Augusztusi élményözön

Így majd' szeptember közepén  ideje pótolnom az elmaradást :)

Aug. 5-én ellátogattunk Emiékhez, ahol Timiékkel együtt tartottunk egy búcsútalit. Volt 9 gyerek- Emi 3 fia, Timi 3 fia+ unokaöccse és az én 2 lányom. Medencés kertibuli volt, nagyon élvezték a gyerekek is és mi is tudtunk beszélgetni jókat. Nagyon finom ebédet főzött Emi és nagyszerű kecsketejes szappanokat kaptunk Timitől.

A lányok a srácokkal

csapatképek

Azóta Emiék már Angliában vannak otthon, igen szépen  berendezett házban, naponta újat felfedezve a környéken :) /látva a képeit és olvasva a beszámolóit, egyre jobban hiányoznak :( /

Aztán hónap közepén elmentünk egy hétre Szántódra. Nagyon jó időt fogtunk ki, pont a nagy kánikula utáni hét, benne 1-2 borongósabb nappal, de jó meleg volt és finom a víz, igaz főleg délutánra mertünk belemenni.
Hétfőtől csütörtökig négyesben voltunk. Első este elmentünk bevásárolni, hazafelé kikukkantottunk a partra, meglesni a naplementét és találkoztunk igen jól szocializálódott hattyúkkal is :)

Másnap kiderült, hogy Viki tavaly óta igencsak vízicsibe lett, már majdnem azt mondhatom, hogy tud úszni. Egy alkalommal sem akart semmi segédeszközt, max. a csónakkal és a matraccal bohóckodott. Dorka idén is óvatos duhaj volt, az utolsó napokig nehezen barátkozott a vízzel, úrihölgyként napozott a matracon a vízben lebegve vagy a macijában pancsolt.
A hűvösebb napon, szerdán elmentünk egy kis kirándulásra,  komppal Tihanyba, ott kisvasúttal fel az Apátságba, onnan gyönyörködtünk a csodaszép balatoni tájban. Majd busszal elmentünk Balatonfüredre, ott a part melletti sétányon nézelődtünk a vásárban, a lányok ámuldoztak a rengeteg kacsa és hattyú láttán. Szép nap volt, senkit nem kellett altatni a végére :)
Aztán megjött a család többi tagja, a testvérem a sógornőmmel és a lánya. Az egyetlen  gond az a két nagyobb lány közti állandó harc volt, elég fárasztó a felnőtteknek és bevallom, eléggé lehangoló. Remélem jövő nyárra sokat változnak ezen a téren. Mindkettő okos, kedves és aranyos lány. Elvileg szeretik egymást, de ez ritkán látszik sajnos és a legrosszabbat hozzák ki egymásból, messze Dorka tűnik a legokosabbnak a maga kevesebb, mint 4 évével.

Együtt

Dorka

Viki

a nagy sportválasztó? :D

Kedveseim

Augusztus 20-át már otthon töltöttük, 23-án pedig már dolgoztam. Az utolsó hét természetesen a tanévkezdés izgalmával volt átitatva, nagyon várták a lányok.

Amennyi időt lehet, a szabadban töltünk, a ház előtti részen vagy a környék valamelyik játszóterén, de néha jobb itthon rajzolgatni, vagy pihenés közben együtt mesét nézni.

Igazán mozgalmas, kellemes hónap volt :)

Első szerelem- folyt köv.

Holnap megyünk Emiékhez gyerekestül. Viki közölte Dorkával, hogy azután bizony nem találkozik többet Marcival, mert ők elköltöznek Angliába és az naaaagyon messze van, sokára jönnek újra Budapestre . Dórikát ez a hír nagyon megviselte, sírásban tört ki, percekig közelébe sem mehettem, majd a nyakamba borulva vigasztalódott meg. Kellett hozzá, hogy elmondjam,hogy majd jönnek látogatóba vagy mi megyünk, mikor hazajönnek, de amikor csak lehet, találkozunk velük.

 Első alkalom, hogy nem amiatt sír, hogy én hiányzom neki :) Édes kincsem.

Hosszú hónap volt

Eseménydús hónap áll mögöttünk :)

Júliusban már nem volt suli, viszont nekem igencsak dolgoznom kellett. Ez nem panasz, csak megdöbbentett mennyire kevés vagyok fizikailag és szellemileg a túlórákhoz. Teljesen leengedtem a nyári szünet elejére, első éjjel 13 órát aludtam és lehetőségem volt ágyból filmet nézni és aztán kipihenten tudtam nevetve játszani a lányokkal :) Igazán jó indítása volt a majd' egy hónapos szabinak. Azóta sincs ok panaszra, szerencsére.

A hónap legfontosabb része a lakcímváltozás bejelentése volt. Több kör lett belőle, mert mondhatni evidens, hogy 2013 Magyarországán egy okmányirodába nincs bevezetve a net, így pl. helyrajzi szám alapján nem tudják ellenőrizni a tulajdonost...
Végül aztán alig 10 percet kellett az utolsó körben ott tölteni és sikeresen bejelentkeztünk. Két hétig nem volt  itthon net, azt is túléltük :)
Tegnap beirattam Vikit és Dorkát a suliba- oviba. Nagyon izgulok milyen lesz, Dorkát nem annyira féltem, igazán szimpatikusnak tűnnek a óvodában. Az  iskola más kérdés, ott aggódom rendesen, de sajnos a körzetesen kívül nem volt hely, így is 30 fős osztályok vannak mindenfelé. De legalább egy köpésre van a lakástól az iskola.
Igazán jól érezzük magunkat itt, kedvelem a lakást és a környéket is.Tetszenek a boltok,amiket megismertem, már van kenyérbeszerző helyünk és fagyizó is, ahol van tejmentes fagyi gluténmentes tölcsérrel, Dorka legnagyobb örömére. Végre egy hely, ahol nem kehelyben eheti a fagyit.
A hónap zárásaként tartottunk egy búcsújátszóterezést Emivel és Marcsival - és persze a fiaikkal :) Nagyon fognak hiányozni, nagyon remélem, hogy találkozunk minden hazalátogatásuk alkalmával és addig is jó barátunk lesz a skype és a facebook :)
Hétfőn megyünk még hozzájuk és tartunk egy naaagy búcsúbulit, őszintén remélem, lesz olyan finom amit vinni szeretnék, mint ahogy elképzelem.
Sok más nem volt a hónapban, csak a szokásos pár képet osztom még meg- megint kollázsként.

Vikicica

ViDorka

Dorkababa

Csipet csapat

gyerekszájak összegyűjtve

Csak,hogy egyben legyen, begyűjtöm a facebookról a gyerekszájakat- 

Viki: 
"-Viki, halkabban,mert kora reggel van még, normális ember hétvégén ilyenkor még alszik. Én is tudtam volna még aludni...
-De te nem vagy normális, te az anyukám vagy"

Viki esti mesét mond Papának: "volt sok állat- a legaranyosabb volt a béka- volt neki három unokája-egy anya,egy apa és egy papa" "voltak mindenfélék, rókák,farkasok és egy nyuszi is,és a fején volt a fütyije...áááá,Papa csak vicceltem,nem fütyi volt,csak egy naaaagy fül."

"Papa,most a szemedre ülök, nem fog fájni,csak egy pillanat és készen is vagyunk"

Viki kinézett az ablakon és megállapította: 
"Cseperedik az eső" 

Viki még alvás előtt jobbnak látta tisztázni: "Anyu te tudtad, hogy azért beszélek folyton,mert nagyon szeretek beszélni?" 
"én nagyon szeretlek Dorka, de értsd meg,nekem is szükségem van néha egy kis nyugalomra, jó? "- vált hangnemet Viki a visító bőgés után

Viki és Dóri éttermest játszanak. Viki:
- Mit kér?
- Ba!
- Máris hozom!
Dorka  :
Dóri az óvodában, papának:
- Szeretem anyut!
Ugyanezt elmondta a család összes tagjáról.
- Az óvónéniket is szeretem! Mindenkit szeretek!
Kis szünet után, már-már ujjongva:
- Magamat is szeretem!!

- "szeretlek anyu , annyira nagyon,mint a papát.Vikit is szeretem és magamat is.Ez nem vicces papa!Magunkat is szoktuk szeretni!"

- "anyu, én akkor is szeretlek, ha veszekszel velem vagy te nézed a tv-t! "
- "Tudod anyu, ki vagyok? Az az ember, aki szeret téged és mosolyog rád" 

szegény kisgyermek panasza, hatalmas sóhajjal előadva..."ó, én folyton csak aranyos vagyok mindenkivel!"

"-Dóri, miért dobtad le a zsebkendőt a földre?
-Mert azt akartam!"

"-ebből a csokoládéból te is ehetsz Dorka!
-nem,én zsíros kenyeret kérek!"

Dorka rááll a mérlegre: anya,nézd meg hány éves vagyok!
"-Anya megfésült téged, Dorka?
- Igen. És téged Papa?
-Rajtam nincs mit fésülnie,nincs hajam.
- Mi lett vele?
-KIhullott.
-Hova?
-....szanaszét a földre, de itt ne keresd,nem most.
-És mi lesz most veled így Papa? "

Jó, igazán :)

Nagyon fura érzés kapott el ma du, mikor a lányokkal játszótérre mentünk. Éntőlem igen messze áll a gyermekkorra való túlzottan szépítő emlékezés, nem vagyok nosztalgikus alkat, ezidáig csak a lányaim babakori fotói hatottak meg, ha visszanéztem őket. De most elkapott egy igen kellemesen ismerős érzés. Nagyon tetszik ez a gyerekekkel teli, lakótelepi lét. Ezt azért már szerettem gyerekként is, mégha én biztos nem engedem olyan szabadon a lányaimat egyhamar, mint mi voltunk anno. Más világot élünk, nincs mese.
A ma délután még azért is fontos, mert most pattant először nyeregbe Dorka :) Ügyes nagyon, hamar megtanulta a lényeget :) Viki pedig újra görkorcsolyát húzott, mintha nem is hagyott volna ki egy percet sem, sőt :)

Első útja nyeregben

Ügyes páros

Hol van Viki?

Itt van Viki :)

Kicsi pókom

Már most jobban megy neki,mint nekem valaha :D

Változások kora

Már megint jó ideje nem írtam, pedig volt pár kellemes élményünk és készült néhány szép fotó :) De akkor ma ezeket pótolom.

Átköltöztünk. Nagyon örülök, olyan 'hazaérkeztem' érzetem van, otthon vagyok, azt hiszem. Nem teljes a boldogságom , mert azért csak azzal jár ez a számomra nagyon jó fordulat, hogy egy olyan ember és családja került távol tőlem- fizikailag- , akivel mostanában szoros kapcsolatunk lett, igazán barátság  a virtuális szálból. Emi, remélem a te kiköltözésed is "hazaérkezés" lesz :) 

A lányok is imádják az új helyet, Viki teljesen magáénak érzi a gyerekszobát, mintha mindig is itt lakott volna. Hogy a konyha és az egész lakás gyerekbarát, az nekem is nagy könnyebbség, végre önállóak lehetnek valamennyire a lányok, mert elérik, amit nekik is lehet használni.
Rendetlenségem ára, hogy a régi lakásban hagytam a fiókban a fényképező sd kártyáját, így fotó nincs az első napokról, de szerencsére még megyünk vissza elrendezni a lakást, úgyhogy hamarosan újra fotózhatom őket.
Lesz iskola és ovi váltás is, de erről majd a maga idejében.

És akkor mi az ami kimaradt az elmúlt majd' 2 hónapról?

Voltunk Timivel és Emivel az Állatkertben egy régóta vágyott talin :) Nagyon jól sikerült, meleg, napos idő volt, alig hiszti. Édesek voltak a gyerekek együtt, Dorka és Marcipán közt komoly romantika kezdődött :)

Viki és Dorka az Állatkertben :)

Bandázás és romantika

Aztán ellátogattunk Emiékhez, megnéztük a nyári hőségben is jó,árnyékos játszóteret:)

ismerkedés az újpalotai játszótérrel

Nyári vigadozás :)

 Az utolsó, kifakadó írásomhoz: A tüdőgyógyász doktornőnk nem nézett bolondnak a felvetéseim miatt, első körben féreghajtást csináltatott- hiszen az allergiás tünetek gyakori fellángolása, a sok evés- mégsem hízás,sőt fogyás és a rossz éjszakák is lehettek ettől. Bár én nem láttam nyomát férgeknek a hajtás során, lehetett a dologban valami, mert fél kilót hízott azóta és javultak az éjjelek.
Ételekben visszavezetni a búzát és a rizst próbáltam, előbbitől puffadt lett másnap és emésztetlenül távozott az előző napi étel belőle, a rizs után most apró kiütéses a háta és az emésztése sem tökéletes. Az orra megint vizesen folyik, azt nem tudom a rizstől-e vagy pollen esetleg.
Októberben megnézetjük újra  a Foodtestnél őt, hogy mennyire fedik a tünetek és az eredmények egymást.

Az első, még nem teljesen zökkenőmentes éjszaka után most mindkét lány a saját ágyában alszik, körbevéve magukat plüss testőrökkel :) Megyek én is és kihasználom és kiélvezem az üres ágy előnyeit.

Van valami a háttérben?

Gyorsan leszögezem: nem szeretem azt, ha a gyerekeim betegek. Nem gondolom magam jobb anyának, ha otthon ápolgatom a lányaimat, ahelyett, hogy suliban- oviban lennének. De mivel alapvetően egészséges lányok, úgy érzem, kötelességem észrevenni a változásokat rajtuk. Azt gondolom, hogy nagyjából tudom a viselkedésükből, mi az ami lelki eredetű és mi az aminek valami fizikai eltérés lehet a hátterében. De mivel orvos nem vagyok, érzésekre hagyatkozhatom és elvihetem doktorhoz, hogy cáfoljon vagy megerősítsen. Cáfoljon, ha úgy gondolja, de ne csípőből, majdhogy hülyének tartva, anélkül, hogy akárcsak egyet is kérdezne, hogy miből gondolom ezt.
Arról van szó, hogy volt egykor egy tüneményes, mosolygó, édes babám, akivel semmi gondom nem volt a minimális refluxos bukáson kívül, (azóta tudom, hogy az is a tejallergia miatt volt- anyatejen keresztül kapott tejfehérje) majd a tejes dolgok bevezetésével elkezdődött az éjszakai ébredések kora, a nyafogó kisbaba időszaka. Aztán sok gyulladás után teszttel is kiderült mi a baj- komoly tejfehérje allergia- , diéta után elmúltak a tünetek. Majd kb. egy év múlva lassan újra előjöttek egyes tünetek- nyafkaság és sok, sírós éjszakai ébredés, mint nem látványos testi tünet. Némi utánajárás után elmentünk IgG alapú tesztet csináltatni, ahol sok alapélelmiszer kijött, amire érzékeny: tojás, búzák, rizs...stb. Szakorvossal megbeszéltük és nekikezdtünk a még szigorúbb, több komponensű diétának. Eltelt lassan 3/4 év, sokat javult a diétával minden, újra mosolygós, sokat hízó pici lányom lett. Közben volt egy orrmandula műtét januárban, akkor kicsit fogyott, de újra hízni kezdett.
 Most újra kezdődik...néha bőr és hasi tünetek, elvileg ehető kaják mellett, sokat sírós- nehezen megnyugtatható éjjelek, nappal MINDENEN síró gyerek. Ha van nyuszikán sapka azért, ha nincs, akkor azért. Hosszú zokogás, ha pl letörlöm nedves kézzel a fogkrémmaradékot a szájáról.
Vesszek meg, ha ez normális. Tudom, dackorszak végén járunk, de ez nem az. A kópéság, határok feszegetése az dackorszak, ha sír azon amit nem kap meg rögtöndeazonnal, az dackorszak. Az, ha ránézünk és azonnal sír, az nem az. Eddig még azon sem bőgött, ha elesett. Vigyorogva felállt és közölte, hogy nem fájt. Most azon is keservesen sír, ha  majdnem elesik. Szégyen vagy sem,  de a mi türelmünk sem végtelen. Ha fáradtabbak vagyunk és más gondok is vannak a napjainkban, akkor nem olyan jól tolerálható ez, amivel persze csak rosszabb lesz.
 Szeretnék egy orvost, aki nem gondol hülyének, ha ezt elmondom neki /a gyerekorvosunk anno a bepisiléssel kapcsolatban azt mondta: anyukának kell pszichológushoz menni, nem a gyereket vinni /. Aki nem hiszi azt, hogy egy túlaggódó anya vagyok. Szeretnék egy orvost, aki mindezt nem egy vagyonért teszi, magánrendelésen- bár ezt Emi példáján látom, hogy naivság várnom, hiszen még ott sem garantált...Nem tesz boldoggá, ha orvoshoz járunk, nem szeretek gyógyszert adni, betegnek tudni a lányomat,  ellenben azzá tesz, ha gyermekem velem nevet és jól van...
Én aggódom túl vagy hallgathatok a megérzéseimre, hogy valami van a hátterében a hirtelen viselkedés, alvásváltozásnak?
Az igazi félelmem az, hogy amíg vállat vonnak azon tünetek felett, amik eddig is mindig jelentettek valamit, addig kialakul valami komolyabb, amit most még meg lehetne előzni. Nem vizionálok semmiféle borzalmas nagy betegséget, de azt hiszem, hogy az örökös nyafogás hátterében egy belső diszkomfort érzés áll, aminek megvan a fizikai oka. Aminek a kiderítésével esetleg meg lehet ezt szüntetni. És meg lehet talán előzni azt, hogy ez legyen a természetes állapota és ő is csatlakozzon azon felnőttekhez, akiknek folyton van valami "kellemetlen odabent", valami mindig fáj, csak már természetesnek veszi és max. bekap egy gyógyszert és kész, majd 40 évesen ő is hajtogatja, hogy ez meg az  a korral jár...
Túl rossz a magyar felnőtt lakosság általános egészségi állapota ahhoz, hogy nyugodt legyek a legyintéssel és azt gondoljam, minden rendben van a gyermekkori megelőzéssel. Nem csak a gyermekeim mai egészségéért vagyok felelős, hanem azért is, hogy lehetőség szerint egészséges felnőtt váljék belőlük.

Felelős vagyok értük

Utóirat: az egész emlékeztet arra, ahogy nekem derült ki az IR-em. Híztam 30 kg-t 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam volna és szoptattam,  zsíros volt a hajam, az addig hibátlan arcbőröm ramaty állapotú lett. A háziorvos reakciója annyi volt, hogy vigyázzak az étkezéssel. Egy éppen aktuális allergiavizsgálaton tűnt fel a dokinak, hogy valami nem stimmt és kért laborvizsgálatokat. Pocsék lett az eredménye. Szóval néha konkrét tünetek sem elegendőek ahhoz, hogy egy orvos (belgyógyász szakorvos...) kivizsgálást kérjen, nem is tudom mit akarok a lányommal...