ínye.

Leesett a hétvégén az első hó, amit Vikivel fel kellett fedezni :) Elvileg szerettem volna megismertetni Dórival is a havat, de ő eddig csak aludt a hidegben- tegnap mikor próbáltam kivenni, már jeges volt mindenfelé, csak csetlett- botlott szegény.

Viki viszont idén is imádja a havat, nem csoda, hisz téli jány :) Találkozott A Barátnővel,  Zsófikával és a nagypapája segítségével hóembert építettek.  Szánkón húzták egymást és mi őket :)
A hóból sok használható nem maradt, olvadt majd megfagyott.
Minden reggel így ébred: "Anyu,most akkor már tél van? És nemsokára itt a szülinapom? Van hó? Ha vége a télnek, kinek lesz a szülinapja?". Lassan már ez lesz nálunk a szokásos formula az unalmassá vált 'Jó reggelt!' helyett :D

Beszúrok még egy kollázst,amin Dóri eszik és mosogat :)

No, tehát a változásokról: Dóri és Viki új közös  játékot találtak- együtt rajzolnak. Viki még ügyesebb a rajzolásban- már ritkábban szokott színezni,inkább rajzol. Dóri pedig: megszűnt a pelenkázáskor menetrendszerűen érkező hiszti. Hanem felfekszik magától az ágyra, próbál segíteni kigombolni a bodyt, ha megszerzi a pelust, próbálja felvenni vagy ráülni. Öltözéskor sem hisztizik, hanem segít, tartja a kezét, hozza a csizmát és nyújtja a lábát. Ami a legjobb most a változások közül: nem üvölt kapálózva orrszíváskor.  Néha el - elrántja ugyan a fejét, de csendben tűri, lefogni sem kell.  Pancsi úgy indul, hogy levetkőztetem és akkor olajos halként kisiklik a kezemből, visongva rohan a fürdőbe és kapaszkodik a kádba.
Papával szeret csip-csip csókázni, de a csúcs,ha hármasban, Vikivel együtt csinálják.

Eddig, ha valamit elcsent és elrohant vele, mindent visszaadott , ha kértem. Ma reggel újított: 3x- különböző, nem neki való dolgokkal- szaladt a szoba sarkába, mikor halltta,hogy kérem szépen,odaszaladt, elkezdte nyújtani,majd félúton megállt,visszahúzta a kezét, becsukta a szemét és vigyorogva elfordította a fejét. Húúúúú, de nagyon nehéz volt....de nem zabáltam meg. Nem és nem,mert erős vagyok. De egyszer elgyengülök és apró falatonként megeszem mindkét lányt. Hogy Viki lesz-e az első egy esti bújáskor, egy aranyköpéskor, egy nagyon elmerült játékkor vagy Dóri valamelyik édes pillanatában,azt a sors dönti el.  Vagy együtt a kettőt,mikor ilyet látok, mint ma, nem sokkal éjfél után:

jelentkezem :)

Hosszú, minden szempontból változékony majd'  1 hónap áll mögöttünk. 

Voltak csodaszép, fényes napok és igazi nyálkás ősziek, de akadtak komoly - reggeli - fagyok is.  A lányok néha pár napig jobban voltak, majd újra visszaestek.  E téren most úgy  állunk,hogy Viki hétfőn oviba megy, Dóri pedig gennyes fülgyulladás miatt 2. antibiotikum kúráját kapja.  Ma már csak az mutatta a betegséget, hogy szopin kívül alig evett valamit. Igaz, az elmúlt 3  naphoz képest bőségesen belakmározott, hiszen ez idő alatt szorosra zárt szájjal intett a fejével, hogy nem kell az étel. Még akkor sem, ha maga ehette volna. Tehát a hozzátáplálás nálunk jelenleg úgy áll,hogy napi x (6-12) szopi mellett van némi kóstolgatás 3-4 alkalommal. Remélem, ha meggyógyul többet tudok írni arról,mit is eszik és mennyit.

Néha szerették egymást, de nagyon, néha a másikat túlharsogva visítottak, ha valami nem tetszett, amit a testvér csinált.  És ez sejtésem szerint még jó pár évig így lesz, talán a sikítás elmarad egy idő után :D

Olyan jókat tudnak együtt játszani,  visongva nevetni, ha nem jut eszükbe az, hogy épp az kell ami a másiknál van és nem bújik valamelyikbe - vagy az esetek zömében mindkettőbe egyszerre - a kisördög. Az elmúlt időszak csúcspontja ilyen szempontból egy közös fürdés volt, ahol Dorka beleharapott Viki lábfejébe - csupán kedvességből, hiszen neki is így szoktuk "enni" a lábát :) Viki annyira nem értékelte ezt a gesztust, hiszen éles kis fogak vannak a húga szájában....

Sokat nosztalgiáztam Viki régi képeit nézve, amiken nagyjából akkora, mint Dóri most. Kicsit sírva nevettem az én kis MókaPannámon.  Nagy kópé volt ő is ennyi idősen.  

Kis boldogságaim: 

                                     

Nagyon meglepett nemrégen Dóri, egyik nap még csak rombolt, majd  másnap délután letelepedett Viki mellé építőkockázni és pakolászta szép sorjában egymásra az elemeket. Teljesen elképedtem, hiszen 45 percen keresztül csak építettek együtt, mindössze egy kisebb civódással. Dóri pedig rendületlenül pakolta a ledőlő tornyokat újra és újra és újra....

Amikor szép idő volt, a nátha ellenére is kimentünk játszani  :)

     

Sokan mondták még mikor várandós voltam Dorkával, hogy nézzem meg,  nagyobb kópé lesz, mint a rosszcsont nővére, hiszen  nemcsak magából fakad majd, hanem tanulja is... akkor elnézően mosolyogtam, de be kell látnom: igazuk volt :)  Ezer arca van és mindet imádom :) Minden érdekli és persze főleg a tiltott dolgok. Persze,ez minden gyereknél így van, de érzem a különbséget, Viki ilyen korban más volt.  Igazi cserfes manó volt már akkor is, de kevesebb nyafogással és hisztivel, mint most Dorka (és mint ő maga, így 5 évesen...)

De legyen akármilyen visítós,  hisztis,  nyafogós nap, bármennyi veszekedéssel és részemről is emberes hisztivel, a végén akkor is az jut eszembe, hogy mekkora kincsek ők és milyen nagyon boldog vagyok, hogy az anyjuk lehetek.  Azon vagyok nap mint nap, hogy ezt ők is érezzék....

itt van az ősz...

és rögtön novemberrel indít....na jó,azt talán mégsem,de azért hirtelen lett nagyon pocsék,szeles és hideg idő.Egyik leányzó sem lett még ettől beteg,pedig mindenféle vitaminpótlást csak mostanság kezdek adni. Dórinak nem is akarok adni- én szedek több C vitamint,ami úgyis kiválasztódik az anyatejbe, és az allergia miatt kalciumot is eszem.
De a meleg ruha az az alap... ezek a képek 1-én készültek :/és az egyik ilyen fotó készítésekor bevillant,hogy lehet ám,hogy nagyon passzolna egymáshoz Viki favorit fotójával,csak éppen szépiával,hogy a nagylány már akkor világító kék szeme ne zavarja a képet. Döntse el mindenki: nekem kicsit csalódás volt,mert azt hittem nagyon hasonlítanak,de nem annyira...
Viki nagyon boldog volt az ovikezdéskor, hiányzott már neki a sok barát és az óvoda egésze. Idén már elég nagy a színházi látogatásokhoz is,úgyhogy menni fog a többiekkel :)
Volt a lakótelepen egy rendezvény,hangos zenével,sok emberrel. Dórival mentünk Vikiért az oviba,nagyon alaposan körülnézett a cseppség,hova is jár a nővére :) Viki nagyon élvezte,persze ment az ugrálóvárba is és táncolt,meg volt az elmaradhatatlan fára mászás is


Dorka pedig irgalmatlan tempóban megtanult járni,ma már el is szaladt előlem
Nagyon édes,ahogy magyaráz,de aki akar,vessen meg: nagyon fárasztó,mikor csak alvásokkor van némi csend- kivéve,ha Viki beszél álmában,mert ő még akkor is szokott ugye :)
Még mindig rajong a nagyapjáért Dóri,ami csak fokozódott,mióta jár- reggel egyszerűen átsétál papa ágyához és rákiabál :) Teljesen mindegy,hogy a szeretett embereket hányszor látja egy napon (órán,percen) belül,ugyanúgy örül mindig. Kezdeményez játékokat,bújócskázik és amivel anno Viki is pillanatok alatt kenyérre kente a papát:az a lábemelés,hogy "egye meg" ,sőt mintha mondaná is:egyél- de ezt nehezen hiszem el :)
Úgy tűnik,boldog baba...Szombaton,kicsit feledékenyen bevezettük nála a tejet- evett a joghurttal készült gyümölcsszószból,de semmi gondja nem lett,úgyhogy ma reggel kap pár kanálka joghurtot a gyümölcsös kásába. Evéssel semmi gond nincsen szerencsére, eddig mindent elfogadott,kedvence a Patitól megkívánt padlizsánkrémes friss kenyér (nekem fokhagymás pirítóssal ez a gyengém mostanság) és a banán még mindig.Imádja a zöldbabot is- Timinél láttam,neki mennyi zöldbab termett és megkívántam a kedvencemet, a rakott zöldbabot és Viki 3x szedett belőle,amire kb 2 hónapja, a zöldbablevessel volt példa utoljára :)

Dórika a 11 hós státuszon: 8810g; 73,5 cm; 4 fog felül,2 alul

szerettem volna videót is felrakni,de majd pótolom :)

újra itthon- hétköznapok

Igaz,már lassan egy hete hazaértünk a Balatonról,de csak ma írok róla és az azóta eltelt pár napról.
Nagyon sok minden nem történt velünk azóta, telnek az egyszerű hétköznapok,játszóterezünk,sétálunk,itthon teszünk-veszünk. Lassan készülök az ovira is, varrnom kell új zsákot,mert a réginek a cipzárnál megadta magát az anyag- most már vastagabb szövetet kell keresnem vagy nem ennyire műszálasat.És akkor már a tornazsákot is abból készítem. Viki mozgása számomra elképesztő.Ha az oviudvaron játszunk,azt látom,hogy ő az egyedüli a korosztályában,aki végigmászik függeszkedve a mászókán. Olyan stabilan mozog ezeken az építményeken,hogy a szavam elakad.

Dóri 3-ról 6 fogú lett. Alul továbbra is kettő van, újabb kettő készülődik, felül pedig hirtelen előbújt 3 egymás mellett,így ott már 4 van. Szenved is tőle rendesen,hiszen még csak a tetejüket dugták ki,napokig tart még a teljes áttörésük. Tudatosan használja az anya és a hamm szót (utóbbi az egyáltalán?),babanyelven pedig áttért a 'g' hangos gügyögésre,megy az agga, unga,jó sokszor. Tud ugyan egyedül járni,de mindig nyújtja a kezét vagy egyszerűen négykézlábra vágja magát és már mászik is. Az ágyra fel és az ágyról lemászást tökélyre fejlesztette,pillanatok alatt megcsinálja. Ma még az asztalra rögzített etetőszékből is kimászott,csak az apja fürgeségének köszönhető,hogy nem lett baj és nem ért földet. Pedig be volt kötve,mint mindig... És sosem gondoltam volna,de nagyobb kópénak ígérkezik,mint a nővére volt valaha. Pedig Viki sem volt soha piskóta ezen a téren. Úgyhogy felköthetem azt a bizonyos gatyát :)
És pár kép tegnapról és máról:





hála a VGÜ gyorsaságának,már jó fél méteres,javában virágzó parlagfüvet irtottak ki az elmúlt héten. Hiszen a 1,5 hónapnyi fűnyírási szünet alatt jól megnőttek. Napokig száraz,szeles idő volt. Így most prüszkölök és közben szétharapdálom a nyelvem,folyik az orrom és,mint minden hirtelen jelentkező nagyobb allergiás időszak elején: náthás is lettem,nemcsak szénanáthás. De majdcsak elmúlik,kisangyalként szedem a gyógyszerem,hogy ne tartson soká.

szállnak a napok

Nem is tudom,hogy most nagyon sok minden történt és amiatt nem írtam vagy éppen fordítva...az az egy biztos,hogy nagyon nehezen viselem,hogy nincs fényképezőgépem. Azonban az én drága párom 9. évfordulónkra megajándékoz egy géppel,amit elvileg holnap szállítanak házhoz. Be vagyok sózva. :)

9 év...2001. augusztusában egy barátnőm mutatott be minket egymásnak. Gondolom akkor utólag megbánta,hiszen neki is tetszett :) Azonban mi rögtön egy hullámhosszra kerültünk,és hosszan beszélgettünk. Még a kutyája,drága emlékű Zico is kinézett magának,el is akarta velem hálni a friss ismerettséget.Így a lakótelep közönségének bemutattunk egy 2 ember 1 kutya felállású táncot. A szép, nagy staffi mancsa derekamon, az ő háta mögött pedig a párom.Jó ideig keringtünk össze- vissza,mire rájött a kutymorgóm,hogy nem lehet velem kanost-szukást játszani :) Soha előtte nem hittem volna,hogy félelem nélkül teszem az alkarom egy pitbull szájába,de vele megtettem.Együtt szotyiztunk az ágyon és jó ideig köztünk horkolt éjszakánként (gyakoroltunk a gyerekre,úgy látszik),majd aznap,mikor eljegyeztük egymást,elütötte egy autó... ővele kezdődött minden,aztán,mikor már sínen voltunk,elment. Hiányzik,nagyon jó kutya volt, aki rajongott a gazdájáért,de,ha Kincsem engem csiklandozott és én hangosan sikítozva nevettem,akkor engem védett s közénk állt.
Visszatérve a témához: a beszélgetés másnapján a barátnőm házában egy újabb hosszú és jó beszélgetést csókkal zártunk-ekkortól számoljuk közös életünket: 2001.augusztus 10.
Majd,ha lesz rá egy kis időm,előszedem a régi képeket :)

Ennyit rólunk és akkor a lányok:
Mint egész nyáron,most is az oviudvar és a házunk mögötti placc és ott a pancsi a nyerő.
Viki kapott Aputól egy rózsaszín rollert,amitől nagyon boldog,mert régóta vágyott rá :)

Nagyon sokat fejlődött a rajztudása,egyre szebb virágokat és szívecskéket rajzol.A hisztijeinek száma természetesen nagyon függ az én hangulatomtól,ami sajnos nem kicsit emlékeztet hullámvasútra.De talán most már jobb lesz,hiszen hazajött Apu,vége a külföldi munkának.Hiányzott mindenkinek.

Dóri ugyan tud menni önállóan,de mindig nyújtja a kezét,így egy kézen fogva sétálgat,de úgy már-már szalad néha. Mostanában sokat integet,amikor alkalma van rá.Azaz,ha meglát valakit,már integet is :)

akárcsak annak idején Viki, ő is,ha valahova gyorsan el akar jutni,térdre vágja magát és rohamtempóban mászik :) Ha valamit kinéz magának,el nem lehet tántorítani,ha a másik végébe is viszem a helynek,ahol vagyunk,akkor is visszamegy. Nem jelent akadályt az ágyunk,le és fel mászik pillanatok alatt, már felmászik a kinti padra-asztalra is.De néha
percekig elmatat egy-egy dologgal. Mostanában pl szakirodalmat olvas,amit nem lehet elég korán elkezdeni :)
Hozzátáplálásban úgy döntöttem,hogy ideje nem külön főzni neki,hanem a mienkből kap enni.Ha nagyon fűszeres vagy olyan van benne,amit nem adok még ,akkor előbb kiveszem és úgy kapja-pl a tejfölös habarás előtt,ha olyan az étel. Zöldségek,gyümölcsök nagy részét már eszi, amit ilyen korban lehet. Tejjel,tojásfehérjével megvárom az egy évet. Aprómagvassal a 1,5 évet,mogyoróval meg minimum 2 évet,miután én egy-két hete 3 szem mogyorótól rondán rosszul lettem,fulladtam tőle,csak a nagy dózisú Ca segített.
Nem kell neki pépesíteni,de mindent megeszik.Ha üveges bébiételt kap,azt is,ha saját főztöt,villával durvára törve,azt is.És szeret kézbevehető ételeket rágcsálni.Mára előbújt a 4. foga is, és még 4-nél duzzadt az ínye. Így az aló egyesek és felső kettesek vannak kint.

Tudnak már közösen játszani a lányok egyre több mindent,hiszen Dóri már nem olyan ingatag. Viki szereti "megenni " a pocakját,amin Dorka hangosan kacag. Szoktak labdázni- Dóri visszagurítja,építőkockázni és Duplóval legózni. És legkedvesebb játék a hangosan nevetve kergetőzés.Természetesen négykézláb mászva.De egymás mellett is jól eljátszanak.


Mindketten nagyon féltékenyek,ha a másikkal foglalkozunk,aztán mégis összebújva alszanak...
Keddtől pedig: nekem a Balaton a Riviéra... :) és,ha minden igaz,onnan már nem telefonos képekkel jövök :)