szerelem

Elérkezett ez a pillanat is. Dorka ma ömlengeni kezdett, lelkesedve a mai Emiékhez tett látogatásunk miatt:
"tudod, te kivel fogsz táncolni? Papával. És Lackó tudod kivel fog táncolni? Emesével! Én meg Marcival fogok táncolni. Szerelmes vagyok a Marciba, meg a Misikébe, aki a Villő barátja!"



Némi játék után visszaszaladt hozzám:  "Anyu, mi lesz, ha ma du megcsókolom Marcit? De a száján!"

Gondolom, ezt Marcival kell tisztáznia :D

Tavaszolás

Beindult :) Annyira vártam már, nagyon komoly napfényelvonási tüneteim voltak márciusban. Mint olyan sokaknak körülöttem. Volt bennem félsz is, hiszen nekem a tavasz az mindig könnyfátylon át érkezik, általában allergiától fuldoklom, de az idei hosszú tél segített, úgy néz ki. Idén még pár tüsszentőrohamon kívül semmi nem volt. Lehet segít a munkahely szűrt- egyes részeken steril- levegője is, nem tudom, de a lényeg, hogy régóta először igazán élvezem a tavaszt :) Hogy a lányoknak mennyire kellett már a sok szabadban  hancúrozás, azt nem is kell mondanom. Mert errefelé a tél vége nagyon piszkos volt, nem alkalmas kinti játékra.
Most találtunk egy három részből álló játszóteret a közelben, van mindkét lánykának megfelelő részleg, jól elvannak ott órákig. És hát elérkezett a parki játékok ideje is, amikor csak lehet megyünk valami nagy zöld terepre, szaladgáljanak csak a kis gidáim :)

Az oviban igencsak elszomorodtak a hírtől, hogy költözünk és ovit váltunk. Aranyosak nagyon, tervezem, hogy horgolok nekik valami apró búcsúajándékot. Dorkával megnéztük az új ovit és tetszett neki :)
Az iskola még kétséges, remélem hamar elrendeződik az is.
 Vikinek a suli változatlan, a készségtárgyakból egészen jó, a matek az utolsó érékelés alapján nem annyira szuper már, de gyakorlással fejleszthető, még mindig nagyon szeleburdi, meglehetősen trehány (anyai örökség...), ez utóbbin is közösen dolgozunk, javulást kell elérnünk mindkettőnknek. Sokat nőtt mostanában, most 117 cm és 22 kg. Korosztályában picike, de magához képest sokat nőtt.
Dorka hatalmas figura. Mindent verő beszélőkével van megáldva, egy pillanatra fogja csak be a száját, míg az imádott kajái közül valamit a szájába tesz. Aztán folytatja. Hatalmas az étvágya, mindent megeszik amit elé teszek, de még mindig kikérdez, hogy tejes-e, eheti-e. Édesem. Folyton kópéságokon jár az agya :D
Ő is nőtt és ő is apró még a korosztályában: 93 cm és 13,5 kg.

A 8. tavaszom anyám nélkül és az első a nagymamám nélkül. Egy hete lett volna Nagyi 91 éves. Fura, hogy most nem volt nagy családi ünneplés ,mint minden évben...Remélem jövőre azért folytatódik a születésnapján  ez a hagyomány.
Ami még más, 2 hete már nem vagyok huszonéves :D  Nem mondom, hogy bármit másként élek meg, bár riasztgattak ilyennel :P , de azért fura, hogy 30 vagyok. Őszintén szólva még az is "meglep" néha, hogy gyerekeim vannak, pedig arra lett volna már majd'  8 évem,hogy megszokjam :) Idén is munkával ünnepeltem a szülinapomon, bár csak éjjel dolgoztam és ennél nagyobb ajándék úgysem kell, minthogy van munkahelyem.
Ha már itt tartok, nagyon tetszik az új munkahely, életemben még ennyi biztató szót nem kaptam idegenektől, ennyi kedvességet és dicséretet, nagyon jól esik, örömmel megyek be dolgozni- most épp egy kisebb kényszerpihenőn vagyok, de hamarosan újra csatasorba állok.

Mostanában kicsit többet horgolok, sikerült befejeznem a sógornőm kendőjét, és elég gyorsan összehoztam a lányoknak egy-egy fejkendőt, Dóriét kb 2,5, Vikiét kevesebb, mint 2 óra alatt, igaz kicsik és totál egyszerű a mintájuk.  Most a napokban még hajpántot tervezek nekik, vastagabbat és alul gombbal záródót, hogy alakítható legyen, ha kell.
Remélem hasonló folytatása lesz a tavasznak időjárásban,mint amilyen most, mert akkor a lehető legtöbb szabadtéri programot tudunk tervezni a lányokkal, barátokkal.

Változások

Legelső változás: van újra munkám :) . Méghozzá olyan, ahol egészen jól meg is fizetik, ha dolgozom. Folyamatos műszakban járok, pár alkalommal még csak nappalra, majd aztán egy nappal- egy éjszaka, 2 nap pihi lesz. Ami ijesztő és vonzó is: egy műszakban nagyon komoly összetartás van, remélem bevesznek a közösségükbe. Eddig úgy tűnik, bekerülhetek :) Ezzel a munkarenddel sokat tudok a lányokkal lenni, ha belerázódtam már, levenni apukám válláról a terhet. Igaz, a nappalos műszak előtt gyermeki időben lövöm fel a bilit, korai a 4. 15-ös kelés :)

Másik pedig a tanév végén lesz: költözünk újra, végre el a mocskos betondzsungelből, ahol nem tudom a gyerekeket kivinni játszani, mert mindenhol beton van  és kosz. Kimegyünk a belvárosból külső kerületbe, az  ablakból egy zöld részre látok, játszótérrel, bicajozásra és görkorizásra alkalmas járdákkal. Az ovi ott van 2 percre, suli még kérdéses, csak akkor váltok, ha találok olyan szupert, ami Vikinek is tetszene és megéri érte változtatni újra, mert nagyon nem akarom őt mozgatni semerre. De ez a suli ahova most jár, nagyon messze van és igencsak poroszos, itt pedig lehetnének barátai, akikkel együtt lehet suli után is, mert ott könnyebben szervezhető program, mint itt, ahol most vagyunk. Hiszen ekkorka lakásba egy emberrel több sem fér már, esszük egymás idegeit, senkinek nincs egy saját zuga, ahova elbújhatna nyugiban. Az új helyen pedig 3 szoba lesz, külön wc és fürdő, nagyon barátságosra, szépre felújított lakás, igazán gyerek és szülőbarátra felszerelt, fényes, kedves.
Van időnk költözésig kifesteni itt, kilomolni a cuccainkat.
Az ovit sajnálom, nagyon szereti Dóri és nagyon szeretik itt. De a barátnőm- akinek a lakásába költözünk- azt mondja, szuper óvónőkkel lesz Dorka, ha sikerül elintézni, hogy a fia helyére menjen a csoportba. Úgyhogy azzal nem lesz gond.
Közelben laknak majd a nagynénéim és a legkedvesebb unokatesóm is, talán gyakrabban látjuk egymást az évi 2-nél...
A  lányok várják nagyon a költözést, csak azt sajnálják ők is, hogy így bizony Emiékkel nem fognak egyhamar találkozni...

Nagymama

Nagy sétából értünk haza, Viki matek házit ír itt mellettem, gondoltam én pedig irkálok kicsit :)

Nagyon sokat gondolok a Nagyira.  Bármennyire is idős (91) éve volt, akkor is nagyon fáj az elvesztése. Nagy hatással volt az életemre az ahogy élt, amiket mesélt, amiket én magam tapasztaltam és persze az,amit róla mesélt az édesanyám és az ő húga. Fura volt látni nagyi nővérét, a  92 éves Sári nénit, aki olyan fitt és szép, hogy sokan 70 évesen is csak álmodnak erről. Végigállta a megemlékezést, majd a temetést is. ( Igaz, úrihölgyként könnyebb fittnek maradni, mind több állásban,több műszakban 3 gyerekkel nagymamámnak volt. De ezt már csak családi keserűség mondatja velem. ) Hihetetlen, hogy tudta a nevünket, pedig a nagyi unokái, dédunokái nem nagyon találkoztak még vele...
A nagymama erős, akaratos, makacs asszony volt, tele szeretettel, tettvággyal. Arra tette az életét, hogy a gyermekeinek jobb legyen, mint neki.  A 4 elemit végzett asszonynak lettek szakképzett, érettségizett gyermekei és egy középiskolai tanár is (az édesapám). Hogyan nevelte a gyermekeit? Azt hiszem a legtöbbet egy történet mondhat erről. Édesapám nyolcadikban szabad idejében a Bosnyákon dolgozott rakodóként. Nem adta ám le a keresetét. Hanem egy szép napon becsengettek a lakásukba a szállítók. Hoztak egy tárcsás mosógépet G. Irén részére (aki akkoriban 3 műszakban dolgozott a textilgyár festőosztályán , majd utána takarított ugyanott még egy fél műszakot). Apukám a keresetéből vette, hogy segítse az édesanyját. Nem kérte tőle, nem azért tette, mert nagyi panaszkodott volna, hogy milyen nehéz 4 ember koszos ruháját kézzel mosni. Hanem mert látta, hogy neki nehéz és ezért segíteni akart. Ezt látta természetesnek az édesanyjától tanulva, méghozzá példából, mindennapi tettekből okulva, nem szavakból, példabeszédekből. És ezt a történetet honnan tudom? No, nem apukámtól, hanem nagyi mesélte MINDEN alkalommal, amikor csak meglátogattam. Elmondhatatlanul büszke volt a gyermekeire, szerette, figyelte az unokáit, dédunokáit, örült az ükunokák születésének is.
Nem érezte jól magát a bőrében az utolsó hónapokban, már a baleset előtt sem. Kezdett kopni az éles ész, kopni a jó kedély. Fájt minden, hiába a gyógyszer. Talán nem hangzik szörnyen, ha azt mondom, hogy megérdemelte, hogy úgy távozzon, hogy megismerte még minden szerettét, nem vesztette el teljesen önmagát.
Ha nem a gyász jön elő, akkor csak mosolyogva tudok emlékezni Rá. Hiányzik, de büszke vagyok, hogy rokonomnak tudhatom.

Havazin

Mint ígértem, amint lesz gépem, visszatérek a blogoláshoz. És íme, ma már be is jelentkezem az új gépről :) Na nem hosszú bejegyzés ez még most, de az is meglesz hamarost :) Gyűlnek hozzá a gondolatok :)
Így elsőnek jöjjön három kép a múlt hétvégéről, amikor nagy hó esett és Emiékkel elmentünk szánkózni, hóembert építeni. Ezt a 3 képet sikerült használhatóvá varázsolni, sajnos közös gyerekképek nem sikerültek olyan jóra, így azok csak saját emlékek lesznek :)

Végre van értelme újra gépet ragadnom nekem is és visszatérni a lányok fotózásához :)

Elszakadt gombolyag...

Merthogy felvettem a fonalat, de aztán a technika nem volt a barátom itthon, így abbamaradt megint a blogírás.

 Hol tartottam? Ó igen, volt szép karácsonyunk is, egyik felében itthon, másikban a Kedveséknél voltunk, igazán bensőséges, érzelmekben (és ajándékokban) gazdag volt az ünnepünk.
Aztán nagyon vidám és békés szilveszteri bulink volt Emesééknél, igazi kellemes gyerekzsúr volt, mi felnőttek is nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek pedig kifejezetten jókedvűek és nyugisak voltak. Nagyokat kacagtak, nem vitáztak, nekünk sem kellett velük veszekedni, sőt még igazán komoly rászólásra sem emlékszem :)   
Január elején elkezdtem dolgozni, sajnos 2 hét után egy betegség félbevágta  a próbaidőt, így most optimistán annyit mondok, épp két munkahely közt vagyok.

Vikinek családi körben párszor megünnepeltük a 7. születésnapját. Sőt, tegnap este is volt még egy utószülinapozás, Emiéknél. Kapott nagyon finom kókuszos kölestortát gyertyákkal :)  
 Viki fotóst játszott :)

Dorka és Buci a Kockás fülű nyúl bűvöletében :) 
amíg a nagyok a számítógéppel játszanak
Dorka répát pucol
 Január utolsó napján kivették Dorka orrmanduláját. Már nagyon jól van, hónapok óta először mondható el, hogy nem horkol éjjel, csukott szájjal alszik. A műtét alatt kitisztították a fülét, hiába volt előtte rövid időn két antibiotikum kúrája, kapott hurutoldót, szívtuk, fújtuk az orrát, de az a cucc letapadt nagyon. A műtét gyorsan ment, gond nélkül lezajlott, az utána lévő ébredés eléggé őrjöngős volt, tartott kb 40 percig, aztán hosszú órákig aludt. Aztán ölemben telefonról mesét nézett, az ágyában rajzolgatott Néha nyafi volt, de alapvetőn jól viselte, hőemelkedése és a hurut ellenére. Ezek miatt a hétfői kontrollon kapott gyógyszert, helyre is jött teljesen. Hétfőn úgy néz ki, oviba is mehet.
 Sajnos a nagymamám nem hordhatta sokáig a kendőt amit karácsonyra adtam neki., a kórházból hazamenetel után pár nappal örökre elaludt :( Kedden lesz a temetés. Hatalmas űrt hagyott maga után az egész családban, én egész egyszerűen a példaképemet veszítettem el. Még találkoztunk a kórházban és be tudtam neki mutatni a Kedvest, aki nagyon szimpatikus volt neki :)

Fonal újrafelvétel :)

Mert valahol nagyon elvesztettem a fonalat a blogolással, de ma újrakezdem :)

Velünk minden rendben van, jó sok változás már megint, de semmi igazán rossz, jelenleg minden dolog irányítás alatt van vagy magától szépen alakul :)
 Kezdek magammal, úgyis a lányokról lesz hosszabban.  Boldog vagyok :) Kiegyensúlyozott, boldog a kapcsolatom a Kedvesemmel - 2 év társas -,  és 1 év konkrét magány után bele mertem vágni egy kapcsolatba a nyáron végre, meg is érte :))  Nagyon szeretjük egymást és együtt a lányaimat.  Szép és jó. Alig két hétig állás nélkül voltam, ebben azért benne volt a karácsonyi szünet és az újév is :) De jövő héten már kezdek egy új helyen. Fogyásom szépen alakul, már végre  6-sal kezdődik a súlyom, a nagy célt, hogy szülinapomra újra 5-sel kezdődjön, nem lehetetlen elérni  :) Még van rá 3 hónapom és a havi 3-4 kg teljesen reális szerintem  :)

Viki nagyon szereti az iskolát, igazi vásott rossz gyerek, locsi-fecsi ,  mellette tanulásra csupa piros csillag és vigyorgó szmájli van :) Szereti az edzéseket, főleg a floorballt ,  bár szeretne többet is, de majd jövőre, akkor mehet táncolni is valahova, az a nagy álma. Most már nem akarok neki újakat behozni. Következő félévtől úszni is járnak, nagyon várja :) Szépen megtanulja a kiadott verseket, sokat javult a beszédhibája és nagyon úgy tűnik, hogy leköszönt az éjjeli bepisilés is :) Mostanában nagyon féltékeny a testvérére, szerintem, ha tehetné, újra kisbaba lenne. Többször megbeszéltük, hogy Dorkára a több figyelem az allergiája miatt van, nem azért, mert jobban szeretnénk,mint őt ... Eközben pedig nagyon szereti a testvérét. Figyel rá, szeretgeti, együtt játszanak :)
Elképeszt, milyen természetességgel használja, hogy milyen gyorsan megtanulja használni a számítógépet, távirányítókat és az okostelefonokat. Valahogy meg kell tanulnom normális korlátokat szabni a dolognak, mert meg kell tanulnia ezt is, de nem szeretném, ha csak ezzel foglalkozna , bár még ez a veszély nem fenyeget, de érzem, ha tiltom, az könnyen efelé vihet, hiszen akkor még jobban érdekelné...
Hétfőn lesz 7 éves, kikötötte, hogy csak olyan tortát csinálhatok neki, amit Dorka is ehet...angyalom.

Dorkafronton az van, hogy csináltattunk egy IgG alapú ételintolerancia tesztet. Ami azt hozta ki, hogy Dorka érzékeny a tojásra, búzára, durumbúzára, zabra, árpára, rizsre, szójára, mandulára, és pisztáciára. A vizsgálatot végző cég orvosa szerint 3 hónap szigorú diéta után lassan el lehet kezdeni visszavezetni az alapanyagokat, figyelve a tüneteket. Úgyhogy most kell egy papír az ovihoz, hogy itthon megfőzhessem és bevihessük az ételét. Merthogy változatlanul nagy evő, hatalmas adagokat gyűr le, elképeszt néha :) Szerencsére a család, a Kedvesem és az Ő családja és az oviban is nagyon segítőkészek, így könnyebb sokkal. Nekikezdtünk a diétának, majd karácsony utáni rokonlátogatáson és az utána lévő héten hamar kiderült, hogy tartani kell nagyon a diétát. A rossz időszak egy kellemetlen, de alapos reggeli visszaköszönéssel végződött. De kellett az, mert utána mintha elvágták volna. Mivel itthon semmi allergénnel nem találkozik, megnyugodott a gyomra és újra alszik éjjel, elmúlt az iszonyat hisztisség is. Dacosnak dacos, de hát ez a dolga, hiszen 3 évesen kötelező annak lenni :D
Be nem áll a szája, ha egyedül van, utazni vele élmény, szórakoztatja az utazóközönséget :) Nagyon jó dumája van :)
Képek is vannak persze :)

Ősszel voltunk a Csodák Palotájában és az Állatkertben is, mindkettőt nagyon élvezték :)
   
Volt a Kedvesnél születésnapi zsúr is, Dorkáé:

 

Aztán persze karácsonyoztunk is és nagyot buliztunk Szilveszterkor, de azt külön posztban inkább :)))

És, ha már fonalat említettem a címben: az előző posztban lévő szetten kívül csak egy SBS kendő készült az utóbbi időben, ami végül a Dédi karácsonyi ajándéka lett, átadási helyszín sajnos a traumatológia, ugyanis csak úgy kapaszkodás nélkül állva úgy engedte a madárcsontú 91 éves nagymamám a kutyát magára ugrani, mint mikor nekitámaszkodik valaminek.. Látogatásunkkor megállapította, hogy a Kedves jó és megfelelő nekem :) Már jobban van, hamarosan hazaengedik.

Zárásul egy mai gyerekszáj.
Ma egész nap beszélt Dorka. Nem vicc, folyamatosan dumált, így estére már zsongott a fejem tőle, így sírást mímelve kértem, hogy hagyja kicsit abba, maradjon már csendben. Széttárta a kezét és így válaszolt :"Nehogy már sírni kezdj nekem, anya!"  Imádom :)