munka, szerelem, gyerekek

Merthogy az első kettő most valamennyire összekapcsolódik nálam.
Jól érzem magam az étteremben, szeretem csinálni és mintha kezdenék ráérezni, ráhangolódni az egészre, bár az alaposságom még bőven hagy kívánni valót maga után, de fejlődök benne azért. Lenyűgöző a vendégek sokszínűsége, szeretem az ismerős arcokat nap mint nap látni felbukkanni és jó felfedezni újakat is. Régi dolog, hogy vonzom a diliseket, így kettő is rám talált az elmúlt hónapban, de talán egyik sem visszatérő vagy inkább azt kívánom, hogy ne legyenek olyan furák, mint eddig :)
Na és a szerelem :) friss, harmatos, de írok róla, mert erős és úgy érzem tartós lesz :) Neeem, nem pasiról van szó. :P  Az új szerelem a horgolás. Minden eddigi hobbimnál jobban levett a lábamról, nagyon meg fogom tanulni, amit eddig sikerült a főnökömtől,  Patríciától megtanulnom, az nagyon tetszik és gyakorolom amikor csak időm engedi. Karácsonyig el kell készülnie 2 sapka-sál szettnek,  egy kidíszített babatakarónak és párnának és szeretnék pár babaruhát is. Aztán januártól mehet majd a kötni tanulás is, mert a lányoknak is szeretnék pulcsit, kötött tunikát csinálni. Ehhez azért kell az, hogy ne érezzem kínainak a leírásokat, csakúgy, mint a szabásmintákat varráshoz :D Amint lesz miről - és lesz mivel, mert a telefon nem az igazi ehhez - hozok fotót is.
A lányokról igazán új nincs, Viki ügyes az oviban nagyon, szépen halad a logopédussal és a fejlesztővel is. Utóbbira is logopédiai okok miatt lett szükség. Imád számolni , mostanában azt kéri, hogy tanítsam meg a számokat és betűket. Úgy néz ki, hogy talán mégis jár majd úszni, aminek nagyon örülök :)
Dóri nagyon szereti a bölcsit, kedveli a gondozónőket, nem sír se befelé se kifelé. Kezd haladni a beszéddel is, remélem beindul. Azonban kompenzál: amint hazaérek, ha ő ébren van, akkor nem kerül egy méternél messzebb tőlem :D És éjjelre beköltözött mellém az ágyba, ha 9-ig dolgozom, akkor ott alszik, mikor megjövök. Tüneményes :) De majd elmarad ez is, nem harcolok vele, Vikit meg én kompenzálom ahogy csak lehet :)

önkéntesség :)

Lilly és Madison

Hosszú kommentárt nem igényel. Szép, nagyon.
/ Ilyeneket látva eszembe jut egykori pszichológia tanárom, aki szerint csak az embernek vannak érzelmei.../

tali Patiékkal az Ikeában

mert nem találkozunk eleget munkában,  kell nekünk a vasárnap is :) Így elmentünk az Ikeába gyerekestül. Sajnos Emi, a tali harmadik felnőtt résztvevője nem tudott jönni :( Akármilyen jól is éreztük magunkat, hiányzott ő és a két lurkója is, meg jó lett volna naaaaaagy, babás pocakot nézni :) De pótoljuk :)
És akkor néhány kollázsban összefoglalva az események:
- első szemtől-szemben találkozás Rhea és Dóri közt :) eszmecsere az aktuális cipődivatról majd kissé elpilledve az ebéd és móka után :)







A játszósarokban nagy hancúr volt :)





A lovagias Robin segít Vikinek cipőt kötni :) Tüneményes páros volt, bár a végére már elfáradtak, így kicsit...hm...minket is fárasztottak :D
Testvérek:

Végül a pénztárnál:

terméktáblázatok - tejmentes termékek

Csak két linket rakok be gyorsan, ha valaki esetleg nem szeretné a csemegepultnál, hatalmas sorral a háta mögött megkérni az eladót, böngéssze már ugyan ki, van -e tejszármazék vagy más allergén az adott felvágottban vagy egyéb termékben.  Ezek közül néhányra itt a válasz: 
http://www.elelmiszerallergia.hu

http://www.taplalekallergia.hu

mézes bögrés sütemény

Ha valaki csak kicsit is ismer, nem kevéssé lepődhet meg, magam is azt tettem: így november 1-én, néhány napi baráti beszélgetés után, elkapott a karácsonyi készülődés hangulata. Ezt ötvöztem a ma esti összcsaládi nasivággyal.Így (és persze Móni receptjét alapul véve) született ez a recept:
- 500g liszt- fele graham, fele finomliszt
- 15 dkg cukor  vagy annak megfelelő xilit
- 300- 350 ml növényi tej
-  10 dkg olvasztott margarin
- 5 dkg méz vagy annak megfelelő agavé szirup
-1 cs. sütőpor

1/3-ad, max 1/2  mokkáskanálnyi mézeskalács fűszerkeverék

összekevertem a száraz anyagokat, az olvasztott margarinba belekevertem a mézet,azt beleöntöttem a langyos növényi tejbe, össszedolgoztam a száraz és a nedves anyagokat,nem túl sokat keverve és nagyobb, magas tepsiben megsütöttem, alufólia alatt, mert az én sütőm felül éget és belül nyers szokott maradni- így nem lett olyan nagyon magas, de szépen átsült mindenhol elég hamar. Amint kivettem a sütőből, még forrón átkentem egy kis mézzel a tetejét. Omlós, kissé morzsás sütit kaptam,  nagyon finom, nem fojtós :) Egy nagy bögre mézes- citromos tea mellé hűvös délutánokon ideális :)

újdonságok

Szóval az új fejezet: Múlt szerda óta dolgozom. Nagyon boldog vagyok emiatt, hiszen régóta, egyre intenzívebben kerestem munkát, de csak nem lett semmi. Éppen egy próbanapon voltam túl és telefonhíváson: szombati állásinterjút beszéltem meg, mikor hívott Pati, hogyha még munkát keresek, mehetnék hozzájuk az étterembe, ő munkaerőt keres :) méghozzá azonnali kezdéssel. Hős voltam: csak azután bőgtem el magam örömömben, hogy már túl voltam az irodai körön, ahol szerződtünk és bejelentettek :)
Másnap már munkába is álltam, nagyon tetszik a hely.
Közel van hozzánk, 5 perc alatt lassú sétával is odaérek. Tiszta.
Lelkileg nagyon jó nekem ez a váltás, hiszen biztos helyen vagyok, tartós maradhat az állás, ha rendesen teszem a dolgom és beletanulok :) Az, hogy nap mint nap új arcokat látok, hogy megismerem a törzsvendégeket, nagyon jót tesz nekem. Hogy mennyire? amióta ideköltöztünk, napi 2-3x kellett használnom az asztmapipámat. Szerda óta egyszer használtam, este, mikor kicsit 'meglevesedett' az orrom és szorított emiatt a mellkasom. De az eddig megszokott, pszichés okokból kellő puffok elmaradtak :)) De nem csupa habostorta az élet: vannak árnyoldalai is a dolognak: nagyon nehéz ellenállnom a szénhidrátban igen gazdag kínai köreteknek és a jó kis mázas csirkefalatoknak...  vinnem kellene magammal ételt, hogy ne hízzak vissza. Valószínűleg ez is lesz majd...
Egy héttel az én munkába állásom után Dóri is kezdi a dolgozót :) papa elkezdi a beszoktatást. Nagy dilemma volt az nekem, hogy mi legyen, én maximum minden 2. nap mehetnék, de jobb Dorkának az állandó ember, nem szabad váltogatni szerintem. De erről szerdán megkérdezem a bölcsivezetőt is. Akkor még mindenképpen mennem kell, hiszen magát a hivatalos részt csak én intézhetem. Remélem jól ismerem a lányomat és szeretni fogja :) És azt is, hogy rendesen tartják majd a diétáját, nem lesz gond.
Ma elég komoly beszédem volt Vikivel. Kicsit besokalltam, be kell vallanom. Kialakult az, hogy semmi nem elég. Mese, édesség, együtt töltött idő, szórakozás, pancsi...sorolhatnám. Nem tudok/tudunk annyit adni, amiért egy szimpla köszönöm járna és nem az, hogy de még...? A tetőpont az volt, hogy hisztizett, mert ő nagyon nagyon éhes, adjak neki felvágottas kenyeret, kicsi szendvicskatonákban. Megkapta, elkezdte szétosztogatni, kínálgatni, majd otthagyta a felét. Leültettem és elmondtam neki, hogy bizony vannak gyerekek, akik nem sírnak,ha lekapcsolják a mesét, mert nincs tv-jük a mesenézéshez, nem hisztiznek, hogy melyik ruha nem jó,mert nem csinos eléggé, mert alig van ruhájuk, lyukas a cipőjük. És bizony olyan is van, hogy egy gyerek egész nap annyit tud, ha tud, enni amennyit ő vacsoránál otthagyott... Biztosan nem papoltam volna neki erről, ha nem beszélgetek egy baráti párral, akik egy nyomornegyed iskolájában tanítanak és napról napra szembesülnek az élet ezen oldalával. És Viki is hallotta ezt a beszélgetést, akkor még lelkesen mondta, hogy összepakol nekik ruhákat és játékokat... Lehet nem lett volna szabad erről beszélni, mert túl fiatal és nyomasztó ez még neki...de talán nem baj, ha tudja, szerencsésebb sok-sok gyereknél...  A mégmégmég kérdésben most azt próbálom, hogy bizony csökken a kapott dolgok száma, nő a közös időnk hasznos, aktív része, nem akkor néz mesét, amikor tudunk együtt játszani stb és akkor kap majd újból normálisan tárgyi dolgokat, amikor megbecsüli amit kap és, ha legalább mutatja, hogy valóban érti- adok-kapok játszma ez.

Új fejezet

Mármint az életemben, életünkben. Holnaptól :) És jó fejezet jön !
Részletekről maaaaajd :)