lányokról

Már régóta le kellett volna már írnom, hogy mennyire bátor az én nagylányom. Be kell vallanom,hogy nem tudom honnan tanulta, örökölte ezt a fajta bátorságot. Mindig is ez jellemezte. Ha olyan dolgot kell csinálnia, amit nem ismer, amitől tart vagy fél, ha nyugodt hangon elmagyarázzák neki mi is a helyzet, akkor ő aztán néha félve ugyan, de nekivág. Aztán nem egyszer fordul elő, hogy élvezi is :) Nem nagy dolgokra kell ám gondolni, hanem mindennaposakra, egyszerűekre. Tökéletes példa volt erre a balatoni nyaralás. Amennyire bátran ment bele tavaly nyáron, annyira megrettent idén- hiába volt jó 20 cm-rel alacsonyabb víz, mint tavaly, mégis nehezen akart belemenni. Majd mikor mégis belement, félt bevizezni a fejét, nem mert beugrani, nem mert becsúszni a vízbe a vízibicikli csúszdájáról, hiába látta, hogy a példakép unokatesója milyen bátran teszi mindezeket (igaz, ő évek óta barátságban van a nagy vizekkel, Viki csak 3-4x volt kádnál nagyobb vízben). Majd minden félelmét legyőzve mindezeket megpróbálta. A lubickolást később nagyon élvezte már, azért a merüléssel kapcsolatos dolgok még nem jöttek be neki, de akkor is: megpróbálta, meg merte tenni. De mondhatnám példának a szurikat, amikben nagy előrelépés volt ez, hiszen eddig vonyítva bújt a rendelő sarkába :D Sok kis apró  dolog volt az elmúlt időszakban, amikor ez a gondolat eszembe jutott. Szégyen, de én pont az ellenkezője vagyok, piszok módon menekülök az akadályok elől sokszor és inkább meghátrálok az utolsó pillanatban. De azért haladok, tanulok az én kis lánykámtól. Nekem való terepgyakorlat a gyereknevelés, hiszen itt nem lehet megfutamodni dolgok elől :)

Dóri pedig kis utánzóművész. Mindenben a nővére nyomdokaiban jár. Még Viki nyafogós, hisztis sírását is utánozza, akár van köze annak okához akár nincs :D És azt nem mondhatnám, hogy nem ismeri a NEM szót...használja sokat :D meghallani már nem annyira szokta :D
Tegnapi újdonság, hogy nála is elkezdődött az alvás előtti kifogások gyártása. Vicces, hiszen még nem beszél rendesen. És, ha valaki nem tudná, mi az előnye annak, hogy  a 2 éves gyerek még el sem indult a szobatisztaság útján, akkor elárulom: 2 elemmel szűkül a repertoár: nincs benne a felsorolásban a "pisilni kell, kakilni kell" . Így tegnap miután hosszú percekig mutogatta a takaróján lévő Csőrikét és a lepedő pingvinjeit, elkezdte: "inni ké'", "nyami" és ami a kedvencem lett: "puci papának". De bővítette a dolgot: köhögéssel, a szájába, majd a gyógyszeres dobozra mutogatva magyarázta, hogy nem adtam be neki a köhögés elleni szirupot éjjelre :) a kis gondos :)

Manósarok

Tegnap nagy szobacserében voltunk. Mivel eddig a kisebb szobában aludtunk, ahol az ablak közvetlen az ágy fölött van és nem egyszerű menet kinyitni, pedig hát a köhögés miatt jobb, ha éjjel is tudok szellőztetni, ha kell. Így átrendeztük a két szobát és gondoltam mindezt összekötöm azzal, hogy Dóri ne mellettem aludjon, hanem inkább Viki mellett, külön ágyon. Felmerült bennem,hogy a vissza-visszatérő éjjeli pisigondoknak nem lehet-e ez is oka, hogy ő külön ágyban aludt, mi meg együtt Dórival a nagyon...Az már lassan 6 éve mellékes kérdés,hogy csak jó lenne néha gyerekmentes ágyban aludnom :D
Azért abban majdnem biztos voltam, hogyha szopival búcsúzunk este, ő nagyon jól ellesz a nővére mellet és én leszek az, aki egész éjjel sasol, hogy mi van vele. És a megérzésem nem csalt :D
Végigaludta az éjjelt, csak reggel, az ébresztés előtt 10 perccel jött át az én ágyamba. Viki változatlanul jól aludt :)

tökös-almás sütemény

"Van-e otthon sütőtök?
Sül-e abban sütőtök?
Lesz ebéd tök ételes?
Finom, sőt tökéletes." 

(Nyulász Péter: Zsubatta!)

Egy új recepttel térek vissza a blogoláshoz. Azaz nem hiszem,hogy én fedeztem fel a spanyol viaszt vagy akárcsak ezt a sütit, de számomra új és mintegy szikraként pattant ki a fejemből ma :)
Ma a piacon járva vettünk egy jó 2,5 kg-os sütőtököt. Vacsorára megsütöttük. Krémesen puha és mézédes lett :) azonban rengeteg. Mivel holnap jó társaságba készülök és szeretnék vinni valami finomat, gondoltam összekötöm a kettőt és csinálok a megszokott kelt tészta receptemmel egy tökös-almás kalácsot. Még sül, mire megírom a receptet, talán kész is lesz :)
Szóval így alakult a recept- most kivételesen mértem, hogy legyen egy viszonyítási alap,ha ismételni szeretném :)

tészta:
50dkg liszt - (nálam ez most: 30 dkg Graham, 15 dkg tönkölykorpával kevert finomliszt, 5 dkg kukoricaliszt)
3 dl langyos- meleg (növényi) tej
10 dkg sütőmargarin
csipet só
fél kocka élesztő
1 ek méz- hogy megkeljen, cukor helyett
töltelék:
40 dkg reszelt alma
40dkg sült sütőtök püré
1 ek méz- az aromája miatt,mert édesítésre nem igazán szorult :)
1 ek (teljes kiőrlésű tönköly) búzadara
+ a tésztára szórva:
1-1 ek étkezési keményítő

Ha nem lennék rá allergiás, tennék a töltelékbe darált diót is, az biztos és amikor leveszem a fóliát, kennék vágott diós mézet a tetejére, azzal sütném a végén.
Nem részletezem a receptet, a tésztát összeállítottam, meggyúrtam. A megkelt, majd párszor átgyúrt és újrakelesztett tésztát én két részre osztottam, ez az adag a két fém őzgerinc formámba tökéletesen illik. Kinyújtottam, leszórtam 1-1 ek keményítővel, rákentem a tölteléket, feltekertem és a formába téve, alufóliával letakarva megsütöttem. Időt és hőfokot nem írok, nem hiszem, hogy sok embernek van 60 éves, lábas gáztűzhelye, ami féloldalasan, főleg felül süt, úgyhogy sokat nem érnétek vele :D
A végeredmény szokás szerint a tetején kissé megégett, de most szerencsére csak olyan részen, amit könnyen levághatok, ha már kihűlt :)

Az új, őszi hátteret köszönöm Áginak!

Idén is: Segítsüti!

Segítsüti van ebben az évben is :) A linken a már futó árverést láthatjátok :)
Idei támogatottjuk a Szemem Fénye Alapítvány lesz, akiknek több éves előkészítő tevékenysége után idén nyílt meg Pécsett az első gyermekhospice háza, a Dóri-ház, ahol az életet megrövidítő betegségben szenvedő gyermekek és fiatalok, valamint családtagjaik állandó gondoskodást kaphatnak. Ezt nem sokkal később a második, a törökbálinti Tábitha-ház is követte. A Segítsüti őszi akciója keretében befolyó összegből a két gyermekhospice ház számára terveznek a gyermekek ottlétét, ápolását megkönnyítő orvosi műszereket, eszközöket és egyéb szükséges cikkeket beszerezni.

Ez a kezdeményezés adta az alapötletet anno a két segítő blogunkhoz  :)
( nagy álmom egyszer az alkotó bloggerek közé kerülni...de szép is lene :)  )

minek is nevezzelek...szókincs(??:D)

hát Dorkánál azért még erős túlzás erről beszélni, bár eléggé beindult a beszéd végre.
A teljesség igénye nélkül:
-NEM NEM és NEM - érdekes,az igent nem mondja :D
-(V)iki, papa, anya, Kati(ka)
-add ide
- cici- ez jelenti a cicit, hogy szopizni szeretne, meg az összes többi innivalót :D
- inni - ha rászólok, hogy ez nem cici, ez innivaló, rávágja büszkén, hogy inni
-enni, hamm, nyamm ,kaja
-gyere ki, gyere be, gyere már
- aludni
-megyek (ma hangzott el az első valódi mondata: nem,nem megyek aludni! /bár nála az első szó inkább mondat volt anno: add ide cici!/)
- kutya, vuvu
-cica
-cin (és Cini, a nagy Kedvenc)
- kéjem
-kakajó
-mese
-új kedvenc a pipííí, ami a pisi lenne...de soha nem a kellő időben mondja, csak játékból...
-kaka
- bili (de társa a nem... fejét ingatva áll a bili fölött, hogy nem, bili nem :D ennyit a szobatisztaságról)

-hinta palinta meg iiintaa
- pancsi - pancsi a Balatonban lubickolás, a kádban, a lavórban és a kézmosás, de az is, ha kiönti az asztalra a pohár vizet és tapicskol benne :D
- fagyi, csoki (utóbbiból kb havi 2 kockát kap, de valamiért fontos szó)
mások hosszú listájához képest igencsak csekélyke ez, de hát Dóri tökéletesen megérteti magát babanyelven még, már amikor nem kezd csapkodni és sírni amiatt, hogy nem értjük meg AZONNAL. 

elmaradt beszámolók

vajon mennyire megy ez majd időrendben? Azért próbálom összeszedni a dolgot, közben itt sistereg a fülembe a tüzijáték hangja :) sosem izgatott igazán, be kell vallanom, jobban félek én a hangjától ahhoz, hogy értékeljem a látványt. Tv-ből meg azért mégsem az igazi...
Elsőként legyen szó a Corvin sétányon lévő hétvégi bábozásról :) Nagyon jó kis mulatság volt, eddig a hétvégéig minden szombat-vasárnap voltak, mi sajnos csak az elsőre jutottunk el. Volt arcfestés, lufihajtogatás - Vikit ez a kettő érdekelte a legjobban egészen addig, míg a bábjáték el nem kezdődött. Onnantól, mindhárom kis előadásra figyelt, minden idegszálával :) Ő az a fajta gyerek, akinek öröm lehet játszani, hiszen mindenben benne van, reagál arra, amit a színpadról mondanak neki. Ami külön jó, hogy a dalok és a mesék is megmaradtak a kis fejében azóta is :) A képekről látszik az is, hogy mindent kipróbált, a horgászást, a nagy fatalpat, a teknőhintát, a hatalmas fa kirakót is. Teszteltük a húzós nyerges...izét és megpróbált felállni a gólyalábakra is, de egyikhez sem voltam megfelelő segítség, úgyhogy maradt a többi játék. Nagyon ügyesen dobálta a karikákat a faágas táblára, sokat rá is dobott az ágakra. Csodás pillangót festettek az arcára, nagyon tetszett neki :)
Dorka is élvezte a mókát, de ő inkább Papával rohangált fel s alá, néha megállt tátott szájjal a színpad előtt, Cinit szorongatva, majd szaladt tovább :)
Voltunk az Állatkertben, hiszen Dorka tavaly májusban sokat még nem látott belőle, és amit látott is, valljuk be nem igazán érthette :D  És nem utolsó indok volt az sem, hogy annnnyiszor ígértem meg Vikinek, hogy elmegyünk ide újra, hogy nem lehetett tovább halogatni, kihasználtuk a 145. szülinapos akciót  :) Sok használható fotó itt nem készült, hiszen mindkét lány visongva a gyönyörűségtől rohangált fel s alá. Dorka a elején olyan lelkes volt, hogy minden állatnál odaszaladt Papához, kézen fogta és mondta, hogy Papa gyeje és mutogatta, hogy ő mi szépet látott. Aztán a nagy lendület ezt 3.-4. állatnál elsöpörte, de ahhoz jó volt, hogy Papa kellően meghatódjon :) Viki 2x is bement az állatsimogatóba, nagyon élvezte. Mindkettejüknek tetszett persze a fóka show is. Utána jól érezték magukat a ligetben lévő játszótéren is.



A nyirkos, hideg, novemberinek kellemes időt nagyjából a lakásban töltöttük... Aztán amikor melegebb lett, elmentünk rokonokkal Zamárdiba / ahol tavaly is voltunk/- azaz jobban mondva Szántódra. A víz kellemes volt, pedig lehűlt jócskán (hű, most milyen nagyon fincsi lehet...) Idén nem voltak kutyák és kocsi híján kimaradt a siófoki út és a hajókázás is, de arra 4 napra épp elég volt a fürdés, fagyizás és a lányoknak most is volt cirkusz. Dorka valami rekordra játszhatott, mert bár 5,5 éve van gyerekem, ennyi veszélyhelyzet nem adódott még az évek alatt, mint ezen a hosszú hétvégén. Első este jött velem, mikor fényképezni akartam a naplementét. Kavicsokat dobált a vízbe. Végig kellemetlen érzésem volt, nem egyszer fogtam meg őt a ruhájánál, mert túl lelkesen hajolt a víz fölé. Majd mikor szóltam, hogy ez lesz az utolsó dobás, rohant a stég felé, fejével nemet rázva és az utolsó lépésnél megbotlott... levegőben megfordult és hátára érkezett a vízbe. Az ijedtségen kívül más nem történt- másnap is csak rám volt hatással az eset, ő ugyanúgy ment a vízhez, mint azelőtt. A víz sekély volt, lemerülni nem volt ideje, már ki is vettem őt. A következő napokban szedtem ki belőle kullancsot - hogy az milyen icipici mielőtt megszívja magát... -, szedtem ki a szájából éppen bekapcsolt falilámpa kapcsolóját, vettem el tőle nagy kést, szedtem ki őt összedőlt fa kempingszék alól. És nem azért, mert nem figyeltem rá. A ház nem babákra tervezett és itt jön a szöveg, amitől sokan falnak mennek, de csak egy pillanatra fordultam el...A lényeg, hogy megúszta baj nélkül a nyaralást, az utolsó napon még a vízbe is hajlandó volt bejönni velem, nagyokat sikongva kacagott- órákig csengett a bal fülem a pancsolás után :D Hazaindulás előtt volt még egy nagy fürdés, zuhany, napon szárítkozás, a nagylányok közt összeveszés, ahogy annak lennie kell. Nem csoda,hogy a vonaton mindketten elaludtak :)A nyaralás előtti éjszakán varrtam a lányoknak 1-1 fejkendőt. Egy megvett, majd nem használt, nagyon áttetsző almazöld blúzból készültek. Jó szolgálatot tettek a nagy napsütésben :)
Amit már régóta le akartam írni: Dorka mostanában mindent meg akar mutatni Papának. Legyen szó élményről - játék, Vikivel nagy móka vagy pl az Állatkert - vagy ruháról, hajcsatról. Kézen fog vagy anélkül szalad Papához, azzal a Papa felkiáltással, aminek a hangsúlyában benne van, hogy "Papa, látod ez milyen jó /csinos/aranyos?"  :) Ma nagyot mókázott szopi közben és még ezt az élményt is meg akarta volna mutatni a nagyapjának :) A legtündéribb talán az volt, amiből az is kiderült, hogy nagyon empatikus lélek: Viki megmutatta nekem, hogy feltörte lábát a szandál. Dóri is odajött megnézni, majd megsimogatta fölötte Viki bokáját, kedvesen mondta neki, hogy "Iki", majd szaladt Papához, gagyogva-mutogatva, néha beleszúrva, hogy "Iki" és így elmondta neki, hogy Vikivel mi történt. A hangsúlyból egyértelmű volt, hogy sajnálja a nővérét. Aztán nem utolsó az a történés sem, hogy azt hiszem elkezdődött a dackorszak... egyre gyakrabban van, hogy testi okok nélkül sírja el magát, dühöng (földhöz vágja magát, tárgyakat dobál, csapkod, harap). Eddig tudható volt, hogy éhes, álmos vagy beteg lesz. De most már ezek nélkül is sűrűn előfordul. Ami viszont engem meghat kicsit és nemigazán tudok érdemben kezdeni vele semmit, hogyha ő okoz fájdalmat és az illető felszisszen, ha kedvesen rászólok, hogy hagyjon abba valamit- ma pl a széttört, majd megjavított ágyon ugrálást...- akkor is úgy sírja el magát, mintha legalábbis megütöttük volna vagy a lelkébe tipornánk...Most a nagy melegben alig eszik, cserébe viszont rengeteget szopizik még.
Vikit beírattuk a körzeti oviba. Amiről kiderült, hogy waldorfos módszerekkel dolgoznak, így nagyon örülök, hogy ide fog járni. Nagyon várja már a kezdést. Készül az új oviszsák és tornazsák. Előbbi majdnem kész már :) Elhatározta, hogy készít valami szépet a régi óvónéniknek és csoporttársaknak, amit postán elküldünk nekik, valamint megkért, hogy videóüzenetben had mondjon el egy verset vagy mondókát, meg azt, mennyire szereti őket, hiányoznak. Drága tündérem, remélem zökkenőmentesen beilleszkedik majd az új csoportba is. Szerencsére vegyes életkorúak a csoportok, úgyhogy valószínűleg nem ő lesz az egyetlen új. A régi oviban is vegyes csoportban volt. Nagy fejlődés, hogy éjjeli kicipelés nélkül száraz az ágy reggel, de volt olyan, hogy felkelt és szólt, hogy pisilnie kell :)
Rólam annyit, hogy megy a lassú súlyvesztés tovább. Az elmúlt pár napban kellemetlen társaságom volt: tüsszögőrohamos allergia és mozgásra hányingeres,agyamkiesős migrén. mára már csak az előbbi van szerencsére. A parlagfű monnyon le!
Jól van, mára ennyi, befejezem a regényt, úgyis folytatásos :D

hamarosan :)

El vagyok már megint maradva, pedig annyi mindenről akartam írni. Hiszen voltunk Állatkertben, a Balatonnál és sok minden történt lányokkal is. De most éppen dögrováson vagyok, tüsszögőrohamos allergia és "minden mozdulatra ki akar esni az agyam és hánynom kell" migrén kínoz napok óta- fincsi kis páros, mondhatom. És ilyenkor derül ki,mekkora segítség is az én drága apukám a lányoknál :)
Hamarosan írok hosszabban, válogatok képeket is :)
Élvezzétek ami a nyárból még hátravan!